A Margó éjszakai vándorprogramja idén A gyilkos ház címet kapta, a sötétségbe burkolózott PIM-ben pedig Bajtai András, Dragomán György, Moskát Anita, Nemes Z. Márió és Sepsi László tárta fel a ház hátborzongató titkait és rémisztgette a résztvevőket. Ha lemaradtál a sétáról, nálunk mind az öt szöveget elolvashatod! Sepsi László novellájában az új lakók egy kis extrát is kapnak az új otthonuk mellé. (A sorozat korábbi részei: Nemes Z. Márió: A házibarát, Moskát Anita: A szíve felett, Dragomán György: Harapófogó)
Fél éve laktak az új házban, mikor Böbe megszületett, de a kislányt életének harmadik napján felfalta a szkolopendra, mert zavarta a gyereksírás. Lajos és Tündi áron alul vették az ingatlant azután, hogy az előző tulajdonost a csupasz csontig lerágták elharapódzott májfoltjai. Marika néni itt lehelte ki a lelkét a linóleumos konyhapadlón, csak a szemgolyói maradtak, azokon nem él meg a májfolt, tejüvegből csiszolt golflabdaként meredtek a beázott plafonra, mikor a mentősök betrappoltak a konyhába, és a falakban lakó szkolopendra ideges surrogással fogadta őket. Nem szerette sem a zajt, sem pedig a vendégséget, Marika nénit is csak olyankor, ha az madártejet főzött, és a vanília illata bejárta az egész épületet. Ilyenkor a szkolopendra összébb húzta szelvényezett testét a falakban és rózsaszín petékről álmodott.
Lajosnak és Tündinek senki sem szólt a szkolopendráról. Az ingatlanközvetítő nem árulta el nekik, hogy a szkolopendra a százlábúak osztályának Scolopendromorpha rendjébe, ezen belül a Scolopendridae családjába tartozó faj, a nagyobb trópusi példányok testhossza elérheti a harminc centimétert, még megvan a gyűrűsféregszerű ősökre emlékeztető, viszonylag zárt bőrizomtömlőjük, áldozatukat az állkapcsi láb méregmirigyének váladékával bénítják vagy ölik meg, majd a rágók segítségével aprítják fel, marásuk pedig fajtársaikra is halálos lehet, mert nem immunisak a saját mérgükre. Az ingatlanközvetítő továbbá titokban tartotta azt is, hogy a ház falaiban lakó szkolopendra úgy öleli körbe Lajos és Tündi új otthonát, akár a gipszkarton mögé rejtett kitinbélés, és első vedlése óta vágyik a szerelemre. Azért nem szólt mindezekről, mert nem akarta tovább rontani amúgy is ingatag alkupozícióját.
Fotó: Valuska Gábor
Miután a szkolopendra megette Böbét, Lajos és Tündi rovarirtót hívtak, hogy ilyen ne fordulhasson elő többet. A rovarirtó nagydarab ember volt, mintha minden eltaposott csótány és elgázosított bögöly a bendőjében rakott volna fészket. Hátán permetezőgéppel, lábán negyvennyolcas katonai bakanccsal megállt a konyha közepén, pontosan ott, ahol Marika nénit szétrágták a májfoltok, körbenézett, majd azt kérdezte Lajostól: – Azt mondja, itt egyetlen szkolopendra lakik az összes falban?
– Igen – felelte Lajos. – Megette Böbét és elszomorított bennünket.
A rovarirtó megízlelte a szomorúságot. A szkolopendra idegesen fészkelődött a falban, majd csáprágóival tisztogatni kezdte testének másik végén található fogólábait.
– Sajnos nem tehetek semmit – mondta végül a rovarirtó. – Egy ekkora példány eszmei értéke felbecsülhetetlen.
– De megette a babánkat… – szólt volna közbe Tündi, de a rovarirtó már szedelőzködött is, mert nyüvek mocorogtak a beleiben és izzadni kezdtek a farpofái. Hazaérve a Tökéletes ragadozókat nézte a kábeltévén, és minden alkalommal elszorult a torka, mikor meghalt egy gazella.
Aznap este Lajos és Tündi megegyeztek, hogy próbálkoznak még egyszer. A szkolopendra felébredt az ágyrugók nyikorgására, és a frissen feltett tapéta mögül figyelte őket féltékenyen. Tündi nem nedvesedett be, mert stresszes napok után mindig nehezen nedvesedik be, Lajos pedig három lökés után elment, lefordult a nőről, és azt mondta:
– Jó nagy paraszt volt ez a rovarirtó.
Tündi a hátára feküdt, a mellkasához húzta a térdeit és karjaival átfogta őket, majd előre-hátra hintázni kezdett, hogy az ondósejtek könnyebben elérhessék a méhszájat. A szkolopendra nem értette a látványt, de elandalodott Tündi ringatózó mozgásától, és bizsergés szaladt végig a testén, akár az áram egy transzformátor vasmagja köré csévélt rézdróton. Megremegtek méregkarmai a fal mögötti sötétségben, és egy cseppnyi savas nyál hullott róluk testének egyik középső szelvényére. Marni kezdte a kosztól megfeketedett rovarpáncélt, mert a szkolopendra nem immunis a saját mérgére, de a százlábú ezt észre sem vette. Csak a félhomályban némán ringatózó Tündit figyelte, és hosszú életében először megtalálta a szerelmet.
Talán a ringatózásnak, talán a szerencsének hála aznap éjjel megfogant Lajos és Tündi második gyermeke. Teltek a hónapok, Tündi egyre kevésbé kívánta az együttléteket Lajossal, és egyre jobban a rózsaszín M&M’s cukorkát. Cukorkát rejtett a zsebeibe, az éjjeli szekrényébe és párnája alá, megdézsmálta a kis kupacokat elalvás előtt és markolt belőlük egy adagot reggeli után, a szkolopendra pedig vágyakozva nézte a Tündi ajkai közt eltűnő apró gömböket. Az M&M’s úgy csillogott a lámpafényben, mint az álmaiban látott rózsaszín peték.
Lajos ekkoriban szokott rá a zuhanyzás közbeni önkielégítésre, mely után rendszerint kamilla illatú tusfürdővel mossa le a porcelánra fröccsent spermát. Ilyenkor Tündi egyedül ült a hálószobában és rózsaszín M&M’s-et majszolt. A szkolopendra megpróbált beszélni hozzá, de Tündi semmit sem értett a csáprágók kattogásából. Azt hitte, a kertben álló tölgyfa ágai karistolják az ablaküveget, és beszerzett egy csomag méhviaszból készült füldugót.
Egy hónap múltán a fürdőszobában már nem folyt le a víz, mert a csövekben megkötöttek Lajos váladékai. A férfi egy délután hosszú csőgörénnyel tért haza, felvette a legrosszabb ruháit és nekiállt elhárítani a dugulást. A szkolopendra sosem látott még csőgörényt. A csempék mögül figyelte a négykézláb térdeplő Lajost, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre tekeri a csőgörény fejét a lefolyóba, majd takaros túrógombócokat húz elő a bugyborékoló szennyvízből. A szkolopendra megmerevedett testtel nézte a híg lében kerregő szerszámot. Úgy érezte, Lajos gúnyolódik rajta, és ettől csak jobban gyűlölte a férfit.
Egy este, mikor Tündi füldugóktól süketen ropogtatta a cukorkákat a kétszemélyes ágyon és a forró víz zubogása elnyomta Lajos előbőrének csattogását, a szkolopendrának elege lett a zajongásból. Hengeres testével surrant a gipszkarton mögött, majd olyan erővel nyomakodott át a vízvezetékeken, hogy körülötte lerepültek a plombák. Fejtora előtt kipattant a lefolyóból a hajszálakkal teli szűrő, és a szkolopendra úgy emelkedett ki a tejfehér vízgőzbe vont Lajos ágyéka előtt, mint egy feldühített köpködő kobra. Harag csöpögött méregkarmairól és kamaszos igazságérzet: bámulta pár másodpercig a keményre köpült nemzőnyúlványt, majd feje előrevágódott, csáprágói belemartak a vérrel teli húsba és mirigyei idegmérget pumpáltak az orgazmus határán álló Lajos péniszének barlangos testeibe. Mikor Tündi egy óra múltán kihívta a mentőket, Lajos hímvesszője még mindig magányos galócaként meredt az égnek, habár többi része örökre elernyedt.
Tündi két héttel a temetés után kezdett el magában beszélni. Nem használt már füldugót, mert még a falakból kiszűrődő csáprágókattogás is több örömet okozott neki, mint a síri csend, amit Lajos hátrahagyott. Beszélt szerelemről és szomorúságról, meg arról, miért szereti jobban a rózsaszín M&M’s cukorkát a zöldnél. Tündi minden szava megérintette a szkolopendra lelkét, és a százlábú immár tudta, hogy a világ azért teremtetett, hogy ők egymáséi legyenek. Egy éjszaka, amikor Tündi háton fekve aludt a kétszemélyes ágyon, és hasa úgy domborodott, mint egy vakondtúrás, amiből kisgyerekek formáltak selyempapírral fedett sármuffint, a szkolopendra újra kidugta fejét a falból. Szaporázta ezer meg ezer lábát, keresztül a cukorkatörmelékkel borított szőnyegen, felkapaszkodott karmaival a lelógó lepedőn, akár egy elanyátlanodott kiscica, végül pedig rálelt a keskeny ösvényre Tünde vádlijai közt, amely új otthonába vezetett. Felaraszolt a combok találkozásához, bebújt a testmeleg nyílásba, mely a gipszkarton mögötti poros levegő után végre újra az erdei korhadék langyos puhaságára emlékeztette. Helyet csinált magának Tündi hasában, és többé nem bosszankodott a zaj miatt, és többé nem álmodott a rózsaszín petékről, hanem ő volt az egyik.
Odabentről nem láthatta, hogy Tündi bőrén másnap megjelentek az első májfoltok.
Szerző: Sepsi László