A hírek szerint nyolc perc alatt elfogytak a helyek, miután a könyvszalon szervezői megnyitották az online foglalást a május 16-i Bernie Sanders-estre. A Lingotto folyosóin aznap mindenki róla beszélt; újságírók, aktivisták és egyetemisták tömege várta izgatottan, hogy élőben is láthassa Trump és az amerikai oligarchák egyik legnagyobb bírálóját. A hangulat inkább egy politikai-kulturális fórumra és egy rockkoncert elegyére emlékeztetett, mint egy könyvbemutatóra; félórás csúszás után hatalmas taps és üdvrivalgás fogadta Sanderst, amikor az Auditorium Giovanni Agnelli színpadára lépett.
„Szeretném, ha tudnák, hogy Donald Trump Európával kapcsolatos nézetei és tettei semmilyen módon nem képviselik az amerikai nép túlnyomó többségének álláspontját” – adta meg az alaphangot a 84 éves szenátor, mire újabb tapsvihar tört ki az auditóriumban.
Pénzéhes oligarchák
„Vermont államban és szerte az Egyesült Államokban sokak szülei, nagyszülei vagy dédszülei Olaszországból, Írországból, Franciaországból, Németországból, az észak-európai országokból és a világ számos más részéről vándoroltak ki Amerikába – az én apám Lengyelországból. Teljes meggyőződéssel mondhatom, hogy az amerikai emberek erős, kiegyensúlyozott és eredményes kapcsolatot szeretnének Európával, és mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ezt a kapcsolatot mielőbb helyreállítsuk” – folytatta, majd rátért legújabb könyvének témájára, az oligarchákra.
Szokásához hűen statisztikák sorával próbálta érzékeltetni, milyen mértékűre nőtt a vagyoni koncentráció az Egyesült Államokban.
A nagyvállalatok vezérigazgatói háromszázötvenszer többet keresnek, mint egy átlagos munkavállaló, miközben emberek milliói küzdenek a lakhatás, az egészségügy és az alapvető szükségletek költségeivel.
Ennek ellenére a milliárdosok nem elégedettek azzal, amijük van. Egyre többet és többet akarnak, függetlenül attól, mennyi szenvedést okoznak” – mondta Sanders.
Szerinte az oligarchák hatalma ma már messze túlmutat a puszta vagyonfelhalmozáson, hiszen nemcsak a gazdaság kulcságazatait és a technológiai platformokat uralják, hanem a médiát és egyre inkább a politikát is. Elon Musk, Jeff Bezos, Mark Zuckerberg, Larry Ellison és Rupert Murdoch neve is elhangzott, amikor Sanders arról beszélt, hogy néhány technológiai és médiakonglomerátum ellenőrzi az amerikaiak által fogyasztott tartalmak túlnyomó részét, a Legfelsőbb Bíróság katasztrofális Citizens United döntése miatt pedig a milliárdosok törvényesen annyit költhetnek választási kampányokra, amennyit csak akarnak.
Nemcsak Amerikában, hanem Európában is problémát okoznak a gazdagok
A szenátor hangsúlyozta, hogy az egyenlőtlenségek Olaszországban is drámai mértékben növekednek. Mint mondta, az elmúlt tizenhat évben létrejött új vagyon 91 százaléka a leggazdagabb öt százalékhoz került Olaszországban, miközben az átlagbérek reálértéke ma alacsonyabb, mint a járvány előtti időszakban volt. Beszéde végén Sanders már erkölcsi és demokratikus válságként írta le az oligarchikus hatalom növekedését.
A világ tizenkét leggazdagabb embere több vagyont birtokol, mint az emberiség fele együttvéve. Itt tartunk 2026-ban.”
Francesco Costa, az Il Post főszerkesztője a nyitóbeszéd után arra kérte Sanderst, hogy segítsen megérteni az európai közönségnek, miként juthatott el az Egyesült Államok a jelenlegi politikai válságig és ennyire szélsőséges vagyoni egyenlőtlenségekig. Mint megjegyezte: Amerikában mindig is léteztek rendkívül gazdag emberek – Rockefeller, Carnegie vagy Vanderbilt neve sem ismeretlen az amerikai történelemben –, a mai vagyoni koncentráció és politikai hatalom azonban egészen új szintet ért el.
Sanders válaszában úgy fogalmazott: a helyzet jóval súlyosabb, mint az amerikai „aranykor” idején volt. Szerinte az egyik legnagyobb probléma az Egyesült Államok „rendkívül korrupt” kampányfinanszírozási rendszere, amely lehetővé teszi, hogy a leggazdagabbak gyakorlatilag korlátlan összegeket költsenek választási kampányokra, így a politikusok egyre inkább a nagy donoroktól és vállalati érdekektől függnek.
Ha egy politikus a munkásosztály érdekeit képviseli, magasabb adókat vetne ki a gazdagokra vagy a szupergazdagokra, adott kedvezmények helyett megfizethető lakhatást támogatna, akkor vállalati érdekcsoportok dollármilliókat költenek arra, hogy megbuktassák”
– magyarázta Sanders, majd hozzátette, mindez oda vezetett, hogy a Demokrata Párt – amely Franklin D. Roosevelt, Harry Truman és John F. Kennedy idején még a munkásosztály pártjaként működött – egyre kevésbé volt hajlandó kiállni a dolgozó emberek érdekei mellett.
„A helyzetet az sem segítette, hogy a Republikánus Párt Trump alatt egy jobbközép pártból jobboldali szélsőséges politikai erővé vált. A probléma lényege, hogy a csúcson lévők korlátlan mennyiségű pénzt és korlátlan hatalmat akarnak, és készek megvásárolni a politikai rendszert ennek érdekében” – összegezte a szenátor.
A mesterséges intelligencia csak tovább ronthatja a helyzetet?
Costa arra hívta fel a figyelmet, hogy a mai technológiai milliárdosok egészen más gazdasági modellt képviselnek, mint a múlt amerikai iparmágnásai. „Míg a korábbi nagyvállalkozók gyárakat és munkahelyek millióit építették fel, a digitális gazdaság sokkal kevesebb emberrel termel elképesztő vagyont, a mesterséges intelligencia pedig ezt a folyamatot még tovább gyorsíthatja” – jegyezte meg az Il Post igazgatója, hozzátéve, hogy miközben egyesek az MI-ben a munka terheinek csökkenését látják, mások sokkal sötétebb társadalmi következményektől tartanak.
Sanders erre úgy reagált: a Big Tech vezetői már nem egyszerűen gazdag üzletemberek, hanem egy új típusú elit képviselői.
„Úgy gondolják, joguk van uralkodni” – mondta, hozzátéve, hogy közülük többen nyíltan beszélnek arról, hogy nem hisznek a demokratikus intézményekben. A szenátor szerint Trump és köre részben azért viszonyul ellenségesen Európához, mert Európában még mindig nagyobb szerepet kap az állami szabályozás – különösen az egészségügy, az oktatás és a technológiai cégek ellenőrzése területén.
Amikor Costa a mesterséges intelligencia veszélyeire terelte a szót, Sanders hosszasan beszélt arról, hogy szerinte az MI és a robotika olyan társadalmi átalakulást indíthat el, amely akár az ipari forradalomnál is nagyobb hatású lehet – csak sokkal rövidebb idő alatt. Különösen aggasztónak tartja, hogy ezt a technológiát ugyanaz a szűk milliárdos elit fejleszti és ellenőrzi, amely már most is óriási gazdasági, médiabeli és politikai befolyással rendelkezik.
Elon Musk sokat hazudik. Ő egy showman. Nem kedvelem, és nem bízom benne”
– jelentette ki Sanders, mire az este egyik leghangosabb éljenzése söpört végig a termen.
A szenátor kifejtette, hogy a mesterséges intelligencia rövid időn belül alapjaiban változtathatja meg a munkaerőpiacot: egész szakmák és munkahelyek tűnhetnek el, miközben a társadalmak nincsenek felkészülve erre az átalakulásra. Ennél is nyugtalanítóbbnak nevezte azonban azt a lehetőséget, hogy az MI-rendszerek példátlan mennyiségű személyes adathoz férhetnek hozzá, és akár a demokratikus rendszerek működését is alááshatják. Sanders azt is megemlítette, hogy több, a mesterséges intelligencia fejlesztésében részt vevő tudós attól tart: ha az MI egyszer intelligensebbé válik az embernél, elveszíthetjük a kontrollt a technológia felett.
Ez nem science fiction” – figyelmeztetett, majd megjegyezte: „A klímaváltozás civilizációs kockázatairól pedig még nem is beszéltünk.”
Két háború egy fronton
Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet mégis politikai változást elérni az Egyesült Államokban, Sanders azt felelte: a progresszívek jelenleg „két háborút” vívnak egyszerre: az egyiket Donald Trump és a trumpizmus ellen, a másikat a Demokrata Párt átalakításáért, hogy az ismét a munkásosztály pártja legyen, ne pedig a vállalati érdekeké.
A szenátor hangsúlyozta, hogy az elmúlt hónapokban már láthatók voltak az ellenállás jelei; helyi és állami választásokon progresszív jelöltek erősödtek meg, miközben a „No Kings” demonstrációkon emberek milliói vonultak utcára Trump és az oligarchák politikai befolyása ellen. Sanders külön megemlítette a fiatal progresszív politikusok előretörését is, akik szerinte képesek lehetnek megszólítani a munkásosztályt és a fiatal választókat.
Francesco Costa végül arról kérdezte Sanderst, elképzelhetőnek tartja-e, hogy 2028-ban ismét elindul az elnökségért, vagy legalább lesz-e szerinte progresszív demokrata jelölt a következő választáson.
Azt akarja, hogy itt és most, a torinói könyvbemutatón jelentsem be az indulásomat?” – nevetett fel Sanders. „Attól tartok, csalódást kell okoznom önöknek.”
A veterán politikus ugyanakkor optimistább hangon zárta az estét. Bár szerinte az Egyesült Államok és a világ számos országa súlyos politikai és társadalmi válságon megy keresztül, továbbra is hisz abban, hogy széles társadalmi összefogással visszaszorítható az oligarchák befolyása. „Tudunk ennél jobbak lenni. Jobbnak kell lennünk. És együtt jobbak is leszünk.”
Fotó: Bernie Sanders / Facebook
