Tonke Dragt (kép forrása)
Bő ötven év késéssel, de végre magyarul is megjelent Tonke Dragt klasszikusa, a Levél a királynak. A könyvet Hollandiában az elmúlt ötven év legjobb gyerekkönyvének választották, rengeteg nyelvre lefordították, és mostanáig nagyjából egymillió példányt adtak el belőle világszerte.
Tonke Dragt: Levél a királynak
Fordította: Wekerle Szabolcs, Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2017, 434 oldal, 3699 HUF
A kötet már méreteit tekintve is impozáns, több mint 400 oldal és kimondottan nagyformátumú könyv, nem az a típusú olvasmány tehát, amit egy-két este alatt ledarál az ember. Már csak azért sem, mert Dragt sztorija önmagában egy hatalmas, hömpölygő mesefolyam, melynek narrátora folyamatosan ugrál a külvilág akciódús jelenetei és egy kamaszfiú belső vívódásai között. Ha ez valami nagyon lila dolognak hangzik elsőre, akkor mindenkit meg kell nyugtatnom, hogy nem az. A Levél a királynak már-már ódivatúan tartja magát a klasszikus mesemondás lineáris szabályaihoz. Nincsenek benne időbeli ugrások, irodalmi flikk-flakkok (bár a metasztorikat nagyon szereti, sokat mesélnek maguk a szereplők is), és ha el tudjuk engedni azt, hogy minden egyes eseményben vagy új szereplő felbukkanásában valami csavart vagy turpisságot keressünk, akkor nagyon hamar rá lehet hangolódni Dragt meséjére.
Nem szabad elfelejteni, hogy a Levél a királynak egy félévszázados mű, ez azonban nem jelenti azt, hogy poros lenne. Főhőse egy Tiuri nevű fiú, aki éppen arra vár, hogy másnap reggel lovaggá üssék. Egy kápolnában virraszt a társaival, és a lovagjelölteknek elméletileg tilos lenne a külvilág bármely neszére reagálniuk, ám Tiuri természetesen azonnal megszegi ezt a szabályt, amikor egy öregember bekopogtat, és segítséget kér tőle. Egy levelet kell eljuttatnia a szomszédos ország királyának: tartalmát nem ismerheti, élete viszont veszélyben van, mert az ellenséges Vörös Lovasok készek meggyilkolni, hogy megakadályozzák küldetésében. Tiuri tehát egy szempillantás alatt számkivetett és üldözött lesz, akinek nagyon fontos feladata van. Utóbbi végrehajtásában nem támaszkodhat a családjára, csak a saját leleményességére és szerencséjére. Ennyiből is látszik, hogy Dragt okosan csavart egyet a fejlődésregények szokásos sémáján: hőse épp a felnőtté avatás egyik nagy eseményére készül, amikor seperc alatt outsider lesz belőle, és ekkor indul el igazán a felnőtté válás útján.
Olvass bele a kötetbe:
Vándorlásai során sűrű erdőkön és nagy hegyeken kell átkelnie, kastélyokban és a szabad ég alatt alszik, kóbor lovagokkal, bérgyilkosokkal, bolondokkal és barátokkal találkozik, és persze az egész út felfogható egy hatalmas metaforának, de akárhogy nézzük, mégiscsak egy klasszikus lovagregényről beszélünk. Dragt nem bonyolítja túl Tuiri világát: a Jó áll szemben a Gonosszal (aki Trónok harca-típusú karakterváltozásokat keres, az fáradjon tovább), gyerek szempontból viszont épp ez az, ami nagyon megkönnyíti az azonosulást. A Levél a királynak egy térben és időben elemelt pszeudo-középkorban játszódik, és talán ez is az oka, hogy ennyi év után is meglepően frissnek hat. Holott nagy kérdés, hogy egy sokkal gyorsabb ütemű és ritmusú médiaközegben szocializálódott gyerek figyelmét mennyire tudja fenntartani egy olyan hosszúra nyúlt vándorlás, aminek a tétje egy olyan levél célba juttatása, amelynek tartalmáról sem a hős, sem az olvasó egészen a sztori legvégéig nem tud semmit.
A dolog viszont működik. Wekerle Szabolcs szuper fordításában nagyon jól átjön a holland szerző letisztult, mégis varázslatos prózája: Tiuri történetével Dragt nem ígér többet, mint hogy kiránt a hétköznapokból, és egy buktatókkal és meglepetésekkel teli útra állít rá, melynek során hőse igazi felnőtté válik. Ez a vállalása teljes mértékben teljesül.
Kicsoda Tonke Dragt?
- 1930-ban született Holland Kelet-Indiában, a mai Indonézia területén, az apja holland kormányzati alkalmazott volt
- a második világháborúban a családjával együtt három évre internálták, egy japán hadifogolytáborban kezdett el történeteket írni – ezek sokszor olyan foglyokról szóltak, akik meg tudtak szökni a börtönből
- később Hollandiában rajztanárként dolgozott – hamar rájött, hogy úgy tudja rávenni a gyerekeket, hogy alkotás közben csöndben legyenek, ha mesél nekik
- egyszer egy fiúról mesélt, aki kinyit egy ajtót, hogy segítséget nyújtson valakinek, majd kézhez kap egy levelet – Dragtnak akkor még fogalma sem volt, mi fog állni a levélben – ezt a tanév utolsó napján mesélte, a gyerekek tátott szájjal hallgatták – Dragt a nyári szünetben elkezdte írni a Levél a királynak-ot
- Hollandiában elég nehezen talált kiadót, mivel akkoriban főként realista történeteket akartak kiadni – Dragt egyszer próbált realista történetet írni, ebben egy osztálynyi gyerek buszkirándulásra indult, két fejezeten belül azonban már a levegőben repültek – „Így működik az agyam!”, mesélte Dragt ebben a Guardian-interjúban
- a Levél a királynak című regénynek 1965-ben jelent meg a folytatása, a Geheimen van het Wilde Woud (~ A rengeteg titkai), melyben Tiuri természetesen már lovagként bukkan fel újra
