Mindössze három és fél évtized telt el az első webböngésző megjelenése óta, és három év azóta, hogy az OpenAI kutatólaboratórium hozzáférhetővé tette a nagyközönség számára a ChatGPT-t. De hogyan hat ez a gazdasági folyamatokra és a művészetre? Mit kell szabályoznia az államnak, hogyan óvjuk magánéletünket és személyes adatainkat, hogyan alakul át a munkaerőpiac, mire használják a nagyhatalmak az AI-t a globális politikai versengésben? Dr. Bőgel György közgazdász, a Közép-európai Egyetem tanára, habilitált docens fő szakterülete az infokommunikációs piac fejlődése, a szektorhoz tartozó vállalatok stratégiája, irányításuk kérdései. Nagy Dániel Attilával közösen írt kötete a fenti kérdésekre keresi a választ.
A szerzővel hamarosan a Futorotechán, az első magyar nonfiction fesztiválon is találkozhatsz, ahol a Forró döntések, hideg fejjel – Emberi ösztönök az MI árnyékában címmel tart előadást.
Az Üzlet/Ember szekciót a Multi Alarm támogatja – mert szívügyük a biztonság, akár értékekről, akár döntésekről van szó.
Dr. Bőgel György, Nagy Dániel Attila: Mesterséges intelligencia a gazdaságban (részlet)
Művészet, szórakoztatás és sport
Képes a mesterséges intelligencia műalkotások előállítására? Tud festeni, fotózni, filmeket készíteni, zenét szerezni? Ehhez először azt kellene tudnunk, hogy mi az, hogy művészet, mikor tekintünk egy képet, filmet, zenedarabot, filmet művészinek. Válaszadással nem próbálkozunk, de azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy számítógépekkel, újabban pedig a generatív mesterséges intelligencia egyes eszközeivel (néhány példát felsorolunk a 7.1. sz. táblázatban) lehet képeket, filmeket és zenét alkotni; más kérdés, hogy azok művésziek-e vagy sem. És mi a helyzet a sporttal, a népszerű sporteseményekkel? Az is biztos, hogy az MI megjelent a sport világában is.
7.1. táblázat. Képek, filmek és zene előállítására alkalmas MI alkalmazások (példák)
|
Képek |
Filmek |
Zene |
|
DALL-E Midjourney Stable Diffusion Adobe Firefly Deep Dream Generator Runway Artbreeder NightCafe Studio Canva Leonardo.ai |
Runway Synthesia D-ID DeepBrain Pictory Kaiber Lumen5 Elai.io Veed.io Hour One |
AIVA Amper Music Soundraw Boomy MuseNet Magenta Studio Endlesss Jukedeck Ecrett Music Soundful |
A képzőművészeti alkotásoknak, a zenének, a sportolásnak és a sporteseményeknek hatalmas piaca van, ahol a mesterséges intelligencia figyelemre méltó változásokat hozhat, illetve már hozott is.
Pénzről van szó, nagyon sok pénzről, és persze rengeteg ember és vállalat munkájáról, jövedelméről.
Képek és árak
A művészeti piacon egyszerre jelennek meg emberi és gépi alkotások, valamint hibridek is előfordulnak, amikor az ember a géppel kooperál. Egyes gépi alkotásoknak értéke is van, ami valamilyen elismerésben vagy pénzben egyaránt kifejeződhet. Példákat nem nehéz találni, a legkirívóbbak bejárják a világsajtót.
2022-ben Jason Allen kapott művészeti elismerést „Opera az űrben” című képével. A Midjourney alkalmazással dolgozó művész elmondta, hogy több száz prompttal kísérletezett, a képet Adobe Photoshoppal szerkesztette, a nagyítást pedig egy harmadik szoftverrel oldotta meg. A digitális alkotások kategóriájában indult, így nem volt gondja a zsűrivel, később viszont a szerzői jogvédő hivatallal annál több. A zsűri elismerte: egy percig sem volt titok, hogy a képet számítógép készítette, de azt nem tudták, hogy mesterséges intelligenciával.
Az egyik legismertebb, legtöbb vitát kiváltó eset 2023 áprilisában történt. A német fotóművész, Boris Eldagsen nyilvánosan beismerte, hogy az a kép, amivel megnyerte a Sony cég különleges presztízsű fotóversenyét, nem a saját műve, hanem mesterséges intelligencia készítette. A díjat visszautasította. A zsűri sértetten reagált, hiszen
ha a gépi alkotásokat nem tudják megkülönböztetni az emberiektől, akkor a verseny értelmét veszti.
Úgy érezték, becsapták őket, megkérdőjelezték az esztétikai ítélőképességüket. Ma már nem lehet megmondani, hogy gyanakodtak-e vagy sem, amikor a két nőt ábrázoló, melankolikus hangulatot árasztó fekete-fehér kép eléjük került.
Eldagsen kijelentette, hogy munkája során szeret mesterséges intelligenciát használni, de tisztában van azzal, hogy az igazi fényképek fénnyel készülnek, és nem promptokkal, vagyis a felhasznált AI alkalmazásba beírt szövegekkel. Az egyik fotográfia, a másik „promptográfia”. A gépet emberek által készített képekkel tréningezik, vizuális nyelvét emberektől tanulja, de a felkészítés után már a saját életét éli. A filozofikus gondolkodású fotós szerint a generatív mesterséges intelligencia az emberiség kollektív tudatalattijából merít. Promptokkal egyébként nem könnyű Sony-díjas képeket alkotni, sok próbálkozásra, finomításra, gondos válogatásra, művészeti tapasztalatokra van szükség, ami emberi feladat.
Eldagsen szerint az MI nem dehumanizálja a művészetet, nem szorítja ki az embert, nem fenyegeti a kreativitást, viszont lebontja az anyagi és pénzügyi korlátokat. Az igazi problémák nem művészetiek, hanem politikaiak, hiszen a médiában tömegével jelennek meg hamisított képek, egyre nehezebb kideríteni, hogy mi az igazság.
Mennyit érhet egy számítógéppel készített műalkotás? Piaci értékelésre is találunk már példákat. 2024 novemberében egy AI-DA nevű, mesterséges intelligenciával vezérelt robot által készített, Alan Turinget, a számítógép-tudomány úttörőjét ábrázoló kép 1,1 millió dollárért kelt el a Sotheby’s digitális művészeti aukcióján. A robotot egy több tucat főből álló csapat szerelte össze, neve Ada Lovelace-ra, a 19. századi matematikusra utal, akit az első programozóként ismernek a számítógéptudományban, és aki egyébként maga is felvetette a „gépi alkotás” ötletét. A licit, amit végül egy névtelen vásárló nyert meg, 120 ezer dollárról indult élénk érdeklődés kíséretében. A témát maga a robot javasolta. A gép először több változatot festett Turing egyik fotója alapján, majd az egyiket kiválasztva azt a híres világháborús kódfejtő gép képével kombinálta. A végső változatot egy különleges 3D-s printerrel tették át vászonra, az utolsó simításokat a gép végezte el rajta.
Műalkotás ez? – tette fel a kérdést a robotot fejlesztő csapat vezetője, majd így válaszolt: ezt döntse el a közönség!
A „művész”, illetve a „műalkotás” definíciója nincs kőbe vésve, a technológia megváltoztathatja. A műtárgypiacnak valahogy alkalmazkodnia kell.
Nem ez volt az első alkalom, amikor egy gépi alkotás figyelemre méltó árat ért el egy aukción. 2018-ban a Christie’s adott el közel félmillió dollárért egy olyan képet, amit egy francia startup algoritmusa készített. Lehet, hogy ezt a képet nem ember festette, mondta az aukciós ház egyik képviselője, de pont ilyen festményeket szoktuk értékesíteni.
A művészek már évtizedekkel korábban is használtak számítógépet, és hamar felfigyeltek a fejlődő mesterséges intelligenciára. A digitális alkotások közül egyesek díjakat nyertek, különböző múzeumokban landoltak, nyilván azért, mert sokaknak tetszettek. Amióta ilyen alkotások léteznek, azóta tart a lezáratlan vita az algoritmusok művészeti képességeiről, az emberek és a gépek kreativitásáról, az alkotások esztétikai értékéről, és persze a szellemi tulajdon védelméről.
Kétségtelen, hogy a modern generatív MI ismét felborzolta a kedélyeket és a műtárgypiacot, aggodalmat keltve a hagyományos eszközöket használó művészekben. Az is nyilvánvaló, hogy a technológia, a „demokratizált MI” sok amatőr előtt is megnyitotta az utat, a hamisítókról nem is beszélve.
A számítógépekbe sokáig programozási utasításokkal próbálták meg bevinni az alkotási képességeket: a gép a beírt program lépéseit követve „alkotott”. A neurális hálózatok és a mélytanulás megjelenése ezen a téren is alapvető változásokat hoztak: az új alkalmazások példákból tanulnak, digitalizált adatbázisokon hajtanak végre statisztikai elemzéseket, azokban keresnek mintákat különböző modellezési eljárások felhasználásával. A példákból a gép különböző stílusokat azonosíthat, akár valódi művészek stílusát is megtanulhatja. A stílusokban fellelhető mintázatok felismerése a régebbi korok műalkotásait, a kulturális fejlődés trendjeit is új megvilágításba helyezheti, és mivel folyamatos a „művészeti világörökség” digitalizálása, tréninganyag van bőven.
A gépi művészet bírálói szerint a gép nem képes eredeti művek alkotására, csak a betáplált alkotások statisztikai variálására, az egész eljárás ezért tulajdonképpen másolás, plagizálás. Ellenérvként azt szokták felhozni, hogy az emberek is gyakran másolnak: számtalan példa van arra, hogy művészek átvesznek, eltanulnak egymástól motívumokat, stílusjegyeket, és ezt általában nem szoktuk kifogásolni. Olyan nézetek is megjelennek, hogy a gépi modelleknek fokozatosan a saját stílusuk is kialakul, a művészetben egy sajátos „robotiskola” formálódik. Mivel a modelleket régebbi alkotásokkal tréningezik, azok gyakran előhozzák a régebbi korok stílusjegyeit, nosztalgikus hangulatban, régi világban jelenítik meg a mait. Tükrözik a régebbi korok társadalmi viszonyait is: mivel műalkotásokat, portrékat, családi és vallásos képeket gazdag emberek rendeltek meg, a velük tréningezett modellek által „festett” képeken aránytalanul sok jól táplált fehér férfi és előkelő kinézetű nő jelenik meg. A képgyűjtemények kétségtelenül a maguk korának és közízlésének tükörképei, és ezt a velük tréningezett gépi modellek is visszaadják.
Egyes gépi stílusjegyek, például a fény sajátos, sokszor a fizika törvényeinek ellentmondó kezelése, vagy a közösségi médiában, a mobiltelefonnal készített fotókon megjelenő divatos színek használata kifejezetten árulkodók lehetnek.
A művészek egy része csak ötletgyűjtésre, vázlatok készítésére, első változatok tesztelésére használja a mesterséges intelligenciát. A változatos eredetű és minőségű alkotások különböző piacokra kerülnek a pénzmentes csereberéktől és megosztásoktól kezdve egészen az előkelő aukciókig. Rengeteg pénzről van szó: a Statista adatai szerint (Statista, 2024b) 2023-ban globálisan 65 milliárd dollárt költöttek műalkotásokra, kicsivel kevesebbet, mint egy évvel korábban, de jóval többet, mint 2020-ban a világjárvány idején. A több éves trend egyelőre nem jelez különösebb változást a keresletben, ami stabil, csak kisebb ingadozások mutatkoznak benne.
A rossz pénz kiszorítja a jót – mondja a Gresham-törvény a közgazdaságtanban. Nem tudjuk, hogy így lesz-e a műalkotások piacán is.
Az sem kizárt, hogy az MI által generált, sokszor kétes minőségű képek tömegtermelése kifejezetten növelni fogja az emberi munka értékét.
Lehetséges, hogy a műtárgypiac még jobban differenciálódni, szegmentálódni fog, és egyes alkotói csoportok (így például az illusztrátorok) jogosan aggódhatnak a gépek térhódítása miatt, miközben a legnépszerűbb alkotók műveiért csillagászati összegeket adnak: felértékelődnek az emberek által készített alkotások. Kialakult egy sajátos másodlagos piac is: a megosztható, csereberélhető, eladható, továbbfejleszthető műalkotás-generáló promptoké.
Nyitókép: Typotext