Március másodikán Nagyszalontán hivatalosan is elkezdődött az Arany-emlékév. A bicentenárium kapcsán Arany Jánosról mint tananyagról és megkerülhetetlen érettségi tételről kérdeztük Pethőné Nagy Csilla magyartanárt és tankönyvszerzőt, a befogadásközpontú és kompetenciafejlesztő módszer egyik hazai meghonosítóját.
Mikor találkoznak a magyar közoktatásban először Arannyal a diákok? Ön mikor tartaná optimálisnak az ismerkedést az életművel? Tanári szemszögből mi az Arany-tanítás fő problematikája?
Arany János nevével és egy-egy művével a magyar gyermekek akár óvodás vagy kisiskolás korban találkozhatnak. Például a befejezetlenül maradt Juliska elbujdosása című verses mesével. Általános iskola felső tagozatában, hatodik osztályban aztán a Családi kör, a Rege a csodaszarvasról, a Mátyás anyja és A walesi bárdok mellett meglehetősen hosszú ideig, akár énekről-énekre haladva ismerkednek meg a Toldival. Hetedikben olvassák a Nemzetőr-dalt. A fülemülét, a Szondi két apródját és a Vásárbant. Jelentős probléma, hogy a mai gyermekeknek idegen, ismeretlen az Arany-művek világa és nyelvezete. A nyelv idegensége, régiessége a mai gyermekfül számára, a szavak, szólások jelentésének „elvesztése” különösen megnehezíti, sokszor lehetetlenné teszi a megértést. A pedagógusnak ezért a nélkülözhetetlen előfeltétel-tudás megteremtéséhez sok, a történelmi kontextust vagy az életvilágot bemutató háttéranyagot kell összeállítania, szó- és szólásmagyarázatokkal készülnie. Egy általános iskolában tanító tanártársam mesélte például, hogy volt olyan tanítványa, aki a „Fölkelvén pedig jó Toldi György asztala: /Vitéz ő szolgái rudat hánynak vala.” sorpár kapcsán megjegyezte, hogy azt érti, hogy a rudat kihányták György szolgái, na, de hogy nyelték le előtte. De hasonlóan érthetetlen számukra például a „Nem kerestek engemet kötéllel” (Nemzetőr-dal) vagy a „(Jobb felől üt) nekem fütyöl, / (Bal felől üt) s nekem fütyöl” (A fülemüle). A fülemüle esetében az is érdekes, hogy hiába humoros maga a történet, a nyelvi nehézségek miatt ezt a gyerekek a legkevésbé sem vagy alig-alig érzékelik. Ezzel együtt az eredetmítoszként olvasható Rege a csodaszarvasról többnyire beindítja a fantáziájukat és a Toldi egyes énekeivel – amelyekben a kalandnak, a próbatételnek, a jó győzelmének fontos szerepe van (Farkaskaland, Miklós párbaja) – is szívesen, nagyobb kedvvel dolgoznak. Nem vagyok biztos benne, hogy kimondható, mikor optimális elkezdeni megismerkedni Arany költészetével. Mindenkinek más az optimális. De az biztos, hogy nem a kronológiának rendelném alá a tanulási tartalmat, és nagyon megválogatnám, mit bír meg egy általános iskolás gyermek hatodikban, hetedikben vagy nyolcadikban. És a megértés, elfogadás, megszeretés érdekében nagyon előkészíteném a választott szövegekkel való találkozást.
Könyves Magazin 2017/2.
LIBRI-BOOKLINE ZRT, 2017, 72 oldal, 5 pont + 199 Ft
Miért tűnhet unalmasnak Arany János egy középiskolás számára? Tapasztalatai szerint milyen sztereotípiák élnek róla a diákokban?
Arany kétség kívül a magyar költészet egyik legnagyobb alkotója. Ezért is az egyik „kötelező” szóbeli érettségi tétel, közép- és emelt szinten egyaránt. Fontosnak tartom, hogy nekünk, magyar olvasóknak, embereknek legyen közös olvasói tapasztalatunk arról az elbeszélő és lírai költészetről, ami a modern ember létezésének számos kérdését firtatja, és amelynek meghatározó jellemzője egy ép és eszményi világ, valamint a kiábrándító és valamiképp csonka, értékhiányos valóság összeegyeztethetetlenségének tudata. Ugyanakkor a nyelvi idegenségen túl talán költészetének épp ez a gondolati, reflexív jellege, elégikus-melankolikus alaphangja teszi, hogy a középiskolások közül kevesekhez kerül igazán közel. Én talán nem azt mondanám, hogy unalmas költő, és szerintem a kérdést Milbacher Róbert tanár úr, az Arany-életmű kiváló kutatója is provokatív módon választotta a bicentenárium alkalmából tartott előadásai címéül. Nehéz költészet ez, komor, súlyos, de nagyon ütős. Meg kell vele küzdeni tanárnak, diáknak. Fiatal olvasóként nyilván még sokkal nehezebb.
A sztereotípiákkal kapcsolatban felidézhető Petri György verse, az Irodalomóra hetedikeseknek. Alcíme: Talált vers, hiszen a szöveg épp a költő életével, életművének megítélésével kapcsolatos sztereotípiák megkomponált gyűjteménye: a magyar nép fia, legnagyobb epikus költőnk, öreg szülők gyermeke, Nagyszalonta büszkesége, Petőfi barátja, a szabadságharc eszméinek őrzője, satöbbi. Ám azt remélem, hogy irodalomtanításunk mára már nem ezeket a közhelyeket sulykolja. A hangsúlyosan az életrajzból és a történelmi kontextusról „levezetett” jelentés helyett sokkal inkább a művek, műrészletek olvasására és közös értelmezésére kerül előtérbe az irodalomórákon.
Honnan kezdi az életmű tanítását a középiskolásoknak? Mivel hangolódnak?
Hogy mit és mennyit olvasnak Aranytól az általános iskolát követő közoktatási szakaszban a diákok, az attól függ, hogy szakiskolába, szakgimnáziumba, szakközépiskolába vagy gimnáziumba járnak. Ha gimnazisták, akkor a sajnos előíró jellegű kerettanterv szerint a 11. évfolyam elején megismerkednek az életmű további reprezentatív darabjaival: Toldi estéje; 2-3 lírai alkotás, például: Letészem a lantot, Epilógus, Kertben vagy Mindvégig; továbbá olvasnak és értelmeznek (vagy újraolvasnak) még 2-3 balladát: Ágnes asszony, Tengeri-hántás, Híd-avatás. Ami lényeges, soha nem kezdhetem úgy tizenegyedikben az Arany-témakört, hogy ne gyűjtenénk össze egyénileg, csoportban, majd osztályszinten, hogy mit tudnak már a költőről, mit olvastak tőle, mi tetszett az olvasott művekben és mi nem, milyen témákra, hangulatokra emlékeznek, milyen nehézségekkel találkoztak és hogyan tudták ezeket kezelni. A ráhangolódás folyamatában kérdéseket is fogalmaznak a tanítványaim, mire lennének kíváncsiak az életmű további reprezentatív darabjainak megismerésekor. Persze, ezeket a kérdéseket később is elővesszük, nyomon követjük, mire találtunk választ. A kíváncsiság felkeltése és ébren tartása tehát fontos tényező itt is.
Mi lehet a kulcs, amivel egy középiskolás tud kapcsolódni Arany Jánoshoz?
Szerintem az Arany-életmű további darabjaival való megismerkedés akkor izgalmas, ha az olvasáshoz, vershallgatáshoz kapcsolódó értelmezési folyamatok tanulói tevékenységekre, közös megbeszélésekre épülnek, ha kézzelfogható produktumok keletkeznek: poszterek, illusztrációk, képregények, állóképek, kreatív írások. Ha a tanulóknak lehetőségük van az olvasottakra kritikusan reflektálni, és a megértetteket saját életükre, a jelenre vonatkoztatni. Bár a Toldi estéje, illetve a lírai darabok elégikus látásmódja, melankóliája természetesen a 16-17 évesektől is idegen, vannak olyan kérdések – például a maradás vagy a haladás, a hagyomány és az újítás, a vágyott és a lehetséges, a részt venni vagy kimaradni –, amelyek érvényesek és érdekesek a mai diákok számára is. A leginkább egyébként a balladák fogják meg a diákokat, amelyek Lackfi János szavaival élve „tele vannak horrorral és szexszel, csak a suliban ezt elmaszatoljuk.”
Hogyan kapcsolná össze Arany Jánost a kortárs irodalommal és a populáris kultúrával? Arany esetében milyen út létezik a klasszikustól a kortársig, populárisig vagy épp fordítva?
Arany életművét reprezentatív szövegek „illusztrálják”, ugyanakkor az életműként értelmezett, az életmű látszatát keltő tanulási tartalom valójában konstrukció, aminek a helyét alapvetően a kerettanterv kronologikus elve határozza meg (kik után és kik előtt, milyen szövegek után és milyenek előtt olvasunk Aranyt). Termékenyebb lenne, és az életkorhoz is jobban alkalmazkodhatna, ha a kronologikus elv helyett, mellett Aranytól úgy olvashatnának a diákok, hogy e művek más korok, szerzők műveivel együtt, például tematikus, poétikai vagy más szempontok szerint rendeződnének el, esetleg a jelenből visszafelé (például: kortárs költői hitvallások) indulva. Ilyen kapcsolatokra az egyébként kronologikus tankönyvemben is több példa van. Az Írószobám és Bertók László Platón benéz az ablakon című verse jól olvasható együtt, az Ágnes asszony mellett ott van Orbán János Dénes remek redukciója. De van összefoglaló feladat Petri korábban említett versével kapcsolatban is.
Ha eltekintünk a gregorián dallam többszöri ismétlődésétől, ami a mai gyerekekből már kuncogást vált ki, a Szondi két apródjának szólamváltásai nagyon jól értelmezhetők Koncz Zsuzsa tolmácsolásában, ahogy a Vörös Rébék megzenésített változatát is kedvelik tapasztalataim szerint. Kiss Judit Ágnes hívta föl a figyelmem nemrég a Népdal című Arany-vers Vujicsics – Söndörgő által megzenésített változatára, ami nagyon erős, fantasztikus, sodró lendületű zene, sokat ad hozzá a vers balladaiságához, drámaiságához. Kipróbáltam, nagyon működik. Nemrég olvastam a neten Lackfi János A fekete router című versét, ami a Mátyás anyja nyomán keletkezett, szerintem szenzációs. Például innen is vezet út a balladához és Aranyhoz.
Kemény Zsófi: Arany János nálunk kvázi családtag
Fotó: Valuska Gábor Kétszáz éve született Arany János, a Móra Könyvkiadó pedig válogatáskötetet jelentetett meg az emlékévre, amelybe Kemény Zsófi író, költő, slammer válogatta a verseket. Nemcsak válogatta, hanem kommentálta is, ezzel pedig új kontextusba helyezte a jól vagy kevésbé ismert műveket. Ezekből a legfeljebb Twitter-bejegyzés hosszúságú bekezdésekből kiderül például, hogy melyik vers mehetne el 19.
Hogyan fonódik össze a köztudatban Arany és Petőfi alakja? Miért érezzük, hogy Petőfiről lehet Arany nélkül beszélni, de Aranyról Petőfi nélkül nem?
Nekem erre a kérdésre nincsenek állító válaszaim. Sőt, én nem érzem, hogy Aranyról nem lehet Petőfi nélkül beszélni. De néhány Arany-versről valóban nem lehet Petőfi-vers nélkül beszélni. Azt hiszem, itt például működik a költőbarátság mint közhely. De például Petőfi indult és futott be korábban, és Petőfi kereste meg verssel a Toldi íróját. Petőfi meghalt vagy eltűnt a szabadságharcban, Arany viszont túlélő, s túlélőként Petőfi „útmutatása” (A XIX. század költői), a költőszerepről való felfogása több alkalommal is eltérő viszonyulásra késztette (Letészem a lantot, Mindvégig). Vagyis a már lezárt Petőfi korpuszra reflektált újra és újra.
Milyen játékokkal, fantáziát igénylő és csoportfeladatokkal lehet a kreatív, alkotó befogadást elősegíteni? Mesélne konkrét élményeiről Arany János tanításával kapcsolatban?
A módszertan fontosságáról korábban már szóltam. Esetleg megemlíteném még, hogy a drámapedagógia eszköztára, a drámai konvenciók (fotóalbum, belső hang, állókép, viszonyháló, forró szék, jelenet) különösen jól használhatók a balladák vagy balladisztikus szövegek (Az örök zsidó, Népdal) feldolgozásakor. Ám ez is nagy körültekintést igényel. Volt példa rá, hogy egy csoport a Szondi két apródjához kapott helyzetgyakorlatot: az őrszem észleli, hogy özönlik a török, és megy Szondinak jelenteni a látottakat. Gondoltam, lesz ebből egy jó kis párbeszéd, a túlerő miatt megadják a várat vagy az életük árán is megvédik. Az őrszemet játszó diák a jelenetben felállt egy székre, és ennyit mondott: „Jön a török, fussunk!” Annak az órának ott lett vége, nem lehetett belőle kijönni. De megtanultam a diákjaimtól, hogy én voltam a hibás. Adottnak vettem azt, amit elő kellett volna hívni belőlük: kik is lehetnek a várban, kit, mit féltenek, védenek, szeretnek, miből van kevés egy ostromlott várban, milyen érzések, gondolatok, dilemmák kavaroghatnak a védőkben? És ezzel a tudással már lehetett volna jelenetet előadni.
A cikk eredetileg a Könyves Magazin 2017/2. számában jelent meg.
