Alkoholista, amnéziás – és talán még gyilkos is?

Kiss Orsi | 2015. május 31. |

het_konyve1_1_11.JPG

Biztosan elkövettem valami szörnyűséget, és semmire nem emlékszem belőle – mondja A lány a vonaton hősnője, kétségei azonban ez esetben nem hátráltatják az események kibontakozását, hanem éppen generálják azt. A regénybeli Rachel amnéziája ugyanis nem egy baleset következménye, és nem is betegség váltotta ki, hanem a masszív alkoholizálás, amivel máris egy ritkán tárgyalt, és rendszerint tabuként kezelt motívumra fűzte fel történetét Paula Hawkins. Rachel ugyanis gyakorlott zugivó, nem mellesleg mérhetetlenül magányos, és enyhén pszichopata vonásokkal is bír, ráadásul sosem tudhatjuk, mikor hihetünk neki, és ő maga sem tudja, mikor hihet a saját emlékeinek. Ahhoz, hogy a saját életét – talán – megint sínre tudja tenni, olyan szörnyűségnek kell történnie, amely nem egy utcasarkon vagy rossz hírű környéken esik meg, hanem a legbiztonságosabbnak gondolt helyen. A lány a vonaton egyike az elmúlt év legnagyobb könyvsikereinek, az áprilisi adatok szerint világszerte másfél millió példányt adtak el belőle, a filmjogokat pedig a Dreamworks vásárolta meg. Kiadója és a recenzensek előszeretettel hivatkoznak a következő Holtodiglanként rá, de nem emiatt lett nálunk a hét könyve.

Alfred Hitchcock mondta egyszer azt, hogy a tévé visszavitte a gyilkosságokat, ahova egyébként is tartoznak – az otthonokba. Ő már akkor nem félt kimondani, hogy az otthon és a család nem feltétlenül az a pihe-puha, biztonságos, konstans boldogságban úszó közeg, ahogyan a reklámfilmek és a facebook-posztok sugallják. Néhány éve Gillian Flynn a Holtodiglanban hasznosította újra a hitchcocki receptet, melynek sikere azután egy sor, a családi és házastársi diszfunkció tematikájára épülő regényt eredményezett.

Utóbbi könyveknek már külön műfaji alkategóriájuk is van: ez a domestic noir, melynek családjai első ránézésre semmiben nem különböznek más családoktól. A külvilág szemében rendszerint boldogok és megelégedettek, a zárt ajtók mögött azonban gyilkos indulatok dolgoznak, melyek egy adott ponton elkerülhetetlenül a felszínre törnek. A családi feszültségek hátterében ugyanakkor gyakran nagyon is valós élethelyzetek húzódnak meg, a bajok gyökerét pedig sok esetben olyan konfliktus vagy tragédia jelenti (hűtlenség, meddőség, stb.), amellyel nem nehéz azonosulni, még ha a megélésük a mindennapokban ritkábban is vezet valós bűncselekményhez.

Paula Hawkins: A lány a vonaton

Fordította: Tomori Gábor, XXI. Század Kiadó Kft., 2015, 320 oldal, 3392 HUF

 

Paula Hawkins hősnője, Rachel az első benyomások alapján már túlvan minden családi konfliktuson. Tökéletesnek vélt házassága Tommal véget ért, a közösen vásárolt házban a férfi mással él. A második feleséget Annának hívják, és a vonatablakból kipillantva Rachel néha látja őt, ahogy a kisbabáját sétáltatja. A lány a vonaton ugyanis nem más, mint a munkanélküli Rachel, aki minden nap Londonba ingázik, útja pedig egykori otthona mellett vezet el. De nem csak volt férjét és annak új családját látja többször, hanem egy másik párt is, akik szintén az utcában laknak: nem tudja, kik ők, mivel foglalkoznak, mi a nevük, de ez nem tartja vissza attól, hogy fejben komplett élettörténetet ne kreáljon köréjük. A képzeletbeli cukormáz akkor kezd megrepedni, amikor Rachel a vonatablakból olyasmit pillant meg, ami nagyon nem illik a tökéletes párról szőtt ábrándjaiba, a zavart pedig tovább fokozza, amikor az Ideális Család női tagja (Megan) nyom nélkül eltűnik.

A regény tulajdonképpen hármuk (a boldogtalan Rachel, a második feleség Anna, és a látszólag tökéletes házasságban élő Megan) narrációjából épül fel. Ami Rachel esetében már az első pillanattól kezdve nyilvánvaló, az a másik két nőnél csak szépen lassan derül ki: mindegyikük totálisan megbízhatatlan mesélő, titkaikat pedig nem csak a külvilág, de szeretteik előtt is sokáig rejtegetik. A megbízhatatlanságban azonban Rachel a nyerő, aki fiatal kora ellenére masszív alkoholista, rendszeresen iszik a vonaton (meg otthon, meg lényegében bárhol, ahol lehet), éjszakánként telefonon zaklatja a volt férjét, részegen emaileket írogat neki, és felbukkan a házuk közelében, halálra rémítve ezzel a második feleséget. Másnap persze nem emlékszik semmire, vagy csak foszlányokban bukkan elő egy-egy kínos emlékkép, ami jó alkalom arra, hogy pár doboz gin-tonikkal megint tompára zsibbassza magát.

Annál kellemetlenebb neki, amikor rádöbben, hogy Megan eltűnésének éjszakáján az utcában járt: a lábán zúzódások, a körmei mocskosak, de egyszerűen nem tudja felidézni, mi történhetett:

„Valami történt, tudom, hogy így van, nem tudom felidézni, de érzem. Fáj a szám belseje, mintha megharaptam volna az arcomat, vér fémes ízét érzem a nyelvemen. Émelygek, szédülök, végigszántok az ujjaimmal a hajamon, a fejbőrömön. Összerándulok, a fejem oldalán egy fájdalmas, érzékeny púp van. A hajam összecsomósodott a vértől.

Megbotlottam, ez az. A witney-i állomás lépcsőjén. Beütöttem a fejemet? Emlékszem, hogy a vonaton voltam, de utána fekete szakadék, űr következik.”

Paula Hawkins első olvasatra tulajdonképpen nem tesz mást, mint olvasóit belekényszeríti egy alkoholista, megbízhatatlan, sokszor ellenszenves, mégis szánnivaló hősnő fejébe. Rachellel nagyon nehéz azonosulni, főleg, mivel egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy nem követett-e el valamilyen bűncselekményt. És az az igazság, hogy ő sem lehet biztos ebben. Hawkins végig bizonytalanságban tartja hősét és olvasóit, és ebből a bizonytalanságból szövi a regényre jellemző feszültségek hálóját. A három nő közül Rachel narrációja a legmarkánsabb, a szálak szétbogozásához ugyanakkor valószínűleg szükség volt a másik két női hangra is. Mindhárman rendkívül traumatizált személyiségek, fájdalmaik pedig a férfi-női viszonyon túlmenően az anyai szerepből, vagy ennek hiányából erednek.

A lány a vonaton ebből a szempontból pedig nem szimpla thriller, hanem egy olyan regény, amely a bűnügyi szálat felhasználva mesél valami teljesen másról. Ez pedig tökéletesen egybecseng azzal, amit a nemrég Budapesten járt Jo Nesbo fejtegetett: a Könyvesblognak adott interjújában ugyanis elmondta, hogy számára egy krimi nem csak a bűncselekmény felderítéséről szól, legalább ennyire fontos annak a konfliktusnak a feloldása, amellyel az egyénnek – függetlenül attól, hogy hőse vagy antihőse a történetnek – meg kell küzdenie. Hawkins a jelek szerint elég jól megtanulta ezt a leckét.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!