Pippa összebarátkozik a parkban élő varázslatos skarlátrókacsaláddal. Kismancs a kedvence. Ám az elbűvölő lényeket szörnyű veszély fenyegeti! Pippa szert tesz egy varázskőre, amellyel beszélni tud a mágikus lényekkel. Vajon sikerül megmentenie kis barátait az álnok, gonosz Sir Kokas mesterkedéseitől?
Tarts velünk egy fantasztikus világba, ahol viharsárkányok fodrozzák az eget, égrefutó unikornisok vágtatnak az éji ösvényeken, tűzmadarak őrzik a Csodák Barlangjának titkát, fellegmedvék lehelnek ködöt a hegycsúcsokra, és a csillagfarkasok éneke csalogat fényt a sötétségbe, varázsrókák rejtőznek a park mélyén. A Titkos jótevők kalandjai folytatódnak! Mágikus kövek, színváltó varázsrókák, segítőkész sárkányok és unikornisok világa tárul elénk. Pippa érti a varázsállatok nyelvét. Elhatározza, hogy megmenti őket a rájuk leselkedő veszélytől.
Paula Harrison: Titkos jótevők – A kis varázsróka (részlet)
A skarlátrókák mágikus lények voltak. Zöld szemük bölcsen ragyogott, bronzvörös bundájuk még Pippa hajánál is fényesebben szikrázott. De a legkülönösebb az volt bennük, hogy mindnek több farka volt. A kölyköknek három, a nagy rókáknak öt. Az a hír járta, hogy a farkukban rejlik a varázserő.
A skarlátrókák ugyanis meg tudták változtatni színüket, hogy
beleolvadjanak környezetükbe.
Akár egy hirtelen hangra átfutott rajtuk a varázs, s bundájuk zöldre és barnára változott, majdnem láthatatlanná téve őket a levelek, ágak sűrűjében. Pippa többször láthatta már csodás átalakulásukat, de minden alkalommal megigézte a látvány.
Elmosolyodott magában a gondolatra: mi lenne, ha ő is meg tudná változtatni a színeit?
Vajon ő is álcázásra használná a mágikus képességet, mint a rókák? Vagy ragyogó színekbe öltözne inkább, mint a gyertyái? Úgy belemerült a gondolataiba, hogy nekiütközött egy lánynak, aki szembejött vele az utcán.
– Jaj, Pippa! – csattant fel Natasa, megrázva fekete haját. – Elég már az álmodozásból! Nézd meg, a kosaraddal milyen csúnyán megkarcoltad a karom!
– Ne haragudj! – szabadkozott Pippa, és sietett tovább. Natasa is kilencéves volt, akárcsak ő. A suszternél segédkezett. Pippa eltűnődött azon, vajon miért ilyen mogorva vele.
Pedig Pippa akármerre járt, mosolyogva köszöntötték. Mióta a nénikéje és a bácsikája úgy ítélték, elég erős már, hogy elbírja a kosarat, ő árulta a gyertyákat. Pippa szüleit még csecsemőkorában elragadta egy betegség, nénikéje és bácsikája nevelte azóta. Takaros kis házikójuk Holdkő határában állt. Emeleti szobája ablakából Pippa mindennap megcsodálhatta a városka mellett kanyargó, sebes vizű, ezüstösen csillogó folyót.
Pippa nénikéje és bácsikája voltak az egyedüli gyertyakészítők a városban. A házuk mögött, a kert végében rendezték be a műhelyüket. Ott formázták a gyertyákat meleg viaszból, és ott szárították őket.
Különféle bűvös gyertyákat alkottak.
A Lángnyelvek hosszú vörös lánggal égtek, a Kék Suttogók világoskék színben ragyogtak. Az Arany Csillámlók fénylő szikrákat eregettek, így a szülinapi torták ékei lehettek. Pippa nénikéje olykor különleges viaszszobrokat is készített: elefántokat, kastélyokat, unikornisokat.
Pippa nagyon szerette nézni a gyertyák születését. Egy vitrinben apró üvegcsék sorakoztak, a nénikéje azokból hintett port a lágy viaszba. Pippa nem nyúlhatott ezekhez a titkos hozzávalókhoz, de nénikéje és bácsikája megígérték neki, hogy egy nap beavatják őt is a gyertyakészítés művészetébe. A kanyargó szűk utcákon át Pippa elhaladt a suszter és a teabolt mellett. Épp befordult volna a következő sarkon, amikor szemet szúrt neki a csoportosulás a templomkapu előtt. A kapura papirost szögeztek. Sokan a fejüket csóválták, miközben olvasták. Pippa is közelebb lépett. A papiroson ez állt:
A MÁGIKUS LÉNYEK VESZÉLYESEK. HOZZÁJUK KÖZELÍTENI, VAGY VELÜK BÁRMILYEN EGYÉB MÓDON KAPCSOLATBA LÉPNI SZIGORÚAN TILOS! A SZABÁLYSZEGŐKET MEGBÜNTETJÜK.
ELRENDELTE VIOLA KIRÁLYNŐ, ARRÁMIA TÖRVÉNYES URALKODÓJÁNAK NEVÉBEN ELJÁRVA SIR KOKAS
Pippa háromszor is elolvasta, biztosan nem értett-e félre valamit.
Miért lennének veszélyesek a mágikus lények?
A skarlátrókák soha senkit nem bántanának! Vicces, aranyos, okos állatok, ráadásul nagyon szelídek.
A királyságban élő többi mágikus lény, a sárkányok, a csillagfarkasok, az égrefutó unikornisok is félénk természetükről voltak ismertek. Kerülték az embereket. Olyanról nem is hallott még Pippa, hogy megtámadtak volna valakit.
– Sir Kokasról hallottam már ezt-azt – szólalt meg a virágárus, Mrs. Allen. – A királyi kastély lovagja. Aszongyák, hogy a királynő issza minden szavát!
– Badarság ez az egész! – felelte Mr. Denton, a suszter. – Különben mifelénk ünnepnapokon se látni mágikus lényeket.
Pippa folytatta útját. Minél tovább gondolkodott, aggodalma egyre nőtt. Mr. Dentonnak igaza volt, de ő nem tudott a skarlátrókákról. A parknak azt a részét sűrűn benőtték a fák és a bokrok. Valószínűleg csak Pippa tudott a rókalyukról.
