Aurora: Ember, bölcsődet el ne hagyd!

Rusznyák Csaba | 2015. szeptember 11. |

Kirepülni a világűrbe. Új világokat találni, és meghódítani azokat. Kirajzani, új otthont találni az emberiségnek, benépesíteni az egész galaxist. A felfedezés, az ismeretlen ismertté, sőt, baráttá formálásának ősi vágya, mit vágya, egyenesen romantikája rég meghatározó eleme a science fictonnek. Nem csoda: a kirajzás nem pusztán az emberi faj szétterjesztéséről, és így fennmaradásának biztosításáról szól, de önnön nagyságunk demonstrálásáról is, arról, hogy le tudjuk vetni a béklyóinkat, és képesek vagyunk csodákat véghezvinni.

Na de, tényleg léteznek csodák? – ráncolja össze a homlokát kétkedően Kim Stanley Robinson, majd némi gondolkodás után szomorúan megrázza a fejét, magasba emeli hatalmas, lángoló pörölyét, és szétzúzza vele az álmainkat. A science fiction dédelgetett meséjét. A kirajzás romantikáját.

A+

Kim Stanley Robinson: Aurora

Agave Könyvek, 2015, 512 oldal, 3980 Ft

Első mondat: "Freya és az apja vitorlázni mennek."

 


Bő százhatvan éve tart egy többgenerációs, óriási csillaghajó a Földtől 11,9 fényévnyire lévő Tau Ceti csillaghoz, pontosabban az annak egyik bolygója körül keringő, emberi életre alkalmas holdjához, az Aurorához. Az utazás hosszú, fáradságos és állandó problémákkal teli, de a cél (lásd fent) nemes. Amikor megérkeznek az emberek, akik a Földet sosem látták, mert már a hajón születtek, lassan elkezdenek leszivárogni a holdra, és néhány kisebb-nagyobb akadályt leszámítva (túl erősek a szelek) minden flottul megy. Aztán meg minden úgy elbaszódik, ahogy csak tud.



Robinson bő 150 oldalon keresztül ringatja bele az olvasót az utazás, a bolygókolonizáció, a nagyot ugró emberiség messze nem problémamentes, mégis kellemes, felemelő romantikájába, hogy aztán kegyetlen istenként zúdítsa haragját a halandó idióták fejére. Hogyan is gondolhatták komolyan, hogy képesek lesznek életben maradni odakint? Fényévekre az otthontól, egy olyan környezetben, amely annyira mélységesen idegen számukra, hogy még azt sem tudják megállapítani, a vesztüket okozó, teljesen felfoghatatlan életforma tényleg életforma-e egyáltalán. Robinson könyve arról szól, hogy vannak ismeretlenek, amiket nem lehet megismerni, léteznek korlátok, amelyeket nem lehet lebontani. És ez még mindig csak egy újabb kiindulási alap a cselekményben.

Az Aurora főszereplője egyrészt egy Freya nevű kislány, akinek az emberöltőnyi idő alatt bonyolódó sztori közben végigkísérjük a felnőtté válását, másrészt a hajó kvantumszámítógépe, egy mesterséges intelligencia, amely a világ saját maga számára ismeretlen tényezőit igyekszik megismerni, és a saját korlátait próbálja lebontani. Freya, a gép és az emberiség fejlődési útjai nem túl nyilvánvaló, de azért észrevehető módon haladnak egymással párhuzamosan, míg egyszer csak el nem ágaznak: beteljesülés, stagnálás, kudarc. Tragédia, csoda (igen, létezik), statisztika. Robinson mesteri érzékkel, rendkívül öntudatosan játszik az olvasó érzelmeivel. Hol súlyos, fojtogatóan depresszív hangulatot teremt, hol brutális, véres ecsetvonásokkal festi fel az emberi természet sötét oldalát, hol reményről és szeretetről mesél – végig hitelesen, végig szívszorítóan.

És végig tudományos alapossággal. Bár a könyv nem elsősorban ettől lesz mestermű, óriási öröm végre egy olyan sci-fit olvasni, amely nem maszatolja el a „sci”-t, viszont nem is bennfentes szakzsargonnal hivalkodva veri a tudást az olvasó fejébe. Robinson végig közérthetően magyaráz el mindent, legyen az informatikai, nyelvészeti, csillagászati, mérnöki vagy evolúciós probléma (és mindből akad is bőven). Sőt, olykor, pl. az Aurora sajátos fényviszonyainak, nappal-éjszaka dinamikájának részletes leírásával, képes kihozni a tudományos alaposságból a szépséget is.

De a fókuszban végig az ember és a társadalom áll: a vágyaink, a félelmeink, az agressziónk, a küzdeni akarásunk és a küzdésre való képességünk. Rengeteget elmond arról, hogy kik vagyunk, hogyan élünk, és nem utolsósorban, hogy miben tudunk fejlődni, változni, és miben nem. Az Aurora letaglózó és gyönyörű, fordulatos és izgalmas, tragikus és katartikus, szórakoztató és gondolatébresztő. Sci-fi a legjavából. Azonkívül az év egyik legjobb könyve.

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!