Herta Müller: Az esztétika kavarja fel a politikát

Valuska László | 2010. december 21. |

Nobel-díjas íróval ritkán lehet egy órára leülni beszélgetni, de a 2009-es díjazottal Herta Müllerrel sikerült. Beszél írásról, diktatúráról, a nők helyzetéről, Romániáról és politikáról is. Krakkóban minisajtóbeszélgetésen vettünk részt a Conrad Festivalon, a kérdések ott hangzottak el.

Herta Müller prózája politikai, A róka volt a vadász, A király meghajol és gyilkol című könyvében a saját diktatúrabeli tapasztalataival foglalkozik, a Lélegzethinta a bánáti svábok deportálásáról. Az írónő szerint minden ami az egyénnel kapcsolatos, de a belső életen kívül zajlik, azt lehet politikaiként értelmezni. Fontos meglátása, hogy "az irodalomban, sőt minden művészi ágazatban az esztétika kavarja fel a politikai jelentést", és ez lehet az oka annak, hogy az ember csinálja. "Ha engem nem izgatna, hogy a diktatúra alatt mi történt, nem írnék. Nem kell feltétlenül kritikusnak lenni a diktatúrával szemben. A vélemény persze szerepel a szövegben, legfeljebb nincs egy az egyben kimondva. Ha a szöveg jó, az olvasónak meg kell tudnia találni a véleményt. Nem kell explicit módon szerepelnie a szövegben, különben ismeretterjesztő irodalomról beszélnénk vagy a szocializmusból jól ismert agitációról, csak ellenkező előjellel. Úgy gondolom egyszerűen máshogy fejeződik ki."

A beszélgetésen felmerült, hogy hiába volt diktatúra, történhettek ott jó dolgok is. Müller undorodott a rendszertől, szerinte az ízléstelen volt, így képtelen volt bármi jót keresni a rendszerben. "Pár évig dolgoztam egy gyárban. A funkcionáriusok, párttitkárok, KISZ-tagok hallatlanul arrogánsak és rettenetesen buták voltak. Egész nap csak lazsáltak, és bosszantották a munkásokat, akik reggel 4-5 órakor keltek, vonattal utaztak a gyárba, egész nap dolgoztak, és csak estére értek haza. Az egyén nem számított akkoriban. Elég korán felismertem ezt, mert éreztették az emberrel. Soha nem próbáltam semmi jót keresni abban a rendszerben."

A diktatúra pont ezért válhatott mindenkinek közös tapasztalatává, olyan közös identitássá, aminek feldolgozása nélkül lehetetlen továbblépni. Müller szerint a diktatúra edzi és alakítja az embert. A kelet-európai posztdiktatórikus társadalmakat mind érintette ez a tapasztalat, így "mindannyiunknak van mit behoznunk". Konkrét jelei is lehetnek az írónő szerint, így például gyakran abban nyilvánul ez meg, hogy túlreagálunl dolgokat, egyes embereket megbélyegzünk, vagy egyáltalán nem foglalkozunk velük, ráadásul szerinte mindenkiben van egy kevés kisebbségi komplexus, ami a diktatúra alatt rögzült bennünk. "Egyes személyek jellemvonása idővel a társadalom sajátja lesz, mert egyre több ember rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal".

Az írás saját életében betöltött szerepéről nem nagyon tud beszélni, annyira természetesnek tarja, bár az elmúlt időszakban nincs ideje írni: "Minden könyvem után legalább 2-3 évig, csak a kollázsokkal foglalkoztam. Olyankor az az érzésem, mindent kiadtam magamból, és szükségem van pár év normális életre, amíg megint írni tudok". Lengyelországban a Conrad Festivalra időzítve jelent meg izgalmas és szórakoztató képeslapkönyve, ami csak azért születhetett meg, mert sokat utazott, és lusta volt mindig képeslapokat írni. "Voltak katalóguscéduláim, és általában vettem a pályaudvaron, vagy a reptéren újságot. Akkoriban  még fel lehetett vinni a repülőre ollót. Képeslapírás helyett az újságból kivágott mondatokat ragasztottam a cédulára egy kis ragasztóstifttel. Aztán képeslap helyett azt küldtem el borítékban. Egy idő után függő lettem és otthon is elkezdtem ezzel foglalkozni".

Gyerekként nagyon szeretett volna szépen rajzolni, de egyáltalán nem ment neki, viszont "az ollóval viszont működik a képalkotás is" - mondta nevetve. Azt is kihívásnak tartja, hogy mindegy mit csinál, rá kell férnie egy ilyen kártyára: "a kártyákra került dolgok közül aztán sok visszajön a prózában, elvégre csak egy feje van az embernek".

Ez az egy fej meg egy nőé, így jogosan merült fel, mit számít a női tapasztalat a regényei megírásában, illetve a diktatúrákban mennyire voltak más problémáik a nőknek. A beszégletésnek ezen a pontján néhány mondatban bemutatta, mennyire bonyolult is a helyzet: "A férfiakat is meglehetett szégyeníteni, csak más módszerekkel mint a nőket. Szóval ez a felosztás nem vezet messzire. A legutóbbi regényem főszereplője például egy férfi. Írás közben nem foglalkozom ezzel. Oskar Pastior író emlékei alapján dolgoztam, és nem gondolom, hogy csak azért mert nő vagyok, a főszereplőmnek is nőnek kéne lennie. Persze, ha egy nő mesélte volna nekem amit Oskar Pastior, lehetett volna nő a főhős."

Herta Müller elmondta, hogy Romániában a nőket törvény kötelezte öt gyerek szülésére. Fogamzásgátló nem volt, egy abortuszért pedig börtönbe lehetett jutni. Számos nő meghalt, mert nem akart már gyereket szülni, ezért kuruzslóhoz ment, ahogy ez a cannes-i fődíjas román filmben, a 4 hónap, 3 hét, 2 napban is láthattuk. A meglévő gyerekek aztán árvaházba jutottak, mert az apa sok esetben lelépett. Ez a törvény például számtalan nőt juttatott a temetőbe. De persze a másik oldalon, a hatalomgyakorlók közt is voltak nők, akik esetleg más nőket börtönbe juttattak. Müller szerint mindig a személytől függött, hogy mennyire élt a hatalmával.

Az irodalomnak mindig fontos szerepe van a traumák feldolgozásában, részben ezért kapta a román diktatúra végének 20 évfordulójára 2009-ben a Nobel-díjat Herta Müller, aki 1987-ben akkori férjével települt át Németországba Romániából. "A leghosszabb kárt az okozza amitől a leginkább szenvedett az ember. Azt hiszem az irodalom mindig próbálja limitálni a kárt, így mindig van köze ehhez a kárhoz azoknál az embereknél akik ezt a kárt elismerik. A humor is legtöbbször valaki kárából táplálkozik. Számtalan szerző írt erről. Olyanok akik valamilyen extrém tapasztalatokkal rendelkeznek, melyeket a történelem indukált: háborúk, lágerek, gyilkosság, börtön, deportálás, halál. Ezek mind olyan körülmények melyeket az ember nem választott, de mégis érinti őt, vagy a hozzá közelieket, és ezzel meg kell birkóznia. Persze olyanokkal is történnek ilyen dolgok akik nem írnak. Náluk nem lesz fehéren-feketén papírra vetve, nekik máshogy kell feldolgozniuk ezeket a dolgokat. A fodrásznak, az építésznek, a gyógyszerésznek is meg kell találnia a módját erre. Ilyen értelemben az írók ugyanazt csinálják amit mások

Az interjú egyáltalán nem jöhetett volna létre Katarzyna Sitko és Owczarek Artur segítsége nélkül.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!