Kép: Nowness/Pinterest
Ez a recenzió a Murakami-rajongóknak szól, ahogy alapvetően a december elején magyarul megjelent könyv is, mert a Sötétedés utánnal nem egyszerű megmagyarázni, miért izgalmas író a japán Murakami Haruki (azoknak itt van ez az alapcikk). Viszont a Murakami-rajongóknak kötelező a teljes életmű ismerete: a Sötétedés után a Kafka a tengerparton és az 1Q84 között jelent meg eredetileg, amit fontos hangsúlyozni, mert két nagyszabású mű között egy laza csuklóval megírt, könnyed történetet rakott össze az író egy testvérpárról és a tokiói éjszakáról. Legalábbis ennyi év elteltével így néz ki, akkoriban sokkal inkább az lehetett a kérdéses, hogy a Kafka a tengerparton után merre tovább a macskákkal, a melankóliával és a dzsesszel.
Murakami Haruki: Sötétedés után
Fordította: Nagy Anita, Geopen, 2014, 184 oldal, 3490 HUF
23:56-kor, Tokióban kezdődik Murakami Hurakami még decemberben megjelent újabb regénye, amiben Eri megállás nélkül alszik, míg ezzel párhuzamosan a testvére, Mari az éjszakákat kávézókban tölti és olvas.
Tokió éjszaka semmiben sem különbözik más nagyvárosi éjszakáktól, amennyiben mindegyikben felbukkannak magányos és kétes alakok, a neonok fényében sokkal lassabban telik az idő, mintha minden kimerevedne, és sokkal jobban látszódnának az emberséges és embertelen pillanatok is. Murakami regényében sincsen ez máshogy, egy szexhotelben megvernek egy kínai lányt, a multinál dolgozó programozó hajnalig menti a projektet, egy zenészfiú, Takahasi épp eldöntötte, hogy komolyabban veszi a jogi pályát, de megismerhetjük kemény Kaorut, illetve a folyamatos menekülésben lévő Tücsköt is.
Murakami Tokiójában éjszaka új törvények uralkodnak
Leszáll az éj Tokióra. A sötétedés beálltával új törvények lépnek életbe az éjszaka is nyüzsgő, öntudatlan szervezetként működő nagyvárosban. Új dimenziók tárulnak föl, és nem csak átvitt értelemben: a tükrök még azután is mutatják a beléjük tekintők arcát és alakját, miután azok már régen...
A regény dramaturgiájának egyszerre előnye és hátránya, hogy egy alig hét órás időszakot mesél el. A valós idő látszata, a párhuzamos történések sűrűvé teszik az éjszakát, a párhuzamosan zajló események inkább hangulatukban egészítik ki egymást, mint cselekményükben. Murakami sorra dobja be az izgalmas témákat, elmerülhetünk a a testvérek melankóliájában, bejárhatjuk a Hotel Alphaville szobáit, várhatjuk, hogy elkapják a lányt megverő férfit. Murakami viszont tartja magát ahhoz, hogy mindössze hét óra történetét meséli el, és hát ennyi idő semmire sem elég, ezért a történetszálak értelemszerűen elvarratlanok maradnak. A Sötétedés után így olyan, mint egy történet első fele, aminek a folytatását soha nem fogjuk megismerni. Ez persze lehet bosszantó is, de nekem bejött, hogy tényleg csak annyit tudunk meg, ami egy éjszaka alatt megtörténik.
5 Murakami-könyv, amit el kell olvasnod
Egyes szám első személyű narráció, médiumként tetszelgő főhősnők, elhagyott, vagy állandóan kutató főhősök, elidegenedés, elszigeteltség, és zavarba ejtően lebilincselő szürreál. Ezek Murakami Haruki mágikus realizmusának alkotóelemei. Szerinte az eszményi könyvben egyszerre van jelen Dosztojevszkij és Raymond Chandler, az írás olyan, mintha nyitott szemmel álmodnánk, és az alkotófolyamat leginkább a videojáték tervezéshez hasonlít.
A japán író egy sor remek regényt írt, amikhez képest a Sötétedés után visszafogott munka, ami a Murakami-rajongóknak azért kötelező, hogy képben legyenek a szerző minden apró rezdülésével, így elsősorban gyűjtőknek ajánlott. Mindenből kapunk egy picit, amiért a japán szerzőt lehet szeretni, de semmiből sem eleget: alig kapunk valamit Tokióból, a nagyvárosi magányból, az összetett karakterekből, épp csak felvillant valamit a dzsesszmániájából, az európai kultúra iránti rajongásából, de még macska is alig van benne! A fentiek miatt Murakami sorban következő regényét tehát a maga kontextusában kell olvasni, ami eredetileg két évvel a nagyszerű Kafka a tengerparton után jelent meg. A köteten érezhető, hogy a szerző szándékosan ellene megy a nagyívű történetépítésnek, mintha minden elemében azt akarná bizonyítani, hogy nem akar nagyregényt írni, csak egy kamaradrámát, ami egy pici térben és kevés szereplővel is bemutatható. A Sötétedés után egy sor izgalmas Instagram-kép, amiből összeáll egy éjszaka története, de soha nem tudjuk meg, mi lett a lánnyal, akit megvertek a szexhotelben, mi motiválta a tettest, Mari és Takahasi megeszik-e valaha a tojássalátát, Eri miért lett Csipkerózsika, és egyáltalán felébred-e valaha. Viszont mindenki melankolikus és magányos, és ebből nem nagyon lehet kimászni.
