Szombaton kezdődött a 33. Isztambuli Nemzetközi Könyvvásár, melynek díszvendége idén Magyarország. A könyvvásárra többek között Esterházy Péter, Darvasi László, Tóth Krisztina, Spiró György, Hoppál Mihály és Pintér Tamás kapott meghívást. A meghívottakat kérdeztük saját műveik fordításáról, a magyar irodalom külföldi megítéléséről és legkedvesebb külföldi szereplésükről. Esterházy Péter válaszol.
Az idegennyelvre fordítás minden könyv számára fontos dolog. Milyen szempontok játszanak szerepet a sikerben Ön szerint? Jó ügynök, erős fordítás, beágyazott szerző?
Minden számít, még a szerencse is. Meg hogy abban az országban a könyv mit jelentHET. Mibe érkezik épp bele. A legfontosabb a fordítás, mert hisz abból látszik, hogy miről is van szó.
Meglátása szerint milyen a megítélése a magyar irodalomnak külföldön? Van valamilyen nemzeti közös nevező? Ahogy például egy norvég regényről mindenkinek a skandináv krimik jutnak az eszébe.
Ennyire nem konkrét, de a megítélés változott, nemcsak egyszeri szerzők vannak már, hanem az is jelent valamit, hogy „magyar irodalom”. De nem tudnám megmondani, mi a közös nevező. Hacsak nem, hogy ezek jók:)))
Fotó: Valuska Gábor
Milyen könyvét mutatják be az isztambuli könyvvásáron? Szerzőként milyen célokkal vesz részt egy külföldi könyvvásáron (kapcsolatépítés, utazás, találkozás az olvasókkal)?
Majdnem meg fog jelenni A szív segédigéi. De mégse lett meg, így a korábban megjelent könyvekről lesz szó, főleg, azt hiszem, a Hrabal könyvéről. Fegyelmezettségből veszek részt, a könyvekhez tartozó munka része ez. Célom még Darvasival egy jót vacsorázni (inni is).
A magyar irodalom számára mely nyelvek, országok a legfontosabb versenytársak a nemzetközi piacon?
Azt hiszem, nem értem a kérdést. Kik a konkurensek? Senki. Mindenki.
Egy szerzőnek mennyire van beleszólása abba, hogy melyik könyve jelenjen meg idegen nyelven?
Legföljebb akkor van ennek értelme, ha szőröstül-bőröstül megveszik, és akkor lehet a sorrenden tűnődni. Persze amúgy is lehet ajánlani, hogy inkább ezt, mint azt – és mért ne hallgatná meg ezt a kiadó?
Volt olyan tapasztalata, hogy ugyanaz a könyve más-más országban más-más érzelmeket/gondolatokat ébresztett, más asszociációkat keltett?
Csak ilyen tapasztalatom van. De a különbségek mellett más hasonlóságok is vannak – ahogy a vicc mondja.
Kapcsolódó anyagaink:
Darvasi László: A magyar irodalom a dilettantizmusában is zseniális
Tóth Krisztina: Nyugat-Európában egy dobozban kezelik a keleti blokk szerzőit
Kérem, válasszon ki egy magyar regényt, amit a legszívesebben fordíttatna le!
Hm. Mondjuk egy Tandori krimit. Vagy egy Térey verses regényt.
Mi volt a legkedvesebb vagy legjobb emléke a külföldi szereplésekről?
Sok jó van. Mondjuk, ahogy várni kellett Varsóban az Angelus-díjnál, hogy ki lesz a győztes. Mint az Oscar-díjátadáson, the winner is... Érdekes helyzet. De egy kevésbé hiúságos: az első felolvasások egyike, Brema, és egy pisszenés sincs, vagyis nem nevetnek, amikor kéne. Ülnek mereven. Sértetten továbbolvasni, hogy azután a végére megértsem, tetszett, csak komoly ember, ha német, nem nevetgél a felolvasás alatt. Szokni kell a kulturális szokások közti különbséget. Vagy Kölnben Kertésszel közös felolvasás az ottani nagy színházban nagyon sok és nagyon lelkes ember előtt. Szóval semmi különösek, csak jók.
A cikk a Balassi Bálint Intézet támogatásával jött létre.
