Míg az angolszász sci-fi és fantasy irodalomban virágzik a kispróza, addig a hazai kiadók a novelláskötetek iránti gyér érdeklődésről számolnak be, bár ez mintha már átalakulóban lenne. Egyrészt, sorra jelennek meg a külföldi novellisták legjobbjai (elég csak ha Ted Chiangra és Ken Liura gondolunk), másrészt az utóbbi idők legfontosabb hazai horror-szerzőjének is nemrég látott napvilágot a novelláskötete. Ráadásul idén már harmadszor kaptunk ízelítőt a külföldi novellatermésből Jonathan Strahan válogatása révén, amely évente gyűjti össze a legjobb angolszász sci-fi és fantasy írásokat. Most újabb mérföldkőként jelenik meg a Strahan-antológia hazai megfelelője, Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018, amely a legismertebb hazai szerzőkkel és pár új névvel igyekszik látleletet adni a hazai kortárs fantasztikumról.
Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018
Gabo Kiadó, 2018, 336 oldal, 3990 HUF
A 19 elbeszélést tartalmazó kötet nyitó novelláját, Moskát Anita jegyzi, akinek már korábbi regényei is igyekeztek leszámolni azzal a közhellyel, hogy a fantasy csak lovagok és sárkányok harcáról szólhat, új novellája pedig szintén ennek jegyében íródott. Az elbeszélés egy olyan pusztuló világban játszódik, ahol csak a kimondott hazugságok képesek ideiglenesen feltartóztatni a mindent bekebelező enyészetet. De nem elég össze-vissza füllenteni, a hazugságok csak akkor hatnak, ha valaki el is hiszi azokat, a történet pedig egy minden eddiginél nagyobb, évtizedekig növekvő hazugságról szól. Ez az alapszituáció lehetőséget ad Moskátnak, hogy egy csavaros és sokszor szívszorító történetben mutassa be, hogy az igazság nem mindig szabadít fel.
„Hogy megváltozott a világ a halálom óta! Az emberek azonban ugyanolyanok maradtak. Ebben a létben minden állandó, és mégis, minden olyan idegen. Új szavakat tanulok, elámulok a találmányokon, és néha – de csak néha – még élvezem is az utazást. Végre értem a világot. Mögé látok.”
– vallja Lőrinczy Judit novellájának a főszereplője, a halott festő, akinek a bűnei miatti vezeklésként egy zsidó lány szellemét kell felkutatnia. Az évtizedeken és kontinenseken átívelő, progresszív fantasy történetben az Ingókövek szerzője ismét történelmi eseményekkel boronálta össze a fantasztikumot. Ezzel szemben Buglyó Gergely egy régi fantasy kliséig nyúlt vissza és a szerepjátékos partik örök ellenfeleit, az életre keltett csontvázharcosokat helyezi el egy young adult kiképzéstörténetben. A szóviccekkel megtűzdelt, szatirikus novella a kötet legkönnyedebb hangvételű szövege lett.
A kötet írásaiból világosan kitűnik, hogy mely témák foglalkoztatják leginkább a hazai fantasztikus szerzőket. Tündérmesék újraírásával jelentkezett két szerző is, de míg Rusvai Mónika egy játékosabb elbeszélésben írta meg az égig érő fa történetét, addig Gaura Ágnes egy brutális elbeszélést hozott össze, amely leginkább Neil Gaiman Hó, tükör, almák című novelláját idézi. Sci-fi fronton a mesterséges intelligencia kapott kitüntetett figyelmet. Erdei Lilla elbeszélésében a globális felmelegedéstől sújtott Magyarországon okos házak ébrednek öntudatukra, míg Brandon Hackett nagyszabású űroperájában az emberiséget igába hajtó MI-k folytatnak nagyszabású, csillagközi háborút. Utóbbi történettel az álnéven író Markovics Botond sokadszorra bizonyítja, hogy ő az egyik legbiztosabb kezű szerző a hazai sci-fi irodalomban.
„Tradicionálisan a fiatalok gyűjtik be a csigákat nappal, a férfiak pedig éjszaka a láncokat olajozzák. A láncokkal csak hűvösben érdemes foglalkozni, mert a fém akkor őrzi meg belső szilárdságát, míg a csiga nappal adja a legtöbb levet.”
– kezdődik Veres Attila novellája, amelyben aztán a láncok és a csigák egy disznóölés-szerű falusi eseményben kapnak főszerepet. Ahogy azt már Veres korábbi történeteiben is megszokhattuk, a weird elemek itt is jól simulnak bele a hazai közegbe. Szintén weird-horrort írt Farkas Balázs is, akinek történetében egy haknizó stand-upos egyszer csak felfedezi a halott apját a közönség soraiban.
Egy ilyen kötet akkor hat leginkább, amikor a zsánerjegyeket a hazai környezetben látjuk viszont. László Zoltán elbeszélésében szuperhősök szállnak harcba szörnyekkel az Astoriánál, Sepsi László történetében pedig – bár nincs kimondva, hogy hol játszódik a novella – egy olyan itthon is létező, társadalmi probléma került középpontba, aminek az elbeszélésbeli megoldása akár egy cinikus kormányzati intézkedésnek is elmenne.
Álnéven indult a pályázaton és úgy került be Baráth Katalin, aki a történelmi krimik után egy horrorisztikus, fantasy történettel jelentkezett, amelyben a szovjet-finn Téli háború magyar önkénteseit egy titokzatos szörny kezdi el megtizedelni. Szintén a zsáneren kívüliről kalandozott át Dragomán György is, akihez amúgy is közel állnak a sci-fi történetek, ráadásul nemrég megjelent, Rendszerújra című novelláskötete is számos fantasztikus történetet tartalmaz. A kötetbe a Qubit nevű tudományos portálon megjelenő novelláiból került be három feszes, sci-fi elbeszélés.
A válogatás mintegy kuriózumként tartalmazza Takács Bogi novelláját is, a kötet egyik szerkesztőjének, Kleinheincz Csillának a fordításában. Takács Amerikában élő, angolul író, transznemű, sci-fi szerző, akit szerkesztőként eddig is több díjra jelöltek, idén pedig újságírói és kritikusi munkájáért, első magyarként, a sci-fi Oscar-díjának tartott Hugo-díj jelöltjei közé is bekerült. Elbeszélésében egy nemtelen, alakváltó szellem száll harcba az erdejébe betolakodó idegenekkel.
Ugyanakkor a kötetbe nemcsak ismert szerzők kerültek be, mivel a kiadó novellapályázatot is hirdetett, amelyre bárki küldhetett szövegeket. A 240 pályamű közül jutott be Kiss Gabriella novellája is, amely rögtön a könyv egyik legerősebb írása lett. A Vendégség című elbeszélésben egy kisgyerekes család látogat haza a hétvégére a vidéki nagyszülőkhöz, ahol a tyúkszaros udvaron, a rántottcsirkés ebéden és a kikeményített ágyneműn túl minden csak sorvadozik, a helyiek pedig bármire képesek, hogy a vendégek minél tovább ott maradjanak. Kiss novellája nemcsak a kötet leginkább hidegrázós fordulatát tartalmazza, de egyben az egyik legegyedibb stílusban megírt szövege is.
Az antológia a Strahan-féle kötethez hasonlóan igyekszik bemutatni a spekulatív irodalom minél szélesebb palettáját, az írások pedig minőségben sem maradnak el a nemzetközi elődtél. Az, hogy ez a válogatás összeállt, önmagában üdvözlendő dolog és csak remélni tudjuk, hogy ezzel a kötettel egy új, sikeres sorozat veszi majd kezdetét.
Szerző: Sas Csaba
