A Charlie Hebdo legutóbbi címlapja Michel Houellebecq-kel: Houellebecq jóslatai: 2015-ben kiesnek a fogaim, 2022-ben ramadánt tartok

#RIRE Non rien je regarde la 1ere page de Charlie Hebdo de demain§ pic.twitter.com/qK6UdBOYbM

— petiteLune♥69 (@calinette69) 2015. január 6.

"Allah megteremtette Houellebecq-et a saját képére"

A csúcsonban ilyen keményen dolgokat írt:

Nyilván a puszta bosszúvágy is életben tarthatja az embert; sokan élnek így. Az iszlám összetörte az életemet, tehát az iszlám olyasmi volt, amit gyűlölhettem; a következő napokban minden erőmmel azon dolgoztam, hogy megtanuljam gyűlölni a muzulmánokat. Elég jól sikerült, és újra elkezdtem nézni a híradót. Valahányszor arról adtak hírt, hogy a gázai övezetben lelőttek egy palesztin terroristát, egy palesztin gyereket, vagy egy palesztin terhes asszonyt, boldoggá tett a gondolat, hogy egy muzulmánnal kevesebb van a földön. Igen, így is lehet élni. 484.o.

A csúcson című regény egyik fontos része az iszlámellenesség szempontjából:

„Több bár bejárata fölé is kitették a feliratokat: NO MUSLIMS HERE; egy patpongi bár tulajdonosa pedig szép, kalligrafikus betűkkel írt táblán részletesebben is kifejtette a véleményét: We respect your Muslim faith: we don't want you to drink whisky and enjoy Thai girls. Pedig szegények igazán nem tehettek semmiről, és világos volt, hogy egy terrorista támadásnak ők lennének a legfőbb célpontjai. Amikor először jártam Thaiföldön, meglepődtem, hogy arab országokból származó turistákkal találkozom; egyébként ugyanazért jöttek, mint a nyugatiak, de az arabok még lelkesebben vetették bele magukat az élvezetekbe. A szexbárokban gyakran már reggel tíztől ott üldögéltek egy whisky előtt, és nyitáskor ők voltak a legelsők a masszázsszalonokban. Mivel nyíltan szakítottak az iszlám törvényével, valószínűleg bűnösnek érezték magukat, és mindenkivel nagyon udvariasan és kedvesen viselkedtek.” (433. oldal)

Ez is A csúcsonban olvasható: 

A terasz szélén felpattant egy magas, szőke nő, és felüvöltött. Rövid géppisztolysorozat hangzott fel. A nő felénk fordult, a kezét az arca elé kapta; lövés érte a szemén, a szemgolyó helyén egy véres lyuk tátongott. A nő hangtalanul összeesett. Hirtelen észrevettem a támadókat, három turbános férfit, akik géppisztollyal a kezükben törtettek felénk. Felhangzott egy második, kicsit hosszabb sorozat. A fájdalmas üvöltésekbe üvegcsörömpölés hangja vegyült. Néhány pillanatra nyilván teljesen megbénultunk. Szinte senkinek nem jutott eszébe, hogy az asztal alatt keressen menedéket. Jean-Yves felkiáltott, mert eltalálták a karját. Valérie lassan lecsúszott a földre. Odaugrottam hozzá, és átöleltem. Ettől kezdve nem láttam semmit. A gépfegyversorozatok között nem hallatszott más, csak az üvegcsörömpölés. Végtelenül hosszúnak tűnt az egész. Erős puskaporszagot éreztem. Hirtelen beállt a csend. Megláttam, hogy a bal kezem csupa vér, nyilván a nyakán vagy a mellkasán találták el Valérie-t. A mellettünk álló utcai lámpa eltört, most már teljes volt a sötétség. Jean-Yves egy méterre tőlem feküdt, és hörögve próbált feltápászkodni. Ebben a pillanatban a szabadidőközpont felől hatalmas robbanás hallatszott, a hangja betöltötte a levegőt, és hosszan visszhangzott az öbölben. Először azt hittem, hogy beszakadt a dobhártyám, de néhány másodperccel később szörnyű üvöltő kórus hangzott fel, olyan volt, mint az elkárhozottak bömbölése. (465.oldal)

A csúcson terrorjelenete így nézett ki:

"A thaiföldi rendőrök egy követségi attasé kíséretében érkeztek, aki a tolmács szerepét játszotta. Sajnos, nem sok mindent tudtam közölni velük. Az izgatta őket a legjobban, hogy a merénylők arab vagy ázsiai típusúak voltak-e. Persze megértettem, fontos kérdés volt, hogy egy nemzetközi terrorista szervezet vetette-e meg a lábát Thaiföldön, vagy maláj szeparatistákról van szó; de csak azt tudtam ismételgetni, hogy minden nagyon gyorsan történt, és csak a körvonalakat láttam; bár amennyire emlékszem, a merénylők inkább maláj típusúak voltak.

A thaiföldi rendőrök után amerikaiak hallgattak ki minket, azt hiszem, a CIA-től. Durván, kellemetlen hangon beszéltek, az volt az érzésem, hogy én magam is gyanúsított vagyok. Ők nem találták szükségesnek, hogy tolmácsot hozzanak magukkal, úgyhogy a kérdéseik nagy részét nem is igazán értettem. A végén mutattak nekem egy sor fényképet, nyilván nemzetközi terroristákat ábrázoltak, de én egyik támadót sem ismertem fel.

Jean-Yves időnként meglátogatott, és leült az ágyam végére. Érzékeltem, hogy ott van, mert egy kicsit feszültebb lettem. Három nappal azután, hogy Bangkokba érkeztünk, néhány papírlapot nyújtott át: újságcikkek fénymásolatai voltak. 

- Ezeket az Aurore vezetősége faxolta át tegnap este, minden megjegyzés nélkül - mondta.

A Nouvel Observateurből kimásolt első cikk címe a következő volt: EGY NAGYON SPECIÁLIS KLUB; a két oldalas, részletes írás tartalmazta a német prospektus másolatát is. Az újságíró egyenesen azzal vádolta az Aurore csoportot, hogy előmozdítja a szexuális turizmust a harmadik világ országaiban, és azt is hozzátette, hogy ebben az esetben meg lehet érteni a muzulmánok reakcióját. Jean-Claude Guillebaud is ennek a témának szentelte a vezércikkét. Egy telefonon feltett kérdésre válaszul Jean-Luc Espitalier kijelentette: „Az Aurore csoport, az etikus turizmus alapokiratának aláírója semmi esetre sem térhet napirendre az efféle elhajlások fölött; a felelősök meg lesznek büntetve." A következő fénymásolat Isabelle Alonso cikke volt a Journal du Dimanche-ban, egy szenvedélyes, de szegényesen dokumentált írás, a következő címmel: VISSZATER A RABSZOLGASAG. Ezt a kifejezést Francoise Giroud is felkapta a heti jegyzetében: „Szemben a világ több százezernyi bemocskolt, megalázott, rabszolgaságra kényszerített asszonyával, mit számít - sajnos, ki kell mondanom - néhány gazdag disznó halála?" A Krabi-i merénylet miatt minden sajtóorgánum felkapta az ügyet. A Libération az első oldalon közölte a Roissy repülőtérre megérkező túlélők fényképét, a következő címmel: VAJON TÉNYLEG ŐK AZ IGAZI ÁLDOZATOK?

Gérard Dupuy a vezércikkében nekirontott a thaiföldi kormánynak, mondván, hogy a kormány cinkosan szemet huny a prostitúció és a drogkereskedelem fölött, és ezzel súlyosan vét a demokrácia ellen.A Paris Match viszont a VERENGZES KRABIBAN című cikkében részletesen leírta a „szörnyűségek éjszakáját". Valahogyan még fényképeket is sikerült szerezniük, ami azt illeti, elég rossz minőségű fényképeket - faxon átküldött fekete-fehér fotókat, amelyek bármit ábrázolhattak volna, alig lehetett rajtuk emberi testeket felismerni. Ezzel párhuzamosan közölték egy szexturista vallomását, akinek egyébként semmi köze sem volt az ügyhöz, mert nem szervezetten utazgatott, és a Fülöp-szigeteket kedvelte. Jacques Chirac azonnal kijelentette, hogy mélyen lesújtja a terrorista támadás, de azt sem tagadhatja, hogy „mélységesen elítéli, ahogyan egyes honfitársaink külföldön viselkednek". Végre Lionel Jospin is a többiek nyomába szegődött. Kijelentette, hogy a francia törvényhozás elítéli a szexuális turizmust, még a felnőttekkel létesített formáját is. A Le Figas-o és a Le Morade tematikus cikkei azt a kérdést boncolgatták, hogyan lehetne felvenni a harcot ez ellen a tömegjelenség ellen, és milyen álláspontot kellene a nemzetközi közösségnek a kérdésben elfoglalnia.

A következő napokban Jean-Yves megpróbálta elérni Gottfried Rembkét telefonon. Csak sokára sikerült. A TUI főnöke sajnálta, igazán nagyon sajnálta, de semmit nem tehetett. Thaiföldnek mint turisztikai célpontnak sok évre befellegzett. Ráadásul a francia nyilatkozatdömpingnek Németországban is komoly visszhangja volt; a német vélemények természetesen árnyaltabbak, de a nagyközönség jó része elítéli a szexuális turizmust; ilyen körülmények között Rembke jobbnak látta, ha kiszáll. " 474.o. 

Laurent Joffrin, a Libération című napilap szerkesztője úgy vélte, Houellebecq regénye egy olyan mérföldkő, mely a szélsőjobb nézetek visszatértét jelzi a francia szépirodalomba. Az író azonban tagadta, hogy műve provokáció lenne, ő inkább egy lehetséges jövőkép realista víziójának tekinti azt, és tagadja, hogy az iszlámról szóló regénye karácsonyi ajándék lett volna a szélsőjobboldali Marie Le Pennek.

Az iszlámellenesség vádjára válaszul Houellebecq kijelentette, hogy munkáját nem a félelem vezérli, és a dolgok nem alakulnak annyira rosszul a könyvében - kivéve, ha valaki netán feminista lenne. Houellebecq-kel szemben nem először merül fel az iszlámellenesség, néhány évvel ezelőtt perbe is fogták, miután egy interjúban az iszlámot becsmérelte. A 2001-es A csúcson című regénye megjelenésekor Houellebecq azt nyilatkozta, hogy az iszlám a lehető legostobább vallás, mire az iszlám fundamentalisták halálos ítéletet mondtak rá. A tárgyaláson a 25 nyelven megjelent mű szerzője tagadta, hogy iszlámellenes rasszista volna, szerinte a cikk írója hatórás beszélgetésüket lerövidítve elferdítette a szavait. Houellebecq-től saját kiadója, a Flammarion is elhatárolta magát, az írót viszont végül felmentették a vádak alól.

Álítólag az interneten terjed a napokban megjelenő Behódolás című hatodik regénye. A 2022-ben játszódó történet szerint Franciaországot egy muszlim elnök vezeti, aki a szocialisták és a centralisták segítségével jut hatalomra. Erre utal a regény címe is, a Behódolás az iszlám szó fordítása, amely arabul az Allahnak való behódolást jelenti, a regényben pedig az európai kultúra végét is. Ezért Houellebecqet új regénye miatt a twitteren egyszerűen az irodalom trolljának nevezik.

A narrátor pedig ismét egy tökéletesen houellebecqi figura: 44 éves, nihilista egyetemi irodalomtanár, aki kurvázik és a 20 körüli lányok érdeklik, leginkább persze a saját tanítványai. Az ő szemszögéből láthatjuk Franciaország fiktív jövőjét, ahol a nagyon népszerűtlen François Hollande még valahogy kihúzza 2022-ig, de az elnökválasztás első körében kiesik a szélsőjobbos jelölt és a képzeletbeli Muszlim Testvériség pártjának jelöltjével szemben, aki a baloldal és a centralisták, valamint Sárközyék támogatásával végül megnyeri a választásokat. Franciaországban pedig óriási botrány kerekedik. A Kiábrándult Értelmiségi főhős mindeközben azon gondolkozik, hogy áttér az iszlámra, csak azért, hogy megtarthassa tanári pozícióját az új rezsim által Paris-Sorbonne Iszlám Egyetem névre átkeresztelt munkahelyén, ahol a titkárnőknek fátylat kell viselniük. A 2022-ben játszódó történet szerint Franciaországot egy muszlim elnök vezeti, aki a szocialisták és a centralisták segítségével jut hatalomra. Erre utal a regény címe is, a Behódolás az iszlám szó fordítása, amely arabul az Allahnak való behódolást jelenti, a regényben pedig az európai kultúra végét is. Ezért Houellebecqet új regénye miatt a twitteren egyszerűen az irodalom trolljának nevezik.

A Paris Review-nak azt nyilatkozta, hogy írás közben próbálta beleképzelni magát egy muszlim ember helyébe, hozzátéve egyúttal, hogy a muszlimok szerinte teljesen skizofrén helyzetben vannak. Véleménye szerint őket a gazdasági helyett főleg szociális, társadalmi jellegű kérdések foglalkoztatják, ezekben pedig a véleményük nagyon távol áll a baloldali vagy a zöldpártok álláspontjától - például a melegházasságok ügyében. Mindeközben azonban a szélsőjobboldaliak is élesen elutasítják őket, nagy eséllyel tehát oda se adnák le a voksukat. Az író ezért is vélte úgy, hogy szavazás esetén egy muszlim választó lehetetlen helyzetbe kerülhet, hiszen lényegében nincs, aki képviselje az érdekeit, éppen ezért a regényben ésszerű lépésnek tűnt egy muszlim párt létrehozása.

Kérdésre válaszolva elismerte, nem túl valószínű, hogy a regénybelihez hasonló muszlim párt néhány éven belül megnyerné a választásokat Franciaországban, ehhez legelőször is az kellene, hogy a muszlimok a saját közösségükön belül, egymással megtalálják a közös hangot. Ha létezne olyan rendkívüli politikai tehetséggel megáldott figura, mint a regénybeli Ben Abbes, akkor is egy ilyen elsöprő politikai siker elérése hét évnél többet venne igénybe (a regény 2022-ben játszódik - a szerk.)