Jézus csak egy iráni forradalmár

-Szűcs Gyula- | 2009. január 22. |

A+
Marjane Satrapi: Persepolis - A visszatérés, Nyitott Könyvműhely, 2008, 196 oldal, 2800 Ft.

 

A 2007-es Anilogue fesztiválon állva tapsolta meg a közönség a képregényből készült, Cannes-ban díjat nyert rajzfilmet. Én is, de keserű szájízzel. Az animációs változat jól elspoilerezte az akkor még magyarul nem létező második kötetet, és olyan sok volt benne a szomorkodós jelenet, hogy a végén már úgy éreztem, még egy hegedűvinnyogásra lassan lehulló falevél az esőben, és átváltozok érfelvágós emóvá.

A Persepolis első kötete az önéletrajzi ihletésű történelmi képregények iskolapáldája volt, Art Spiegelman holokauszt-témájú Mausával egyenértékű alkotás. Pont emiatt tartottam nagyon a "nyálas" Persepolis 2-től, attól féltem, hogy az érzelmi rész teljesen elhatalmasodik majd a politikai vonulaton. Szerencsére nem így lett: amíg a rajzfilm második felében a lázadó tini Marjane ausztriai diákévei, nagy szerelmei, drogos tripjei és a magányossága voltak hangsúlyosak, a Persepolis 2-ben inkább a képzőművészeti egyetem, egy elsietett házasság, és a diktatúra elleni passzív tiltakozás állnak a középpontban.

A felnőtt Marjane a zűrös tinédzserévek után nehezen talál rá igazi önmagára. Ausztriában "mocskos bevándorló" volt, a tradícióknak élő irániak szemében viszont huszonévesen csak egy "Nyugatnak behódolt kurva", aki kólát iszik, rúzsozza magát, és már régen nem szűz, amikor férjhez megy. Satrapi nagyon érzékletesen mutatja be ezt a fojtogató kettősséget, a forradalmi iráni rezsim visszásságait pedig egy olyan család mindennapjain kersztül ismerhetjük meg, ahol végig nyugatias (elsősorban: francia) szellemiségben nevelték a gyerekeket. A hivatalosan betiltott, mégis sűrűn tartott házibulik témája (a vécén lehúzott piával, meg az ablakon át menekülő fiúkkal) többször is visszatér, akárcsak a nappal letakart parabolaantenna, vagy a seggbámulás (az utóbbi tilalma miatt például az iráni egyetemeken külön lépcsőn kell közlekedniük a nőknek és a férfiaknak!).

"A rezsim rájött, hogy ha egy nőnek otthonról kilépve azt kell végiggondolnia, hogy elég hosszú-e a nadrágja, rendesen kötötte-e be a kendőjét, látszik-e a sminkje, meg fogják-e korbácsolni; akkor azon már nem gondolkozik, hogy: Hová lett a gondolatszabadság? Mi van a szólás szabadságával? Élhető-e így az élete? Mi történik politikai foglyokkal?"

A Persepolis gyakran visszatérő motívuma a Szűz Mária-szerű, lepelbe burkolózott anya, aki mártírhalált halt fiát tartja a karjaiban, akárcsak Michelangelo Pietájának nőalakja. Marjane, aki az ausztriai tűzfalak harsány öblítő- és virslireklámaihoz szokott hozzá, az iráni utcákon lépten-nyomon a '79-es forradalom mártírjait sirató anyák képeivel találkozik. A képzőművészeti egyetem felvételi vizsgáján a Pieta "iráni verzióját" festi meg, így természetesen azonnal felveszik. A Mária-alak később is visszatér: az erkölcsösség nevében meztelen modellek helyett lepelbe burkolt nőket kell rajzolniuk - még az anatómia órákon is.

Pár hónapja kölcsönadtam a szomszédomban lakó iráni párnak, Mohammudiéknak a képregényt és a dvd-t. A lány (aki tényleg úgy néz ki, mint az Ezeregyéjszaka meséinek tökéletes alakú, igéző tekintetű Seherezádéja) végigbőgte az egészet, mert az Irak-Irán  háborút átélő, majd külföldön tanuló Marjane-ban saját magára ismert. A srác pedig (aki leginkább a bollywoodi filmek énekes-táncos szívtipróira hasonlít) végigkáromkodta, mert ugyanazokért a tragikomikus visszásságokért hagyta ott Iránt, amik a Persepolis oldalain újra és újra visszaköszönnek. Pédául hogy az utcán még csak meg sem foghatta a barátnője kezét (akin ugye sokkal jobban állna a szoknya, mint a csador), olajkutató mérnökként pedig csak úgy kaphatott volna zsíros állást, ha hosszú körszakállat növeszt, mint a forradallom mártírjai, és perzsa létére arabul magolja be a Koránt. A Persepolis tehát nem egy  gyerekstílusban megrajzolt 1984-parafrázis. Ez a fundamentalista iszlám rögvalósága.

Kötelező vétel, és nemcsak azoknak, akik rongyosra olvasták a Lányom nélkül sohát!

(Az első részről - Persepolis: Gyerekkorom Iránban - itt írtunk részletesen.)

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél

ADVENT
...
Könyves Advent

8 szakácskönyv karácsonyra, hogy az ünnepek után se legyen szerény a konyha

Harry Potter-fogások, koreai konyha vagy éppen a klasszikus erdélyi ízek. Csak legyen időtök mindent megfőzni!

...
Hírek

Netflixen lesz látható az Igazából szerelem rendezőjének új karácsonyi filmje

Richard Curtis egy korábbi, karácsonyi írását dolgozza fel egy animációs film, ami a Netflixen lesz látható. Az Igazából szerelem rendezője beszélt a projektről, és kiderült miért olyan fontosak a rossz karácsonyok.

...
Szórakozás

Ed Sheerannel koronázza meg új karácsonyi filmjét az Igazából szerelem rendezője

A That Christmas lesz az a film, amiről idén karácsonykor mindenki beszélni fog?