„Álltunk egy Fesztiválon a pultnál Petrányi Zsolttal és kérdezte, hogy mit tudok a SLAM című filmről; mondom ismerem, persze, király, őrület, urbán költészet meg minden. Kérdezte, hogy volt-e már slam poetry Magyarországon. Nem? Akkor csináljunk egyet! Én meg mondtam, hogy oké” – emlékszik vissza Németh Péter, művésznevén MC Zeek, a Műcsarnok akkori igazgatójával lezajlott párbeszédére. Később hozzáteszi: „természetesen a Zsolt ennél sokkal kifinomultabb volt, és ha felhívod, biztos közli, hogy a Zeek-nek semmi köze ehhez”. Október 7-én rendezik meg az I. Országos Slam Bajnokságot, előbb bemutattuk a slam történetét, majd megmutattuk a legjobb angol nyelvű slameket. Haladunk tovább.
Zeek emlékezete nem csal: az első magyarországi slam esemény megrendezésének ötlete valóban az underground stílusokat kedvelő művészeti kurátor Petrányi Zsoltnak a fejéből pattant ki az új évezred első éveiben és az is igaz, hogy elsősorban a SLAM - A szó fegyver c. film volt rá nagy hatással. Oda is adta VHS kazettán a filmet az akkor a Műcsarnok irodalmi programjaiért felelős költőnő Nagy Gabriellának, hogy nézze meg - erre egy ideig nem került sor.. „Kicsit idegenkedtem tőle. Aztán a film meggyőzött. Tetszett, csak nehezen tudtam elképzelni ugyanezt magyar viszonyok között. Főleg, hogy a Műcsarnok nem egy bár, nem kávéház, nem olyan élő hely, ahová minden este le lehet menni.” – mondta.
Egy kisebb megszakítással Petrányi visszatért a Műcsarnokba, addigra Nagy Gabi is megnézte a filmet, így kezdetét vehette a munka. „Mint magyar értelmiségi, frusztrált helyzetben éreztem magam, hogy olyan rokon területek mint az irodalom, a költészet, a képzőművészet elzárt közeget, közösséget alkotnak. Az volt a célom, hogy az esemény konfrontálja az önmagukat költőnek nevezőket azokkal, akik szövegükkel a hiphop-on keresztül tálalják meg a közönséget; és pl. Závada Péter, egy híres író fia, ebben a szituációban mint költő és rapper hogyan artikulálja önmagát… Kíváncsi voltam!” – mondja Petrányi.
Ennek meglehetősen direkt módon adtak teret: a 2006 februárjában megrendezett Budapest Slam 1-et konkrétan a költők és rapperek „párbajaként” tartják számon a mai napig. Petrányi felforgató élményként emlékszik vissza a magyarországi első slam estre: „Mind a két tábornak nagyon meghatározó tapasztalat volt. A rapperek nagyon készültek, bizonyítani akartak, a költők nem különben. A pince büfé terében akkora volt a tömeg, hogy az emberek nem tudtak lejönni a lépcsőn.” A verseny előtt referenciaként levetítették az említett SLAM c. filmet, a Budapest témájú estet pedig végül Závada Péter és Peer Krisztián nyerte, de a díjazás csak jelképes volt. Az utcai költészet kultusza azonban definiálódott.
Az első sikeren felbuzdulva 2007 februárjában a Műcsarnokban megszervezték a szolidaritás témájú Budapest Slam 2-t, de már nemzetközi keretek között. „2007-ben már nagyon bátrak voltunk” – mondja Nagy Gabi. Ekkorra Zeek is csatlakozott, s a hangulatot magyar nyelven fokozó MC Busa mellett ő volt az angol nyelvű konferanszié. Az élő zenével kísért slam esten fellépett a Ludditák két MC-je Fiáth Tita és Móki, Bencsik Ádám (Ponza), az Akkezdet Phiai-ból jól ismert Süveg Márk (Saiid) és Závada Péter (Újonc), a brit MC Coppa Bécsből, MC Faun Ausztriából, MC Stvanec és el Ek3k Szlovákiából, illetve Háborgató Maszkura Romániát, MC G-za pedig Ukrajnát képviselték. Nagy Gabi a költők részéről Szilágyi Ákost, Peer Krisztiánt, Rutkai Borit és Keresztesi Józsefet invitálta. Az est szervezését Petrányi felkérésére az akkor a Műcsarnokban kurátorasszisztensként dolgozó Stráhl Kati végezte, aki azóta magánvállalkozásban a BlyWorx művészeti menedzsment és label társalapítójaként jelenleg is aktív szervezője a hazai slam szcénának.
„Tele volt a terem. Az emberek csüngtek a csilláron, végig ültek a lépcsőn, a kávézó is tömve volt, ott kivetítőn nézték a bent zajló show-t. A közönség eléggé vegyes volt: irodalmárok, képzőművészek és hiphopperek egyaránt érkeztek, noha ekkor még nem tudta senki, hogy mi ez a műfaj, nem volt ismert, definiálni kellett” - emlékszik vissza Stráhl. A produkciók színvonalát fokozta a Kiégő Izzók vetítése, s az ő munkájuknak köszönhetően elkészült egy „audiovizuális kuriózum” DVD formájában, a Budapest Slam 2., amelyen az egyes performanszok önálló klipként szerepelnek. A DVD borítóját és a grafikai designt a pesti street art ismert arca, Stark Attila tervezte. „Azzal küszködtem, hogy a kortárs művészetet ne egy elszigetelt jelenségként kezeljék, és találjunk olyan csatornát, ami által eljut azokhoz is, akik nem foglalkoznak mindennap ezzel”- mondja Petrányi. A Műcsarnok részéről, mindamellett amivel kulturális intézményként foglalkoztak, ez volt a maximum, amit megtehettek a műfajért. Évi egy slam azonban nem bizonyult elégnek.
2007 végén összeállt egy kisebb budapesti fiatalokból álló csapat azzal a céllal, hogy rendszeres slam esteket kezdjenek szervezni a budapesti Kőleves vendéglő pincéjében. A Slam Poetry Budapest (SPB) névre keresztelt informális társulás tagjai ekkor a Ludditákból ismert Fiáth Titanilla, valamint három fiatal rajongója a műfajnak, Mavrák Katalin (Hugee), Prekopcsák Zoltán (Alonzo) és Matits István (Id) voltak. Az első SPB estre 2008 januárjában került sor, és ettől kezdve minden hónap utolsó vasárnapján várták a rappereket, költőket és az előadóműfajra, performansz költészetre fogékony közönséget. Az estek több részből álltak: először szabad volt a mikrofon minden témának és mindenkinek (Open Mic), majd a közönség által bedobált tíz szót felhasználva a helyszínen kellett 20-30perc alatt alkotni és ezekkel a szerzeményekkel versenyezni. Volt példa többfordulós versenyre is, valamint fokozatosan egyéb helyszínek is terepévé váltak az SPB által szervezett verses vetélkedőknek (pl. U27, Tűzraktér).
A SPB-vel párhuzamosan a már említett BlyWorx is kivette a részét a hazai slam és action poetry események szervezéséből, többek között a Tilos Rádióval és a Litera irodalmi portállal együttműködésben. Az addig még egymástól függetlenül működő szervezőbrigádokat az összetartozás érzése igazán külföldön csapta meg. 2009 őszén Berlinben megrendezésre került a First European Poetry Slam Days nevű összeurópai találkozó, amelyen 17 országból közel 200 slammer és szervező vett részt. A magyar delegációt ekkor még külön utakon képviselte a két brigád: az SPB a versenyzőkért felelt egy háromfős különítménnyel, míg a BlyWorx a workshop és konferencia szekciókba delegálta Újoncot, Saiidot, Zeeket és Ponzát. A magyar részvétel olyannyira sikeres lett, hogy Matits István (Id) 4. helyezést ért el a döntőn. A külföldi szereplés mérföldkőnek számított, melynek eredményeként 2010-től az SPB és a BlyWorx összefogott erővel tolták tovább a honi slam szekerét, s rá egy évre megalapították a mára már közel 30 taggal bíró Slam Poetry Budapest Egyesületet, melynek bejegyzése folyamatban van. Az egyesületi vezetőséget Mavrák Kata (Hugee), Stráhl Kati, Németh Péter (Zeek) és az ügyintéző Szabó Sára alkotja.
Az elmúlt bő két év során a fent vázolt fejleményeknek köszönhetően jelentősen megszaporodtak a klubesteken túllépő, nagyobb szabású slam rendezvények a fővárosban, amelyek többnyire meghívásos alapon léptették fel a fokozatosan alakuló élmezőny neves slammereit (Tilos Slam, Aqua Slam, Börtön Slam, IX Slam, Argo Slam, Kedvencek temetője, Sziget Slam stb). Hazánkban előszeretettel beindultak a nyitottabb felfogású, összművészeti slamek, így sokszor zenei kíséret, vetítés egészíti ki a gyakran tematizált verselést – követve azt az irányt, amit 2006-ban Petrányi mutatott.
2010 őszén a Műcsarnok az SPB és a BlyWorx szervezésében megtartotta a harmadik Budapest Slam-et immár az A38 állóhajón, melynek kiemelt vendége a legendás Nuyorican Poets Cafe egykori szervezője és állandó házigazdája, a new york-i Bowery Poetry Club alapító tulajdonosa, az amerikai slamguru Bob Holman volt, akit Samantha Thornhill fiatal trinidadi-amerikai költőnő kísért útján.
Az zenével, vetítéssel tarkított, nagyobb slam események mellett jelenleg töretlen magabiztossággal zajlanak a havi rendszerességű Slam Poetry Budapest klubestek. Kisebb-nagyobb szüneteket és változtatásokat követően a klub idén átköltözött a Mika Tivadar Mulatóba, ahol minden hónap utolsó csütörtökén lehet nevezni Open Mic-ra és slam versenyre egyaránt. A "magyar vonaltól" eltérően ezeken a klubesteken a hagyományos amerikai minta uralkodik, így a jelentkezés bárki számára nyitott és a verseny menetére vonatkozó előírásokat a Poetry Slam Inc (PSi) szabályzata határozza meg:
Lebonyolítás
Csak saját szerzeménnyel lehet indulni
3perces időkorlát van (+15mp tiszteletidő), ezt túllépve pontlevonás jár az összpontszámból
Nem lehet kelléket használni
A zsűri 5tagú, 0 és 10 közötti pontokat adhatnak, a legalacsonyabb és legmagasabb pontszám kiesik, így összesen max.30pont szerezhető
Az idei év legnagyobb slam poetry eseménye az október 7-én a budapesti Trafóban megrendezendő I. Országos Slam Bajnokság, melyen első ízben kikiáltják hazánk slam bajnokát, aki majd decemberben a magyar slam követeként fogja képviselni a hazai közösséget a Belgiumban megtartott európai bajnokságon, a European Slam & Poetry Network elnevezésű párnapos rendezvényen. Az előző hat év történései azonban természetesen nem csupán a műfajt meghatározó hazai szervezőknek köszönhető, hanem javarészt a slammereknek és a konferansziéknak is – róluk a következő részben.
Terjeszkedés és kis közösségek
A fővárosi terjeszkedés országosan is kihatott, így mára mozgolódás észlelhető pl. Kecskeméten, Miskolcon, Marcaliban, Szegeden, Százhalombattán, Debrecenben is.
Veszprémben és Pécsen több éves múlttal rendelkeznek a slam estek:
Budapestet követen először a veszprémiek figyeltek fel az újdonsült műfajra, miután Kálóczy Mihály, Kotroczó Máté (Matedon) és Horváth Anikó egyre gyakoribb látogatói és részvevői lettek a budapesti kőleveses SPB kluboknak. Nekik köszönhetően 2009-től Veszprémben is beindult a slam, elsőként a Veszprémi Egyetemi Napokon, majd a Skorpió bárban. Tokos Bianka ötlete alapján 2011-ben Kotroczó Mátéval elindították az odaLÖKött KÖLtészetet azzal a céllal, hogy közelebb hozzák a magyar ajkú közönséghez a Slam Poetry stílusát és kiterjesszék e műfaj határait (http://odalokott.blog.hu/).
Budapest mellett talán a legerősebb slam-városnak Pécs tekinthető. Az első pécsi slam estet a Punnany Massif frontembere, Farkas Roland (Wolfie) és Tonte Renáta szervezte 2009-ben a Kanta Bárban. Mint Wolfie fogalmazott: „egy olyan estét szerettem volna, ahol az emberek elmondhatják a kis versecskéiket magukról, a világról”. Ezt követően havi-másfél havi rendszerességgel nyílt lehetősége a költészetet, rappet kedvelőknek színpadra állni Pécsett. Áldozó Krisztián (Aldo), aki akkor már tagja volt a Pécsi Fiatal Írók Alkotói Körének, a szokásos irodalmi estekből kiábrándulva érkezett a második estre, de olyannyira megtetszett neki a műfaj, hogy a rendszeres fellépésen túl 2011 nyarán megalkotta az egyetemista slammereket „gyűjtő” Sopianae Slam csoportot, amely egyre bővül és egyre több városba (Szombathely, Sopron, Budapest) kap meghívást. 2011 tavaszától Kövér András (Kövi) is beszállt a pécsi közösségbe és vette át a szervezést. Ekkortól került be a műfaj olyan fesztiválokra, mint a Fishing on Orfű vagy az Ördögkatlan Fesztivál, mely utóbbin olyan különlegességgel népszerűsítették a stílust mint a 45 perces menetidejű SLAM Busz, amin a falvakat járva a slammerek felváltva mondtak verseket. 2012 őszétől a budapesti mintára immár rendszeressé válik a Sopiane Slam Poetry Klub a Csinos Presszóban.
2010 szeptemberétől Budapesten elindult az Astoria Slam Poetry is, Angyal Gyula szervezésében, aki akkor már 2 éve volt a magyar slam része. Az Astoria Slam megjárta a Dürer Kertet, A38-at, Lilaköd Könyveskávézót stb., a 2012.március 15-i ünnepi műsorát Szarvason pedig a helyi tévé rögzítette. A változatos fellépőkörű műsorokban a kevésbé ismert, de tehetséges slammerek mellett (pl. Keresztes Noémi, Mokbel Ádám) olyan szövegművészek is verseltek, mint Zselenszky, vagy Barbaró Attila (Junkies). Az egyik Astoria Slam-en adta elő Liszkai András: Tanult Tehetetlenség című versét, ami később, a Hammer World rockmagazin 2011/6. lapszámában megjelent. Így ez az első olyan magyar slam-vers, ami nyomtatásban is megjelent.
2010 februárjától Szegeden is elindult a havi slam, Fehér Péter és Fülöp Tamás kezdeményezésére. A törzsgárda a „Rímszínház” projektet párhuzamosan futtatta. Ez saját verseknek történettel ellátott színi produkcióvá alakítását jelentette. A szegedi slamklub hamar kinőtte az otthont adó SZTEage-et és a Gin Tonic-ban folytatták. Az ígéretes sorozatot a törzstagok sokasodó elfoglaltságai (munka, tanulmányok, stb.) miatt szüneteltetik.
Szerzők: Mavrák Katalin, Strálh Katalin
