2013 végén is egy újabb teljesen igazságtalan és szubjektív listával jelentkezünk, mert ilyen a listázás műfaja. Kiválasztottuk, mi volt szerintünk idén az 50 legjobb könyv. Természetesen csak azok közül válogattunk, amiket olvastunk. Jó bosszankodást! (50-41, 40-31)
30. Forgách András: 12 nő voltam, Libri, 2013
A kortárs irodalom férfi szerzői gyakran érzik szükségét annak, hogy női álnév alatt jelentessék meg írásaikat. Nem tett mást Forgách András sem új novelláskötetében, amelyben tizenkét nő bőrébe bújik, hogy megmutasson valami különleges, csak számára láthatót a nőiségből. A nők között vannak szépek és okosak, űrhajósok és eszkimófeleségek, de mindben közös, hogy ha a végzetük eléri őket, nem tudnak menekülni. Izgalmas olvasmány nőket megismerni vágyó férfiaknak és önmagukat férfi szemmel megismerni vágyó nőknek! Itt érdemes beleolvasni.
12 nő voltam
Egy – aki egy eszkimóhoz megy feleségül...
Kettő – aki az űrben akart csókolózni...
Három – akit legjobb barátnője meggyilkolásával vádolnak...
Négy – aki a Budapest–Párizs járaton lefogy 25 kilót...
Öt – aki bemártja, azt, akit a legjobban szeret...
Hat – aki újra találkozik 12 élettel korábbi karmikus szerelmével...
Hét – aki tud nemet mondani...
Nyolc – aki egy orosz bankárba zúg bele Szentpéterváron...
Kilenc – aki egy hétig állt mozdulatlanul tütüben...
Tíz – akinek rendőr volt az apja...
Tizenegy – akinek négy anyja volt, de egyik se vallja be melyikük szülte...
Tizenkettő – aki egy széthasított fejű férfit szeretett...
29. Charles Bukowski: Posta, Trubadur Kiadó, 2013, 285 oldal
„Bukowski világéletében úgy csinálta, hogy közben nagyjából nem csinált semmit, aztán mégis remekül elvolt. A szex-pia-lovi szentháromság jegyében teltek rendszerint a napjai, miután azonban a felfutó szerencséjű napokat törvényszerű mélypontok követték, egy idő után kénytelen volt munkába állni. Így került a postára, jóformán véletlenül. „Egy nagy tévedés volt az egész", írja erről az 1971-es megjelenésű Postában, melyről hiába szögezi le rögtön az elején, hogy puszta fikció, hasonlósága Bukowski életútjával egészen bizonyosan nem lehet a véletlen műve" – írtuk annak idején a hét könyvének is megválasztott Postáról, melyet a fáma szerint alig néhány hét alatt vetett papírra Bukowski. A regényben alteregója, Henry 'Hank' Chinaski, kényszerűségből kezd a postán dolgozni, azután legnagyobb bánatára ott ragad. Szívből gyűlöli a munkáját, és csak úgy tudja elviselni ezt az életet, ha állandóan vedel, vagy a nőinél keres vigasztalást. A pályáról végül csak az írás tudta letaszítani. „'Lehet, hogy írok egy regényt' – gondoltam. És aztán írtam." Ugye, milyen egyszerű?
Bukowski életébe egy független, kis kiadó vezetője, John Martin hozta el a sorsdöntő változást, aki szerény, de állandó jövedelmet ígért neki, ha csak az írásnak szenteli magát. Bukowski túl sokat nem bukhatott a dolgon, elfogadta tehát az ajánlatot, és alig egy hónap alatt papírra vetette a Postát, amely 1971-ben jelent meg nyomtatásban.
28. Iceberg Slim: Strici voltam, Európa Könyvkiadó, 392 oldal, 2013
„Fekete vagy, és gyönyörű. A verebek nem tudnak ellenállni neked. Be vannak zsongva, és tele a tárcájuk. Kérj elsőre egy százast, de fogadd el a tízet is! Lefelé mehetsz az árral, fölfelé ne próbálkozz! Soha ne menj fel senkinek a lakására!", ezekkel a szavakkal igazgatta a neki dolgozó prostikat Iceberg, aki sokáig űzte az ipart és a lányokat, végül megírta a vészterhes, droggal átitatott, erőszakkal és börtönévekkel terhelt időszak krónikáját. A Strici voltam a maga idejében nagyot szólt: Iceberg Slim 1969-es regényében ugyanis láthatóvá tette az addig láthatatlant, és egyetlen határozott kézfogással lerántotta olvasóit a stricilét legsötétebb bugyraiba. Könyvében dílerek, kurvák, stricik keringenek körülötte, történetének fókusza mégis szinte természetszerűleg egyszemélyes, hiszen alanya és tárgya is ő maga. „ A Strici voltam (...) ma már nem több egyszerű kordokumentumnál: nem hökkent meg és nem csigáz fel, ahogy tehette azt az eredeti megjelenés idején. Hőse részletesen vall, de igazából nem bán meg semmit, a megtérés folyamatának megfejtését jobbára olvasóinak fantáziájára bízza a szerző. Mindezek ellenére mégis lebilincselő olvasmány: az Iceberg Slimből lett Robert Beck ugyanis egyenes és őszinte, prózája könnyen utat talál, távolságot tartani tőle nagyon nehéz" – írtuk róla kritikánkban. Sokan nem is akartak tőle távolságot tartani, Iceberg és alakja ugyanis az utóbbi jó néhány évben a hip-hop és rap-szcénában igazi ikon lett, aki olyan zenészeket inspirált, mint Ice-T vagy Jay Z.
27. Simon Márton: Polaroidok, Libri
Költőként sztárnak lenni? Simon Márton belesodródott a népszerűségbe. A Polaroidok című kötete már a sokadik utánnyomást éri meg, a rajongó magára varratja kedvenc versét tőle, az estjeire nem lehet beférni, a Tumblren a hashtagje is vibrál. A történet szerint egy cetlire kezdte írni a rövid, haiku-szerű szövegeket, amik önálló műfajjá, polaroidokká váltak.
Milyenek a Polaroidok? Mintha villanásnyi utazásokat tennénk életekbe, világokba, filmekbe vagy érzésekbe. Mutatunk párat, de a legjobb ezt töményen fogyasztani:
463 Elővárosi vonatokra jár aludni.
468 Málnás depresszió.
469 Azt várják, hogy beszéljek róla;
elkezdem a bőrt tépdesni a számról,
de nem értik, hogy ez már az.
493 Valamiért így is, úgy is mindegy lesz.
288 Vagy hat nő használta ezt a pólómat
pizsamának; ebben temessetek el.
459 Azt mondta, azért tette oda azt a
gumigyíkot a nő hasára,
mert szeret rajta lenni a képein
26. Székely Csaba: Bányavidék, Magvető, 208 oldal,2013.
„Az erdélyi bányavidéken, egy székely faluban minden kilátástalan, nincs normális élet, csak élet van, de már az is csak keveseknek. Az egyetlen hagyomány, amit őrizünk, az, hogy békaszarrá isszuk magunkat." Székely Csaba hőseinek a hagyományőrzés megy a legjobban a világon. Legyen szó a Bányavirág testvérpárjáról, akik nagybeteg apjukat ápolják, de közben elrobog mellettük az élet, a Bányavakság korrupt polgármesteréről, aki a falu vagyonát egyetemista lányára költi, vagy a Bányavíz perverz nevelőszülő-nevelt gyerek viszonyáról, amelynek egyik főszereplője Isten szolgája. Lerombolódik egy Erdély-mítosz, a függönyt Csehov, McDonagh, és a Securitate szelleme lengeti, a katolikus egyház keze pedig mindenhová elér. (Igen, oda is!) A három drámát magában foglaló kötet első darabja a 2012-es POSZT legjobb előadása lett, és megkapta az évad drámájának járó Szép Ernő-jutalmat, a második darabját a Szkéné Színházban mutatták be, a harmadik pedig megnyerte az Örkény Színház drámapályázatát.
25. José Saramago: Tetőablak, Európa, 372 oldal, 2013.
Mikor José Saramago nem kapott választ kiadójáról második, Tetőablak című könyvét illetően, annyira nekikeseredett, hogy egy darabig az írógép közelébe sem ment. A kiadó negyven évvel később jutott el a válaszadásig, ám a portugál író akkorra már ismert és elismert névnek számított. A mellőzött második regény 2011-ben jelent meg, és idén végre hozzánk is eljutott - magasan nyerve a 2013 legszebb könyvborítója díjat. A lisszaboni bérház élete épp olyan, mint azok a dél-amerikai szappanoperák, ahol mindenki sokkal boldogabb lehetne, ha nem érezné kényelmesebbnek a nihilt. A különbség annyi, hogy a tévében hangosabb a hepiend. Pedig a lakóknak vannak álmaik, de az idő sokkal gyorsabban múlik annál, hogy nekikezdhetnének a megvalósításuknak. Luxusprostik és leszbikus vágyakat dédelgető varrónők szürkülnek egymás mellett, meg egy idős suszter, aki még mindig nem adta fel a szép új világ reményét. „Elmenni sem kívánkozott... tudta, hogy mit találna az utcákon: ...az élet önző lendületét, a mohóságot, a félelmet, a sóvár vágyat, az utcán bolyongó nők hívogató szavát, a reménykedést, az éhséget, a luxust – és az éjszakát, amely lehántja mindenkiről az álarcot, hogy megmutassa az ember igazi arcát." Helyette a portugál szomszédok inkább csendben elsorvadnak.
24. Centauri: Jégvágó, Magvető, 416 oldal, 2013.
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy álnéven publikáló magyar író, aki megírta a legrövidebb Nagy Amerikai Regényt. Hogy kicsoda Centauri, az a könyv végére sem fog kiderülni, meg kell elégednünk eddig megjelent köteteivel, a Kék angyallal és a Pátosz a káoszban cíművel. Az viszont már a Jégvágó elején kiderül, hogy kicsoda Dan Coolbirth. „Egyébként olvasok akkor is, ha jól megy a szekér. Szeretem a könyveket. Tényleg. Több oka is lehet ennek. Az egyik a genetika. Lassan már mindenről a DNS tehet. Gogol? Hol van az már, amikor a köpenyéből bújtunk elő? Egyre inkább úgy tűnik, hogy Mendel páter cukorborsójából pattantunk ki mindannyian." Hősünk egy kattant könyvtáros, aki hasonlóan kattant, több generációra visszamenő könyvtáros- és dühöngő őrült családdal rendelkezi, idősebb nők lábát parancsolja szét, majd csúnya kettős gyilkosságba keveredik. Aztán a sors összehozza Téával, a montanai Pocahontassal. A fékevesztett roadmovie-ban 20 sor jelöletlen idézet bújik meg a Zabhegyezőből, a címben szereplő szerszám mégsem ezek előbányászására való. Hogy akkor mi másra? Természetesen agyműtétek végrehajtására!
23. Csaplár Vilmos: Edd meg a barátodat, Kalligram, 2013,
„Forradalom, ügynökhálózat, maszekolás, erotikus vonzódás, egy majdnem szerelmi háromszög, mindez szókimondó, realista megközelítésben tálalva. Csaplár Vilmos Edd meg a barátodat! című könyvében egy nő és két férfi, Klári, András és Lali, és az őket körülvevők sorsának alakulását mutatja be a negyvenes évektől a hatvanas évek végéig" - foglaltuk össze kritikánkban a lényeget. Az ötvenes években egy család a hortobágyi internálótáborból kiszabadulva egy bükki barlangban rejtőzik el. Nem csak róluk szól azonban Csaplár Vilmos új könyve, hanem a kádári titkosszolgálat könyörtelenségéről, egy nő és két férfi szerelmi háromszögéről, és arról, hogy a „szerelem nincs, mint ahogy gyümölcs sincs, csak alma, körte, szilva, barack, meggy, szeder, ribizli, szamóca, áfonya, naspolya, citrom".
A hosszabb részletet is közlő Literán beleolvashatunk a regénybe:
„Az emberek, állapította meg Lali, általában úgy kerülnek kapcsolatba, hogy az életük során keresztezik egymás útját. Megismerkedik két fiú, és jönnek az ismert sematikus fejlemények, például az a tartós vagy inkább vissza-visszatérő, a mániához hasonlítható meggyőződés, amit barátságnak nevez mindkét fél. Gajz András és közte már mindjárt az elején másképp történt. Először is volt ő, egyes egyedül, mármint érzelmileg. Jött-ment, nézegetett ide-oda, figyelte, hogy egyesek mennyire foglalkoztatnak másokat, és viszont. Mindenki valaki másról, esetleg több személyről beszélt, hogy az vagy azok milyenek. Ki mit mondott, mit válaszolt a mesélő, hol voltak együtt, mit csináltak. Mi neki a másikról a véleménye, mert az ezt mondta, ezt csinálta. Hova mennek legközelebb. Vagy ezután már nem találkoznak. Ezért és ezért."
22. Ljudmila Ulickaja: Örökbecsű limlom, Magvető, 468 oldal, 2013.
„Ljudmila Ulickaja új könyve, az Örökbecsű limlom olyan, mint egy padláson talált, poros doboz, amelyből egymás után bújnak elő a másoknak talán lényegtelen, de nekünk nagyon is fontos emlékek. Ulickaja néha megváltja a világot, néha méltatlankodik egy nagyot azon, hogy mivé lett, de közben sosem feledkezik meg humorról és emberségről." – írtuk az írónővel készített interjúnk bevezetőjében. Bár nem tartja magát gyűjtögetőnek, feneketlen dobozába mégis belezsúfolt mindent, amiről mondandója akad. És mondandója akad bőven, legyen szó Istenről, nőkérdésről, vagy tisztességről. Közben felvonulnak előttünk élete legfontosabb szereplői, és az igazán nehéz napokba is bepillanthatunk. Ulickaja humorral, és finom iróniával beszél három férjéről, jótékonykodásról, és a mellrákról, ami majdnem felülírta az összes filléres emléket.
„Anyai ágon egy meglehetősen telt keblű családból származom. Női mell majdnem mindenkit táplált, de a mi családunkban különösen. Amikor a nagyapám éppen termékeny éveit töltötte a lágerben, a nagyanyám mellékfoglalkozást talált ki magának – megtanult melltartókat varrni, kizárólag az éjszakai órákban. Nappal könyvelőként dolgozott. Könnyű kis szójáték: Buchhalter – Büstenhalter – könyvet tartani – mellet tartani... Telt keblű nagyanyám valójában a családot tartotta el és össze. A nemeslelkűség és a méltóság mintapéldája volt. Az a körülmény, hogy egy tehén testalkatával rendelkezett – remélem, senki sem gondolja, hogy a koszos kolhozbociról beszélek –, és maga előtt tolta királynői keblét, nekem, akinek fiatal korom miatt még nem volt mellem, rettentően tetszett."
21. Krasznahorkai László: Megy a világ, Magvető, 2013
„Hisz ott áll az ember egy végtelen, számára felfoghatatlan bonyolultságban, és teljességgel értetlenül áll ott, tanácstalanul és elveszetten, kezében az emlék végtelen egyszerűsége – meg persze mind efölött a melankólia pusztító gyöngédsége, mert azért érzi, miközben ott ez az emlék, hogy a valósága ennek az emléknek a szívtelen, józan, jéghideg messzeségben van" - írja Krasznahorkai Megy a világ című kötetében (hosszabb részlet itt). A külföldön is egyre népszerűbb Krasznahorkai régebbi írásait gyűjtötte össze, de a Megy a világ mégsem gyűjteményes kötet. Kritikánkban jókat írtunk a könyvről: "A Megy a világ, szerzője állítása szerint nagyon magyar könyv és a mostani állapotokról szól. Ám mostanisága természetesen állandóságot jelent, hiszen a felmerülő problémák örökérvény-jellege zsigerileg kódolt mindegyik Krasznahorkai-műben. A már nem létező törekszik a még nem létező felé a kötetben, ahol a vágyott hosszúmondat magányát felváltja a novellák rendje, mely olykor metajátékokkal és elbeszélői élcelődéssel oldja a mester tanításainak lemondó, ám nem teljesen keserű szólamát. A múltból merítkező és a jövőbe tartó jelen lenyomatai tehát ezek az elbeszélések, hidat teremtve a kivételesen lassuló pillanathoz, az átgondolt légzéshez és a fenyegetettség aktualitásához."
Összeszedtük az 5 kedvenc könyvünket Krasznahorkaitól.
ELŐZMÉNYEK A KÉPEKRE KATTINTVA
