Boszorkánypilóták, vízitündérek és gőzhajtású robotok az év fantasy- és sci-fi novelláiban

.konyvesblog. | 2016. december 22. |

A szerkesztői munkájáért többszörös díjnyertes Jonathan Strahan már tíz éve rendezi kötetbe az év legkiemelkedőbb elbeszéléseit, ugyanakkor Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016 című kötete az első olyan, ami magyarul is megjelenik. Strahan a könyvet alkotó novellákat meglehetősen széles körből válogatta: van itt steampunk fantasy, disztópia, tündérmese, vámpír- és kísértettörténet, hard sci-fi és posztapokaliptikus elbeszélés is. Az írások egy része már itthon is népszerű szerzőktől származik (Neil Gaimam, Alastair Reynolds, Ian McDonald, stb.), de az írók listáján számos új, feltörekvő szerzőt is találhatunk. Ilyen sokféle műfaj mellett és ennyi különálló történetnél (a kötet összesen 27 írást tartalmaz) elkerülhetetlenek a hullámvölgyek, de Strahan kötete ennek ellenére nagyon jó átlagot hoz.

Az év legjobb science fiction és fantasynovellái 2016, Jonathan Strahan (szerk.)

Fordította: Horváth Norbert, Juhász Viktor, Kleinheincz Csilla, Kőszeghy Anna, Márton Zsófia, Miks-Rédai Viktória, Pék Zoltán, Roboz Gábor, Sárpátki Ádám, Tamás Gábor, Gabo Kiadó, 2016, 611 oldal, 4490 HUF

 

A kötet nyitó történetét Neil Gaiman szállítja: a Fekete kutya című írást a szerző Felkavaró tartalom című novelláskötetéből emelték át, és ez az egyetlen szöveg, amely már korábban megjelent itthon is. (Kritikánk a Felkavaró tartalomról ITT olvasható.) Ebben Gaiman az Amerikai istenekből megismert Árnyék sztoriját viszi tovább, amikor is az bolyongásai során egy angliai kisvárosba téved, ahol egy különös házaspár látja vendégül. A novella kétségkívül hangulatos, ugyanakkor nem képes visszaadni elődje kreatív sokszínűségét.

A kötet novelláinak egy része különböző történelmi korokban játszódik. Ilyen például a Versailles vizei című elbeszélés, amelyben a nagyratörő főhős egy foglyul ejtett vízitündér segítségével igyekszik érvényesülni XV. Lajos király udvarában. A tündér által üzemeltet vécék és pazar szökőkutak sosem látott hírnevet hoznak a főhősnek, akinek azonban folyamatosan felül kell múlnia önmagát, hogy képes legyen felfelé araszolni az alakoskodástól és intrikáktól terhes udvari ranglétrán. A Vér, hamu, fonat című novella egy másik korba, a második világháborús keleti frontra repít minket, ahol egy boszorkány vezette repülőraj történetét ismerhetjük meg. Eseménydús bevetések, sötét mágia, szláv mitológiai háttérrel. Kár, hogy a novella viszonylag rövid, a boszorkánypilóták históriája egy jóval hosszabb elbeszélést is elbírna. Ugyanez a hiányérzet merül fel a Jamaicai gyömbér című novella esetén is, amely a gőzhajtású robotoktól hemzsegő New Orleansba kalauzolja el olvasóit.  Ez egy helyes történet, kurtán elvágva a végén, azonban a szerzőpáros által teremtett világ alapja lehetne nagyobb lélegzetű műveknek is.

Az írások másik része napjainkban játszódik és csupán egy-egy elemet emel át a sci-fi és fantasy műfajokból. Az ilyen típusú történetek közül kiemelkedik A császárnő teljese pompájában, amelyben egy biztosítási kockázatelemző lesz tévedhetetlen előrejelzője a földi katasztrófáknak, illetve A koldusherceg és az eukaliptuszdzsinn is, amelyben a főhős Pakisztánba utazik, hogy nagyapja hagyatéka nyomán kutasson fel egy titokzatos dzsinnt. Előbbi történet a hideg racionalitásról szól, utóbbi pedig egy egzotikus és szomorkás mese a varázstalanított világunkról.

Ugyanakkor a kötet szerzői sokszor nemcsak a hétköznapi, való világot színesítik ki, hanem bátran játszanak el a már létező műfaji toposzokkal is, így forgatva ki azokat teljesen. Ezek közé a szövegek közé sorolható például A mélytenger menyasszonya című történet is, amelyben egy tipikus lovecrafti kisvárosban követhetjük figyelemmel a mélységben lakozó leviatán eljövetelét, akit elsősorban két Nicki Minaj-rajongó, McNuggets-függő kamaszlány vár. A kötet legkomorabb történetében (Sorvadó anyának éhező leánya) pedig vámpírjegyekkel bíró, a japán rókatündérekhez hasonló nők vadásznak pszichopata férfiakra, luxusvacsorákon és Tinderen keresztül. A kötet leglíraibb írása szintúgy kiforgatja a fantasy kliséket: a Liliom és szarv című történetben egy high fantasy jellegű világot ismerhetünk meg, melyben a szomszédos birodalmak közötti háborúk nem a csatamezőkön, hanem a vacsoraasztalnál dőlnek el. Itt a háborúk elfogadott alternatívája, hogy a méregkeverő asszonyok által összeállított lakomákon, mérgekkel és azok hatástalanításával küzdjenek meg a rivális királyságok. A novellában ez a sajátos világ lesz terepe egy rendhagyó szerelmi történetnek. A novellával kapcsolatosan muszáj kiemelni a fordító, Kleinheincz Csilla munkáját, aki érzékletesen tudta átültetni az egzotikus ételköltemény-neveket magyarra.

Egy ehhez hasonló novelláskötet nagy előnye, hogy általa megismerhetünk egy-egy új, tehetséges írót is. A számos friss név közül kiemelkedik Sam J. Miller, aki rögtön két történettel képviselteti magát a kötetben, amelyek ráadásul a kötet legjobbjai közül valók. Az egyikben házi szellemek szenvedik meg az amerikai jelzáloghitel-válságot, amikor ők is kénytelenek szembenézni otthonuk lebontásával. A másik történetében pedig a globális felmelegedés sújtotta, disztópikus Svédországban kell egy perifériára szorult dokkmunkásnak megküzdenie a faji és osztály-előítéletekkel, illetve helyrehozni a kapcsolatát a fiával. Szomorú történet ez a társadalom perifériájára szorultak megfosztottságáról, drámai befejezéssel.  

Bár a kötetben sok a jó írás, azért beválogatásra került néhány gyengébb darab is. Ide sorolható például a Kaidzsú maximus®: változatos, szép, új című novella, amely egy nehezen értelmezhető, zavaros történetet mutat be, vagy a Más néven a világ című elbeszélés, amely túlságosan didaktikusan akarja a tanulságát a szánkba rágni.  Ezzel szemben, a Szív mocskos feladványa című novella egy meglehetősen egyszerű és régimódi történetet mond el, bármilyen lényegi mondanivaló nélkül.

Minden gyengesége ellenére a válogatás összességében jól teljesít: amikor jó, akkor képes nagyon jó lenni és csupán egy-két írás lóg ki a sorból. Ráadásul a fantasy és sci-fi zsáner fő erőssége mindig is az volt, hogy teret tudott adni a képzelet legelrugaszkodottabb vadhajtásainak is. Jonathan Strahan kötete pedig a műfaji és stílusbeli kavalkádnak köszönhetően ennek válik ékes példájává.

Szerző: Sas Csaba