Fotó: Valuska Gábor
Dragomán György pár hónappal ezelőtt a Qubit nevű tudományos portálon indította el sci-fi rovatát, a Fényes jövőt. Novellái kapcsán az író tegnap Kövesvári Krisztiánnal beszélgetett a Margó Irodalmi Fesztiválon, ahol mesélt többek közt arról, hogy miért látja pesszimistán a jövőt, miért nem hisz a spoilerekben, és mit gondol az írás etikai súlyáról.
Dragomán György saját bevallása szerint mindig is írt sci-fit, az egyik első nyomtatásban megjelent novellája a Fuvar volt, ami arról szól, hogy „medveháton csempésznek át menekülteket egy high-tech határkerítésen”. A valóság azóta utolérte a művet, ami talán azt jelzi, hogy a mostani világ kész sci-fi, mindenesetre Dragomán ettől kezdve folyamatosan közölt ilyen jellegű írásokat, hol a Népszabadságban, hol a Galaktikában. „Így lettem sci-fi író. Ha valaki novellát kér tőlem, lehet, hogy egy fél sci-fit kap.” Minderről Kövesvári Krisztiánnal, a Qubit tudományos portál lapigazgatójával beszélgetett tegnap, ugyanis egy ideje rendszeresen közli ezen a felületen tudományos-fantasztikus írásait.
Dragomán szerint már régóta hiányzott az internetről egy ilyen portál, ezért amikor felkérték, örömmel mondott igent, csak egy fontos szabályt hozott: hogy nem fogja folytatni ezeket a történeteket, hanem hétről hétre új ötletet szállít. Eddig ezt sikerült is tartania, huszonnyolc novellája jelent meg Tóth Róbert grafikáival illusztrálva. Mint rámutatott, nehezítést jelent, hogy éppen sci-fiket kell ilyen rövid terjedelemben, mindössze öt-hatezer leütésben írnia, hiszen a világépítés sok helyet elvesz. Egyébként soha nem tudja előre, hogy mit fog írni, általában ötletei vagy képei vannak, amiket közben bont ki. Ezek néha a legkülönbözőbb helyekről jönnek, egyszer például egy szakáccsal és egy fizikussal töltött ebéd után megszületett benne a gondolat, hogy írni fog egy roppantás-specialistáról, aki az ételek ropogósságának lesz a szakértője. Így született meg az Interjú című novella, aminek csattanója, hogy ez a munkakör egy farkasemberhez passzol a legjobban. Miután ezt elárulta, rögtön hozzátette, hogy nem hisz a spoilerekben, például az Odüsszeiát véleménye szerint akkor is érdemes elolvasni, ha már tudjuk, hogy a végén Odüsszeusz haza fog térni.
A kérdésre, hogy számára mit jelent a sci-fi, elmondta, hogy a magyar irodalomban valójában gazdag hagyománya van a műfajnak, Karinthytól Spiró Györgyig és Bodor Ádámig szinte minden fontos író írt ilyen jellegű történeteket, de szerinte jól feküdt volna a műfaj Örkénynek is. Egyébként sci-fi terén ő mindenevő, csak azt nem szereti, ha az ötlet dominál és nem a mondatok, mert úgy gondolja, hogy a stílust is ki kell munkálni. „Ez a zsáner arról szól, hogy sokat kell írni gyorsan” – magyarázta, hozzátéve, hogy az ilyenfajta nyomás nem tesz jót semmilyen könyvnek. Tőle is kértek már sci-fit úgy márciusban, hogy a könyvhétre akarták megjelentetni, de mivel a Máglyát is kilenc évig írta, nem vállalta. Szerinte az irodalom az emlékekről szól, egy szöveg akkor jó, ha nem hagyja elmenni az olvasóját abból a világból, amit felépített. „A célom az, hogy az ötleteim egy másik ember emlékeivé váljanak.” A sci-fit nehéz, feszült műfajnak tartja, amiben lehet kísérletezni és játszani, és emiatt rengeteget lehet tanulni belőle.
Ezután Dragomán arról is beszélt, hogy ha egyszer megragadja őt egy történet, akkor nem tudja máshogy megírni, mint ahogy látja, a szövegei ilyen szempontból teljesen szükségszerűek. „Látomásos író vagyok” – tette hozzá, majd kifejtette azt is, hogy pont ez az oka, hogy neki nehéz forgatókönyvet írni, mert az jellemzően egy olyan műfaj, ahol újabb és újabb változatokat kérnek. Bevallotta azt is, hogy sokszor belebukott már abba, hogy próbált valamit másképp megírni, mint ahogy először elképzelte, és rá kellett ébrednie, hogy neki nem mennek a variációk. Másrészről viszont jó érzéssel töltik el, amikor a történetek valóssággal „létezni kezdenek a fejében”. Mint mondta, annak ellenére, hogy a novella rövid műfaj, ugyanannyi munka van benne, mint egy regényben, hiszen sokkal többet kell tudni arról a világról, mint amennyi belekerül a szövegbe. Vagyis ami látszódik, az csak a jéghegy csúcsa.
„A novella mögött ott van egy egész regény.”
Dragomán egyébként nagy novella-folytató. Sokszor nem tudja abbahagyni a történeteket, amik így vagy ciklussá vagy regénnyé növik ki magukat. Éppen ezért a Qubit egy játékot fog indítani nemsokára, ahol majd szavazni lehet arra, hogy melyik történetet írja tovább az eddig megjelent huszonnyolcból. Ő egyébként bármelyiket szívesen folytatná, mert ezek a történetek mind ott motoszkálnak a fejében, ami szerinte veszélyt is jelent, mert emiatt elég szerteágazó, amit csinál.
A beszélgetés vége felé az a kérdés merült fel, hogy vajon Dragomán pesszimista-e a jövőt illetően, ha már ilyen „darkosak” az írásai. „A technikai mennyországot és a technikai poklot egyaránt el tudom képzelni” – reagált, hozzátéve, hogy a feltételek lassan adottak ahhoz, hogy létrejöjjön egy disztópia. „Valószínűleg látni fogunk ilyen kísérleteket.” Elmondta azt is, hogy a sci-fik mindig akkor a legnépszerűbbek, amikor a valóság reménytelen, ezért is van erős társadalmi oldala ennek a zsánernek. A Qubitre írt rovatának egyébként iróniából adta a Fényes jövő címet, mert alapvetően mégiscsak pesszimista alkat, hiszen már a gyerekkora is azzal telt, hogy az atomháborútól rettegett a világ. Hangsúlyozta viszont, hogy az írásnak komoly etikai súlya van, szerinte nem szabad csak azért írni valamiről, mert lehet, és nem szabad hagyni azt sem, hogy egy szöveg megőrüljön vagy pokollá váljon.
„Az írás hatalom, alázattal kell megközelíteni.”
