A-
Aleksandar Zograf: Elhasznált világ
Nyitott Könyvműhely, 2010, 150 oldal, 2680 Ft.
Kultúrhulladékok, újrahasznosítva. Így lehetne legkönnyebben összefoglalni, miről is szól Aleksandar Zograf (eredeti nevén: Sasa Rakezic) második képregénygyűjteménye, amit a Nyitott Könyvműhely a 6. Képregényfesztiválhoz időzítve hozott ki magyarul, és még a rajzolót is elhívta Budapestre.
Zograf korábbi munkája, a Pszichonauta (vagy ahogy én neveztem: "a szerb Persepolis") one shot történet volt, akárcsak az igazi Persepolis, vagy Art Spiegelman ünnepelt Mausa. Az ember nem mesélhet élete végéig a háború borzalmairól, akármennyi keserűség és düh is halmozódott fel benne, amíg a fronton vagy a hátországban próbálta túlélni a szőnyegbombázásokat. Milosevics bukása után Zograf is taktikát váltott, a belgrádi Vreme című politikai hetilapba már nem mentette át az Üdvözlet Szerbiából című fekete-fehér sorozatát. Sőt még csak nem is aktuálpolitikai témákról kezdett el rajzolni színes képregényeket, hanem teljesen hétköznapi dolgokról: az utazásairól, meg arról a rengeteg kacatról, amiket mániákus gyűjtőként a bolhapiacokon vásárolt össze.
Az Elhasznált világ mesterien hasznosítja újra a XX. század kultúrszemetét: Zograf groteszkbe hajló képregényein keresztül olyan könyvritkaságokkal és egyéb nyomtatványokkal ismerkedhetünk meg, amiket nagy valószínűséggel soha a büdös életben nem olvasnánk el magunktól. Egy 1937-ben nyomtatott biciklis jogosítvány, a Most és egykor című jugoszláv magazin 75 évvel ezelőtti száma, egy 45-ös vers a sztálingrádi csatáról, a náci rezsim kamionsofőröknek összeállítot közlekedési szabályzata, vagy az Előre a jövő városába című őskomcsi tudományos-fantasztikus gyerekkönyv mind-mind katalizátorként működnek Zografnál, aki szépen hazaviszi a legfrisseb szerzeményét, és vendégszövegekkel teletűzdelt, önéletrajzi képregényt rögtönöz belőle.
De nem csupán régi újságcikkeket haszál fel, hanem a legelképesztőbb, összeguberált bóvlikat is. A Pszichonautában megfigyelhető Disney-fetisizmusa például itt már jóval intenzívebben tör a felszínre:
Zografnál bármiből lehet képregényszereplő a Donald-zoknitól kezdve az Oroszországban hamisított Disney-ereklyéken át az elvetélt Disney-rajzfilmek forgatókönyvéig. Utóbbi témája amúgy a kedvencem, egy helyen például ezt írja: "A népszerű hősök rejtett történelméről is érdemes néhány szót ejteni. Elképzelni sem tudjuk, hogyan gondolnánk ma a létezésükre, ha megvalósultak volna azok a filmek is, amelyek gyártását kölönböző okokból leállították. A Madame XX azon halálra ítélt rövidfilmek egyike volt, melyet a Walt Disney stúdió végül annak ellenére nem készített el, hogy az eredeti forgatókönyvet mind a mai napig megőrizték. Ez a film, melyet a II. világháború idején terveztek leforgatni, Donald kacsáról szólt, akit egy bűbájos külföldi kémnő arra próbál rávenni, hogy lopja el a Szövetségesek titkos terveit.").
Bár a szerző a legtöbb képregényszereplővé változtatott könyvhöz a vakszerencsének köszönhetően jutott hozzá, néhány történetből nagyon is érződik a végzetszerűség. Például amikor 10 dínárért Zografhoz került egy Radoslav nevű férfi naplója, amiben elmeséli az életét az 1915-ös születésétől kezdve egészen a katonaévekig, a 41-es szolgálatba állásától a vakmerő szökéseken át a 44-es bombázásokig. Radoslav története izgalmasabb, mint a háborús ponyvák, hiszen a saját vérével és verejtékével írta meg a kis noteszába -ami Zograf nélkül jó eséllyel az emberi emlékezet szemétdombjára került volna, így viszont a fél világ megismerhette.
Utoljára az alkoholista majmokba beleszerető Stark Attila tudta ennyire stílusosan képregénybe átmenteni a hétköznapi tárgyakat (a Kulo City és a Bélváros is a szalvétákra, söralátétekre meg kocsmai számlákra firkált, pszichedelikus disznóemberek egymás után sorakozó, összefüggéstelen kalandjairól szólt). Nagyot téved tehát, aki a fentiek alapján azt hiszi, hogy Zograf munkássága csak egy szórakoztató trip, hullámvasutazás a kultúrtörténeti gagyizmusba. Az Elhasznált világ sokkal inkább a törikönyvek apróbetűs érdekességeinek esszenciája, egy 148 oldalas képregénygyűjteménybe sűrítve, unalmas magolnivalók nélkül.
