Néhány hónapja jelent meg egy sokkoló riport Kínáról, amely bemutatta az emberek megfigyelésén alapuló társadalmi kreditrendszer működését. Az egyelőre kísérleti fázisban lévő rendszer lényege, hogy az állam folyamatosan megfigyelés alatt tartja az állampolgárait, majd pontozza őket, az emberek pedig az elért pontszámuk alapján különböző társadalmi előnyökhöz juthatnak (olcsó hitelek, jobb állások stb.). Ez a most még futurisztikusnak ható világ jelenik meg Kim Stanley Robinson Vörös Hold című regényében is (olvass bele ITT), csak itt a totális megfigyelőállam már teljes pompájában ragyog, Kína pedig már a Holdat is gyarmatosította. Az amerikai sci-fi szerző regényei mindig is részletgazdag, hatalmas víziók voltak, elég csak felidéznünk a naprendszert elhagyó kolóniát az Aurorából, a bolygó terraformálását a Vörös Marsból vagy az éghajlatváltozás miatt elárasztott Manhattant a New York 2140-ből. Ebből a szempontból a Vörös Hold sem lóg ki a sorból, hiszen látlelet ad egy olyan jövőről, amely felé Kína már rohamléptekkel tart.
Kim Stanley Robinson: Vörös Hold
Fordította: Farkas Veronika, Agave Könyvek, 2018, 416 oldal, 3980 HUF
A regény elején Fred Fredericks kvantumgépész érkezik a Holdra, hogy beüzemeljen és átadjon egy titkosított kommunikációra alkalmas telefont a kínai Holdhatóság vezetőjének. 2047-ben járunk, a Holdat már húsz éve kolonizálta az emberiség, de míg Kína a déli sarknál létesített hatalmas, földalatti bázist, addig az Egyesült Államok az égitest északi felén hajt végre kutatásokat. Miután Fredericks átadja a telefont, a kínai vezető holtan esik össze, a hatóságok pedig az amerikai gépészt vádolják meg a mérgezéssel. Fredericks menekülni kényszerül, amiben társa lesz egy Csan Csi nevű terhes lány, aki bár a kínai pénzügyminiszter lánya, mégis kulcsszerepet vállal egy titkos, maoista népfelkelés megszervezésében. Őket segíti Ta Su is, az idősödő költő, aki útifilmek forgatásával vált ismertté, és akinek a közbenjárásával a párosnak sikerül eljutnia Kínába, ahol aztán a világ egyik legjobban felszerelt titkosszolgálata elől kell elrejtőzniük.
Ha műfajilag kéne besorolni, a Vörös Hold inkább politikai thriller, mintsem hard sci-fi regény, amelyben a Hold sokszor csak díszletül szolgál a huszonötödik pártkongresszusra készülődő Kína hatalmi harcainak bemutatására. Robinson egy interjúban bevallotta, hogy minél többet olvasott Kínáról, annál kevésbé értette azt, pedig úgy véli, az Egyesült Államok és Kína nem is különböznek annyira.
„– Amerika még inkább egypárti állam, mint Kína. Teljes egészében a piac irányítja. Sőt, immár a piac az egyetlen párt a világon, vagy legalábbis erre törekszik. Úgyhogy minden államnak meg kell küzdenie vele a maga módján.
– Általában azt szokták mondani, hogy nekünk kétpárti politikai rendszerünk van – jegyezte meg Fred.
– A ti pártjaitok csak frakciók. Ezért olyan dühösek az emberek az országotokban. Ők látják, hogy igazából csak egyetlen pártról van szó, és az egypárti államok mindig korruptak. A poliarchiák jobbak, mert azokban a hatalom különböző csoportok kezében van. Ezek a csoportok nem túl hatékonyak, nem válogatnak az eszközökben, és rengeteg a területi villongás, de ez az ára a hatalom megosztásának. Ami jobb, mint a központi hatalom.”
Ez az establishment-ellenesség gyűrűzik be aztán Kínába is, aminek jól megágyaz a belső migrációt szabályozni kívánó hukou rendszer is. A modern röghöz kötés előírja, hogy a polgárok csak a bejegyzett lakhelyükön részesülhetnek bármilyen társadalmi ellátásban, ami miatt több százmillió, vidéken született, illegálisan a városban dolgozó embert fosztanak meg az egészségügytől vagy az oktatástól. A regényben ezt használja ki Csan Csi is, aki a hongkongi rejtőzködésük alatt gyújtó hangú beszédekkel hergeli a belső migránsokat a Párt ellen. Robinson szerint többek között ezek a társadalmi feszültségek vezettek el a Nagy Tűzfal analógiájára elnevezett Nagy Szemgolyó létrehozásához is, ami viszont még 2047-ben sem lesz kellően hatékony. Egyrészt, százmillió párttagnak kell megfigyelés alatt tartania másik egymilliárd embert, másrészt a megfigyelések szétaprózódnak az egyes érdekcsoportok közötti hatalmi harc során.
„A totális megfigyelésen alapuló állam fogalma csak mese. Vannak, akik szeretik ezt a mesét, vannak, akik félnek tőle. Vagy arra használják, hogy félelmet keltsenek vele másokban. De a panoptikum nem létezik. Ez a rendszer inkább olyan, mint egy légy szeme, de a légy agya nélkül. Vagy talán egy légynyi agya azért van, de annál nem nagyobb.”
Robinson regénye különösen azok számára lehet szórakoztató, akiket érdekel a technológiai fejlődés. Aki kíváncsi arra, hogyan fog felépülni a blokklánctársadalom és miként fogja befolyásolni a Holdon élő emberek életét az égitest egyhatodnyi gravitációja, vagy érdeklik a kriptovaluták és a kvantumszámítógépek, az biztosan megtalálja a számításait a Vörös Holdban. Igazából Robinson annyi mindent bezsúfolt a regénybe, hogy a szöveg több helyen is önkényes infódömpingbe csap át. Például Ta Su karakterének szinte csak annyi a feladata, hogy hosszú monológokat adjon elő bármiről, amiről a szerző mindenképpen meg akarja osztani a gondolatait az olvasókkal, legyen az kvantumfizika, vagy a kínai történelem áttekintése. Ez nem feltétlenül unalmas, hiszen Robinson képes érdekfeszítően bemutatni az összefüggéseket, csak ezek az eszmefuttatások túl sokszor akasztják meg a regény cselekményét.
Ráadásul a regény részletgazdag és kidolgozott világa mellett a történetmesélés némileg háttérbe szorult. Fredericks és Csi macska-egér játéka a hatóságokkal kimerül egy egzotikus helyeken történő, monoton menekülésben, a cselekmény pedig csak a regény utolsó harmadára, a Holdra való visszatérést követően kap újonnan erőre. Robinson láthatólag a hard sci-fi közegben van igazán elemében, így amikor az üldözés áttevődik a Hold krátereinek a mélyére, a regény ismét megtelik feszültséggel, miközben a párhuzamosan a Földön játszódó, a kínai nép lázadását bemutató részek is gondoskodnak több emlékezetes pillanatról.
Hogy a regény extrapolációként mennyire lesz időtálló, az majd elválik. Mindenesetre miközben a Párt 2020-ra tervezi mindenki számára kötelezővé tenni a társadalmi kreditrendszert, addig a kínai űrkutatás már el is érte a Hold sötét oldalát.
Szerző: Sas Csaba
