A listára az elmúlt évtizedben magyarul megjelent kötetek közül válogattunk, tehát előfordulhat, hogy egy könyv az eredeti nyelven már sokkal régebb óta elérhető, de a magyar olvasók csak a 2010-es években ismerkedhettek meg vele. A címek alatt minden esetben feltüntettük az eredeti megjelenés évét, ám a Bookline-dobozba mindig az elérhető legkésőbbi kiadás került, így előfordulhat, hogy ott az újrakiadások miatt más dátum szerepel.
Örülnénk, ha megosztanátok velünk kedvenc gyerek- és ifjúsági könyveiteket az évtizedből, ha megírnátok, milyen könyv vagy szerző volt rátok a legnagyobb hatással, mi az, amit a következő évtizedbe is magatokkal vinnétek. Ha megírjátok, akkor ide címezzétek:
szerk[kukac]konyvesmagazin[pont]hu
A beküldők között minden héten értékes könyvcsomagot sorsolunk ki.
Adamik Zsolt: Bibedombi szörnyhatározó
(2014, Cerkabella, ill.: Hanga Réka)
Adamik Zsolt lement a gyermeki psziché legmélyére és grabancuknál fogva előrángatta azokat a lényeket, akiktől mindannyian a legjobban félünk: a szörnyeket. A Bibedombi szörnyhatározó szerencsére egyáltalán nem félelmetes, inkább vicces és kedvesen abszurd, ahogy utólag persze (majdnem) minden félelem. A velünk egy háztartásban (és nem mellesleg a bennünk) élő gyerek egy életre hálás lesz, ha végre szembesítik azokkal a Hanga Réka illusztrátornak is köszönhetően szörnyen vicces szörnyekkel, akiktől egyáltalán nem kell rettegni. A szörnyek tavaly már beköltöztek a színházba is, hiszen a bibedombi kalandokat a Békéscsabai Napsugár Bábszínház állította színpadra.
Berg Judit: Tavasz a Nádtengeren - Lengemesék 1.
(2012, Sanoma, ill.: Timkó Bíbor)
Ha Berg Judit, akkor nyilván mindenki rávágja, hogy Rumini, erre a listára mégsem az egérkalandorról szóló történeteivel került. A 2010-es években ugyanis a szerző megint egy rendkívül markáns, egyúttal borzasztóan szerethető mese alapjait vetette meg, amely úgyszintén egy későbbi sorozat első darabja lett (sikerét pedig igazolják az azóta többszörös díjnyertes animációs filmek). Ráadásul a Nádtenger apró őreiről szóló mesék nemcsak klasszikus kalandtörténetek, hanem ugyanolyan észrevétlenül edukálnak is (a természet törékenységéről és szeretetéről), amennyire az avatatlan szem számára láthatatlanok maradnak a mesebeli lenkék. A csodálatos képi világot Timkó Bíbor teremtette meg.
Borbáth Péter: Sündör nyomában - Sündör és Niru 1.
(2015, Csimota, ill.: Remsey Dávid)
Sündör és Niru egy páratlan páros (az egyik magabiztosabb, sokat beszél, a másik kicsit visszahúzódóbb), mégis jól működnek együtt. Erre szükség is van, hiszen ők ketten egy nem mindennapi kalandra indulnak, amely az olvasó minden érzékszervére hatni fog. A fények és a zajok kiemelt szerephez jutnak ebben a fantáziavilágban, de a látvány sem mindennapi, a kötetben erről Remsey Dávid finom, érzékeny rajzai gondoskodnak. A második kötetről ITT írtunk részletesebben.
Cali, Davide: Az ellenség
(2014, Csimota, ill.: Serge Bloch, ford.: Szabó T. Anna)
Ilyen a háború - ezekkel a szavakkal kezdődik Davide Cali könyve, amely borzasztó egyszerű mondatokkal, mégis rendkívül hatásosan mesél a háború értelmetlenségéről. De erről többről is: az esztelen propagandáról, a lelket felemésztő nihilről, és a reményről, hogy márpedig igenis be lehet fejezni az ellenségeskedést. A könyvet Serge Bloch illusztrálta, akinek képi világát ezer közül is meg lehet ismerni: grafikái és kollázsai vonzzák a tekintetet és jól kiegészítik a szöveget, de - ami ennél is fontosabb - attól függetlenül is képesek mesélni.
Czigány Zoltán: Csoda és Kósza legrégebbi kalandjai - Csoda és Kósza 3.
(2011, Pagony, ill.: Baranyai András)
Csak a fantázia tud összepatkolni két olyan lovat, mint Csoda és Kósza, meg persze a humor és a nyelvi lelemények, és akkor még nem is beszéltünk a fura, hétköznapi, vicces, abszurd... (a sor tetszés szerint folytatható) kalandokról, amelyekben nemcsak a lovaknak, hanem a körülöttük élő, létező, sertepertélő kétlábúaknak is kijut. Csoda és Kósza történeteit már el sem lehetne képzelni Baranyai (b) András rajzai nélkül - összetartoznak, mint a ló és a patkója.
Dabos, Christelle: A tél jegyesei - A tükörjáró 1.
(2017, Kolibri, ford.: Molnár Zsófia)
A francia Christelle Dabos egy regénypályázatra küldte el először történetét, amiben még nem lenne semmi különös - ennél a közepesen unalmas íróvá válási ténynél viszont sokkal többet nyom a latban, hogy első könyvében nemcsak az alapjait tette le A tükörjárónak, hanem ebből organikusan egy komplett fantáziavilágot épített fel. A Harry Potteren szocializálódott olvasó valószínűleg nagyon könnyen bele tud simulni abba a közegbe, ahol a hétköznapinak látszó tárgyak egy teljesen más, egyedi szabályokkal működő univerzumot tárnak fel, amely nemcsak veszélyt, de rengeteg kalandot is ígér.
Dániel András: A nyúlformájú kutya
(2018, Tilos az Á)
Dániel Andrást kézenfekvő lett volna a kuflikkal szerepeltetni ezen a listán, akik olyan természetességgel hódították meg a gyerekolvasókat (és nem mellesleg a szüleiket is), mintha mindig is az életünk részei lettek volna. Ám, hogy a választás mégis A nyúlformájú kutyára esett, annak jó oka van. Dániel András a kufli-sorozat mellett rendszeresen előáll egy-egy különálló és önálló kötettel, amelyekről kivétel nélkül elmondhatók, hogy a játékosságot ötvözik a mélységgel, a megtervezettséget az asszociációkkal, a hétköznapit az abszurddal. A nyúlformájú kutya látszólag egy elrajzolt, a helyét kereső figuráról szól, akinek dilemmáival és kétségeivel ugyanakkor valószínűleg sok kamasz (és fiatal felnőtt) tud azonosulni.
Daywalt, Drew: A nap, amikor a zsírkréták fellázadtak
(2018, Central Könyvek, ill.: Oliver Jeffers, ford.: Dragomán Pali és Szabó T. Anna)
Drew Daywalt az egyszerű, de nagyszerű szlogen jegyében rámarkolt egy rakás zsírkrétára, és megírta az utóbbi évek egyik legsikeresebb meséjét. Történetében mindegyik rajzeszköz külön személyiséggel rendelkezik, és mindegyiknek jó oka van arra, hogy egy szép napon bemondja az unalmast: az egyik az örökös mellőzöttség miatt sértődik meg, a másik szimplán csak azért, mert halálra dolgoztatják, a harmadik pedig nagyobb kihívásokra vágyik. A sztori a kortárs illusztrációs szcéna egyik nagyágyújának, Oliver Jeffersnek köszönhetően kel életre, aki ismét bebizonyította, nincs az az egyszerű kiindulópont, amiből ne tudna maradandót alkotni.
Dóka Péter: A kék hajú lány
(2013, Móra, ill.: Lakatos István)
Egy külön univerzumban játszódik Dóka Péter meseregénye, egy olyan világban, amelynek sajátos hangulata és szabályai vannak. Valójában azonban ez nem egy klasszikus értelemben vett mesevilág, hanem egy teljesen hétköznapi kórház, amelynek falai között egy szokatlan barátság kialakulásának leszünk a szemtanúi. A balesetet szenvedett Olivér és a kerekesszékbe kényszerült Mira történetében valóság és mágia fonódik össze, amelyet Lakatos István szuggesztív képei tovább erősítenek.
Dragt, Tonke: Levél a királynak
(2017, Kolibri, ford.: Wekerle Szabolcs)
Mitől működik ma is egy több mint ötven éve megjelent ifjúsági kalandregény? Ha nagyon röviden össze kellene foglalni, akkor azt mondhatnánk, hogy trendek jöhetnek-mehetnek, de ami nem változott, az az, hogy még mindig szeretjük a nagyívű történeteket. A Levél a királynak egy lineáris szerkezetű felnövéstörténet, a hőse pedig egy olyan fiú, akit már csak egyetlen lépés választ el atttól, hogy igazán lovaggá legyen - egy váratlan megbízás azonban minden eredeti tervét felborítja, és egy veszélyekkel, felfedezésekkel és felismerésekkel gazdag útra viszi.