Gárdos Péterrel egy rajongó fotózkodik helyi szokás szerint (Fotó: Valuska László)
Gárdos Péterhez a tajpeji könyvbemutató után sorban álltak dedikálni, közös fotókat készítettek, sőt, egy olvasó nem akármilyen ajándékot is hozott, mert szerette a Hajnali láz című regényt. Az ajándékot pár percig nézegettük Halmos Ádámmal, a Libri Kiadó igazgatójával hármasban, mert egy kínai jel volt rajta, amiről gyorsan kiderült, hogy a Péter keresztnév szerepel rajta. Így indult Gárdos első napja a Tajpeji Nemzetközi Könyvvásáron, amelyen Magyarország a díszvendég. A nézők kérdezték a holokausztról, az írásról és a családjáról is, sőt, valaki bevallotta, mennyire szerette a könyvet.
A Hajnali láznak két élete van, és én a másodikról ültem le beszélgetni Gárdossal és Halmossal, miközben odajött egy-egy érdeklődő, hogy lefotózza a szerzőt. Az első élete 6 évvel ezelőtt kezdődött, amikor először megjelent a regény, amiben Gárdos Péter filmrendező (Szamárköhögés, A skorpió megeszi az ikreket reggelire, A porcelánbaba, Tréfa) saját szülei történetét írta meg. Az évekkel ezelőtt megjelent regényről most azt mondta a szerző, hogy “nagy port nem vert fel”, viszont pár év alatt akkora változás állt be, hogy 33 nyelvre lefordítják a könyvet. A vásáron Gárdos egy nézői kérdésre válaszolva elárulta, hogy tervezi az új regényét, ami a 18. században játszódik.
Mi kellett ehhez? Egy nap Gárdost megkérdezte Halmossal közös ismerősük, Liptay Gabriella, hogy nem szeretne-e egy újabb kiadást a könyvének, de ez nem érdekelte nagyon az írót, a filmjét készítette elő ugyanebből a történetből (tavaly decemberben mutatták be a magyar mozik, az előzetesét ITT megnézheted). Halmost a Hajnali láz a családi asztalnál találta meg eléggé váratlanul, amikor az édesapja lelkesen mesélni kezdte a történetet: “Apám nem egy szentimentális ember, mégis a könyv érzelmi oldala ragadta meg”. A kiadóvezetőnek egymástól két független ember is a Hajnali lázról mesélt, úgyhogy beleásta magát a témába, amire Gárdos úgy emlékszik, hogy “Ádám szívóssága, hite és mániája kellett hozzá, hogy új lendületet kapjon a regény”.
A könyv Gárdos Péter szüleinek történetét dolgozza fel. Mindketten holokauszttúlélők, akik közvetlenül a háború után két, egymástól távol fekvő svédországi kórházban lábadoztak. A fiatal Gárdos Miklós súlyos tüdőbeteg volt, orvosai alig félévet jósoltak neki. A férfi azonban nem törődött bele a diagnózisba, és 117 magyar lánynak írt levelet, elhitetve velük, hogy talán ismerik egymást. Meglepően sokan válaszoltak, közöttük Lili is. „Amikor az apám megírta azt a 117 levelet, akkor úgy döntött, hogy szerelmes lesz, ha törik, ha szakad” – mesélte Gárdos Péter a Könyves Magazinnak adott korábbi interjújában. A regénybeli Lili a valóságban Ágnes, aki azonban nem szeretett volna a saját nevén szerepelni a regényben; ahogy a Könyvesblognak adott interjújában elmesélte, ezt ma már bánja, ám visszacsinálni nem tudja.
Kettejük levelezése csak Gárdos Miklós halála után került elő egy szekrény mélyéről. „Meg voltam lepve, hogy még megvannak! Ötven évig a szekrényben hevertek, nem kerültek elő, igaz, nem is kerestem őket. Egyszerűen nem foglalkoztatott, hogy vajon megvannak-e, vagy hogy hol vannak. Nem érdekelt egyikünket sem, nem beszéltünk róla soha. A férjem halála után kerültek elő a levelek, és megdöbbentem, hogy még mindig megvannak, szalaggal átkötve, ugyanúgy” – idézte fel Gárdos Ágnes. Fia, Péter egy éjszaka alatt elolvasta a leveleket, és már akkor elhatározta, hogy filmet forgat szülei történetéből.
A dedikálás nehéz műfaj, minden nevet először leírtak egy papírra
A könyv második élete áprilisban kezdődött Londonban: az ott futó könyvvásáron 26 nyelvre adták el a jogokat, ami döbbenetes szám. Halmos szerint az volt a kulcs, hogy egy fontos ausztrál kiadóvezető, Michael Heyward akivel néhány hónappal korábban a jeruzsálemi könyvvásáron találkozott, London előtt elolvasta a regényt és megszerette. Egy nagy nemzetközi könyvvásáron, ahol kiadók és jogtulajdonosok adják-veszik a címeket, egy beszélgetésre harminc perc jut maximum, ez alatt tíz címet legalább elpitchelnek, utána jön egy újabb találkozó. Ebből a rengetegből ugrott ki tavaly a Hajnali láz. Korábban megírtuk, hogy Daniel Kampa, a 234 éves német Hoffmann und Campe vezetője a következőképpen emlékezett: ritkán fordul elő, hogy a sok sztoriból kiemelkedik egy, amelyről azután mindenki beszél. A németeknél a megjelenéskor a Die Welt, a Die Zeit és a Frankfurter Allgemeine Zeitung is közölt cikket, ezt követően hét várost érintő könyvturnén vett részt Gárdos. Az egyik legfontosabb nemzetközi könyvszakmai újság, a Bookseller áprilisban kiemeli a regényt.
“Elkezdtem hinni a sorsban” – meséli mosolyogva Tajpejben Gárdos, aki szerint a regénynek és a filmnek is saját sorsa van, és lényegtelen, milyen az elkészült mű, ha rajta van az áldás. Két filmes példát is hozott, amelyeknél a mai napig nem érti, mi történhetett, de elég hasonló a Hajnali láz sikeréhez: “Szakmailag az 1989-es Hecc (Reviczky Gábor, Garas Dezső, Eszenyi Enikő, Udvaros Dorottya - a szerk.) volt a legérettebb filmem, mégis megbukott. Az 1986-os Szamárköhögés a bemutatókor megbukott, de tíz évvel később sikeres lett itthon, miután külföldön is megszerették. Az itt és most nagyon fontos egy-egy ilyen alkotásnál.”
Gárdos Péter, Halmos Ádám és a tolmács
Halmos Ádám szerint hajlamosak vagyunk megfeledkezni a tudatosságról és az akaratról, mert sokszor azt hisszük, elég, ha egy könyv jó, úgyis eljut az olvasókhoz. A külföldi kiadók hisznek a könyvben, sok munkát is tesznek bele. A tavalyi év nemzetközi sikerkönyvét, a Lány a vonatont jegyző Doubleday kiadó évente tizenöt címet ad ki, idén a Hajnali lázt is. Egyedi csomagot készítettek bloggereknek és véleményvezéreknek: megkapták a könyv egyedi kiadását, leveleket Gárdos szüleitől és különböző dokumentumokat (ld. alább a fotót). De kell az a szerencse is, hogy valaki felfigyeljen rá, mint ahogy egy norvég napilapnál történt: a könyv elkészültét a jogok megvásárlásától kezdve nyomon kísérik az augusztusi megjelenésig.
A brit véleményvezéreknek küldött csomag a regény nélkül
A fordítások kezdenek elkészülni, egyre több helyen jelenik meg a regény. Az elmúlt hetekben például Ausztráliában adták ki, ezzel a Hajnali láz megjelent angol nyelven is, hónapokkal megelőzve a brit, amerikai és kanadai kiadást is, sőt a napilapokban megjelent “review”-k méltatták a könyvet, az Australian konkrétan azt írta, hogy képtelenség, hogy valaki ne szeressen bele a regénybe, miközben Karl Ove Knausgaardhoz és Elena Ferrantéhez hasonlították Gárdos prózáját.
És itt még nincs vége, további megjelenések jönnek, mindenféle nyelveken folytatódik a Hajnali láz varázslatos története.
