Térey János: Keleti nyitás [Képalá]

Térey János: Keleti nyitás [Képalá]

.konyvesblog. | 2018. április 26. |

jelenes.jpg

Rakó Alex: Jelenés

A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ és a Margó Irodalmi Fesztivál idén első alkalommal hirdette meg közös irodalmi pályázatát a 36. Magyar Sajtófotó Kiállításhoz kapcsolódóan KÉPALÁ címmel. Hányféle történet rejlik egy-egy fotóban? Elmesélhetők életek egy-egy kép alapján? Mit sűrít magába egy sajtófotó? Hogyan tehet széles körben láthatóvá egy-egy szimbolikus történetet egy sajtófotó és/vagy egy irodalmi alkotás?

A kiírók felkértek 10 szerzőt, hogy írjanak rövid prózát az exponáláskor lezárt történetekből, a szövegeik pedig a Könyvesblogon is olvashatók lesznek. 

A felkért írók: Darvasi László, Grecsó Krisztián, Nagy Gabriella, Németh Gábor, Szabó T. Anna, Szécsi Noémi, Szöllősi Mátyás, Térey János, Tóth Krisztina és Totth Benedek.

A képről. Hátat fordítottam Budaörsnek, és ekkor arra lettem figyelmes, hogy valami kezd kirajzolódni az égbolton. Felélénkült a légmozgás, és pár alacsonyan érkező felhő beúszott a budai hegyek fölé – ekkor tárult a szemem elé a képen látható jelenség. A megvilágításnak köszönhetően a Kő-hegy csúcsán található kereszt és a tőle nagyjából száz méterre lévő Szeplőtelen Fogantatás kápolna sziluettje hatalmas méretekben jelent meg az égen egymásra vetülve. A háttérben a csillagok, Budaörs pereme és a budai hegyek láthatók. Az egész jelenés alig pár percig tartott, először a templomtorony, majd a kereszt is elhalványult. Nagy öröm számomra, hogy egy olyan felvételt készíthettem, amelyen egyszerre szembesül a néző a vallás, a természet és az ember kapcsolatával

Térey János: Keleti nyitás

Budapest hanyatlása nem akkor kezdődött, amikor az ostrom idején szanaszét lőtték – az ilyesmit ki szokta heverni –, hanem akkor, amikor a negyvenes évek végén áthelyezték a kapuját a budai hegyek lábától az Alföld peremére. Mert a huszadik századi város kapuja mi volna más, mint a repülőtér? Ha az jó helyen van, az első benyomás is jó.

Amikor az érdi emelkedő után kinyílik a táj, megpillantjuk a kivilágított várost, amely lenyűgöz lankákra kapaszkodó utcáinak, az emelkedők ívét követő fényfüzéreinek látványával. Ez a látkép azt a nagyvonalú, méltóságteljes metropolist ígéri, amelyikbe fáradtan is fölvillanyozó érzés hazatérni. Ezt a bevezetőt látták őseink a harmincas években, ezt látnánk jó esetben mi is. Ám helyette Ferihegybe botlunk. Pest olyan borzasan kezdődik kelet felől, mintha Kabulban, Bengáziban vagy legalábbis a Balkán alján landoltál volna. Kinőtt, vidékies fogadóépület, amely nem sokban különbözik egy bevásárlóközponttól, aszfaltozott négyzetkilométerek sivár felszíni parkolóként. Minden kicsi, szegényes, pitiáner. Sehol a máshol megszokott elegáns vagy nem elegáns, de mindenképpen mutatós tranzitszállodák, cargo cityk, logisztikai és konferencia-központok, sehol egy intermodális csomópont, egy többszintes metróállomás, de még egy árva sínpár sem. Csak egy óriásfalu: a kijózanító, durva Vecsés, maga a balszerencse, meg az a béna bevezető út a nyomorúságos dugóival. Csuklós, kék buszok araszolnak a cakkozott peremű felüljárókon. Lehangoló rozsdaövezet a posztszocialista pangás állapotában tartva. Nézheted Barcelona homokja meg a Perzsa-öböl után az óbégatva politizáló óriásplakátokat.

Mondhatná valaki: ez így legalább őszinte. Akik reprezentációban utaznak, a keleti olajmonarchiák meg a közép-ázsiai diktatúrák bezzeg nyolcsávos autósztrádával, sztárépítész-palotákkal és gyorsvasúttal kápráztatnak el, hogy kicsivel később, a főtértől két percnyire essél hanyatt a harminc centis kátyúkban meg a szemétkupacokban. Itt legalább azonnal hanyatt esel. Úgy látszik, Budapest számára nem elsőrendű szempont, hogy jó benyomást keltsen. Annyi módja lesz még orvosolni azt a legelső, sokkoló élményt, igaz?

Az anyósülésen sokszor gondoltam már rá, miért nem a dombok előtt elnyúlva, föltornyosodva tárul fel a külföldiek számára Budapest, nagyszabásúan, mint régen? Budaörs, ez a csinosodó alvóváros – büszke sváb portákkal a hosszú főutcán és túl sok panelházzal – kezdetnek jó. Csönd, rend, nyugalom, a fellocsolt föld szaga, semmi transzcendencia, hihetnénk. De biztosítom önöket, Budaörs hűvös nyári alkonyokon igenis tartogat beláthatatlan meglepetéseket.

Egy hazatérőben lévő kiránduló (akiben mi fölismerjük a jegyző urat a városházáról) megállt, hogy elszívja aznapi első cigarettáját. Nekidőlt egy házfalnak, és fölnézett a hegyekre. Hirtelen arra lett figyelmes, hogy szokatlan mozgás kezdődik az égbolton. Lassan fölélénkült az augusztusi szél, és pár alacsonyan érkező felhő úszott a város fölé. A keresztet, amely az egyik nyers szépségű, kopár hegy csúcsán mered, és a kereszthez közeli kápolnát estefelé reflektorokkal szokták megvilágítani. A jegyző még a nevét is tudta a kápolnának: Szeplőtelen Fogantatás! Addig figyelte, míg ki nem rajzolódott előtte valami furcsaság. Megdörzsölte szemét, de ugyanazt látta, amit először: a kereszt meg a kápolna sziluettje egymásra vetülve jelenik meg az égbolton, a felhők paplanjából kiemelkedve, eredeti méretük sokszorosára nagyítva. Mint a Zoom In funkció a számítógépén: csak olyankor találja, ha nincs szüksége rá. A jegyző, bár nem mondhatnánk hívő embernek, el volt ragadtatva a látványtól. Tavaly nyáron Rio de Janeiro hegytetőre állított Jézus-szobrát bámulta életnagyságban, amelyik a maga módján szintén fölülmúlhatatlan Cukorsüveggel vetélkedik. Itt meg az istentelen völgy, amelyet mintha ez az óriási kereszt oldozna föl a bűnei alól. Azon töprengett, hogyan lehetne ezt a jelenséget az égre szögezni, Uram bocsá’, állandósítani a budai hegyek zöld karéja fölött? Néhány maximális fényerejű lámpa biztosan kell. Meg egy szélgép. De hol jut az ember szélgéphez? Van itt színház, olyan, amilyen, ő is jár bemutatókra. Majd beszél a világosítóval. (Vagy manapság már fénytervezőnek hívják?) Mert ha minden alkonyatkor menetrendszerűen érkezik a jelenés, ki tudja, talán még a légiforgalom is visszaköltözik Budaörsre, tatarozzák a régi fogadóépületet, kibővítik a hangárokat, és a többi. Miközben ő dohányozva álmodozott, továbbúsztak a felhők, és kihunyt minden: először a torony, majd a bérc keresztje halványult el.  

Említettük már, Budapest számára nem elsőrendű szempont, hogy jó benyomást keltsen. Fontosabb, hogy ő maga jól legyen; természetesen azt is tudja, hogy jó benyomást csakis az a város kelthet, amelyik legalább saját magával jóban van. Egyenes város: azokon a napokon sem titkolja magát, amikor nincs sem jól, sem jóban saját magával, így aztán nem is kelt jó benyomást. Annyi tartaléka van.

 

Legjobb Könyvek Nőknek

Az egyik legnagyobb ajándék, amit egy nő kaphat, az olvasás élménye. A kifejezetten nők számára írt könyvek óriási forrást jelentenek az önismeret, az inspiráció és az élet különböző aspektusainak megértéséhez. A "legjobb női könyvek" kifejezés mögött olyan könyvek gazdag és változatos könyvtára húzódik meg, amelyek megérintik a női lélek mélységeit, és arra inspirálnak bennünket, hogy a önmagunk legjobb verzióját hozzuk elő.

Rengeteg mű ebben a témában például egyedülálló utazásra visz minket az identitás és az önkifejezés világába. Több könyv pedig egy olyan nő történetét mesélik el, aki a világ különböző részein újra felfedezi önmagát. A legjobb női könyvek azok, amelyek képesek bemutatni a nők tapasztalatainak sokszínűségét és összetettségét, ugyanakkor inspiráló és megnyugtató üzeneteket közvetítenek. Az ilyen könyvek lehetnek regények, memoárok, pszichológiai kötetek vagy önismereti útikönyvek, amelyek mind hozzájárulnak a nők életének mélyebb megértéséhez és gazdagításához. E könyvek olvasásával a nők sokat tanulhatnak önmagukról, kapcsolataikról és a világról. Megérthetik saját érzéseiket, vágyaikat és álmaikat, és megerősödhetnek abban a tudatban, hogy nincsenek egyedül az útjukon. A legjobb könyveket nemcsak élvezetes olvasni, hanem életünk társává válnak, és segítenek abban, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból és a világból.

Életünk során számos nehézséggel és döntéssel szembesülünk, és gyakran nehéz megérteni önmagunkat és a bennünket vezérlő érzelmeket. Ezért fontos, hogy olyan könyveket olvassunk, amelyek segítenek jobban megismerni önmagunkat. Ezek a könyvek segíthetnek feltárni olyan belső gondolatokat, érzéseket és vágyakat, amelyeket nem mindig könnyű szavakkal kifejezni. Ha jobban megértjük önmagunkat, képessé válunk arra, hogy hatékonyabban kezeljük az élet kihívásait, erősítsük a másokkal való kapcsolatainkat, és valóban teljes életet éljünk. Ezek a könyvek lehetővé teszik számunkra, hogy mélyebb szinten kapcsolódjunk saját érzéseinkhez és tapasztalatainkhoz, így segítve, hogy valóban tartalmas és boldog életet éljünk.


Finy Petra: Akkor is

A 40 éves Sára tanárnő történetét meséli el. Két gyerek, kiszámítható munka, tökéletes házasság - legalábbis a főhősnő ezt hitte. Ám egy nap a férje összecsomagol. A főhősnő sokféle érdekeltségű nő: egy túlérzékeny anya, két koraérett gyerek, barátok, akik egyben kollégák is, egy mogorva szomszéd és egy férfi, aki kómában fekszik a kórházban, és soha nem beszélt vele, csak könyveket olvasott neki. A regény stílusa könnyed, helyenként nagyon fanyar és őszinte, annak ellenére, hogy egy nehéz sorsú nő sorsát ábrázolja. Kötelező darab a könyvespolcra!


Gurubi Ágnes: Szív utcájában

A történet a nagymama életének krónikája körül forog, de a regény narrátora nem teljesen a szerző. Ági laza határvonalat húz a valóság és a fikció között, és nemcsak saját családi történetével szembesül, hanem több generáció tükre is. A fő motívum egy zsidó család menekülése és az azt követő események, de ez nem holokausztregény, hiszen egy anya és lánya felnőtté válásának története származástól függetlenül érvényes.


Tompa Andrea: Haza

Főhőse olyan útra indul, amely nemcsak az otthon és a haza fogalmát tárja fel, hanem közelebb hozza őt önmagához is. A regény cselekmény helyett inkább a főhős belső útját írja le, amelyet életének és döntései megértése utal. A regényben egy nagyon találó gondolat is helyet kapott: „Elmenni lehet, de visszatérés nincs. Nincs visszatérés tehát, csak a kudarc tér vissza.” Ezek a szavak kiterjeszthetők az élet egészére. Az emberek nem tudják megváltoztatni múltbeli döntéseiket, ezért az elfogadás és a megbékélés az idő előrehaladtával egyre fontosabbá válik. Tompa Andrea regénye tehát nemcsak az otthon és a haza fogalmát járja körül, hanem a sors és a saját döntések elfogadását, valamint a visszafordíthatatlan idővel való megbékélést is. A főhősnő ezen utazása arra ösztönzi az olvasót, hogy elgondolkodjon saját életének kihívásain, és azon, hogyan lehet elfogadni azt, amin már nem lehet változtatni.


Bakos Gyöngyi: Nyolcszáz utcán járva

A regényként olvasható novellagyűjtemény egy filmkritikus önismereti, kalandos, apátlan és bátor, őszinte szexualitással teli utazása. Az olvasót nem egy, hanem több útra is elviszi, helyszínek, emberek és események váltják egymást. A szövegben a stroboszkópikusan felvillanó események mögött egy fiatal nő benyomásai, reflexiói és belső monológjai állnak, értelmezve a vadul galoppozó eseményeket.


Péntek Orsolya: Hóesés Rómában

Két nő sorsa tárul fel 1951 és 2020 között. Ebben a regényben a főszereplők alig ejtenek ki egy szót. A szavak önmagukban nem elegendőek érzéseik megértéséhez vagy közvetítéséhez. A lírai képek és benyomások azonban értelmezik az eseményeket, bár nem a megszokott racionális módon. Péntek Orsolya könyvében a hallgatag és zárkózott szereplők helyett az utcák, a tájak, sőt a kanálra ragadt lekvár íze is mesél. A regény nemcsak mesél, hanem az érzelmek és benyomások kifinomult leírásán keresztül mélyen belemerül a két nő életébe és belső világába.


Virginia Woolf: Egy saját szoba

Az irodalmi világban élő nők helyzetét elemzi a 20. század elején, kifejtve, hogy mire van szüksége a nőknek a szellemi függetlenséghez és a művészi kifejezéshez. A könyv filozofikus és történelmi utalásokkal gazdagított, ráadásul üde színfoltja az akkoriban férfiak uralta irodalmi világnak.


Chimamanda Ngozi Adichie: Mindannyian feministák vagyunk

Esszéje egy rövid, mégis hatásos mű, amely a feminizmus modern értelmezését tárgyalja, arra ösztönözve olvasóit, hogy gondolkodjanak el a nemek közötti egyenlőség fontosságán és a társadalmi szerepek átalakításának szükségességén. Adichie éleslátása és közvetlen stílusa révén képes megragadni az olvasó figyelmét, és arra készteti, hogy újragondolja a nemi szerepekkel kapcsolatos saját előítéleteit.



Margaret Atwood: A Szolgálólány meséje

Olyan jövőképet fest, ahol a nők szabadságát drasztikusan korlátozzák, és szinte teljesen az uralkodó rendszer kiszolgálóivá válnak. Atwood mélyreható karakterábrázolása és a társadalomkritikai elemek ötvözete izgalmas olvasmányt biztosít, amely elgondolkodtatja az olvasót a jelenkor társadalmi dinamikáiról és a szabadság értékéről.



Maya Angelou: Én tudom, miért szabad a madár a kalitkában

Maya Angelou önéletrajzi műve egy erőteljes és megindító történet az önazonosság kereséséről, a rasszizmus és a nemi megkülönböztetés legyőzéséről. Angelou lírai prózája és őszinte hangvételű elbeszélése a személyes küzdelmek és győzelmek univerzális történetévé varázsolja a könyvet.


A legjobb könyvek nőknek különböző perspektívákból közelítik meg a női tapasztalatokat, és kiváló olvasmányt nyújtanak azok számára, akik mélyebb betekintést szeretnének nyerni a hölgyek életét érintő kihívásokba és győzelmekbe. Minden mű más és más stílusban és hangnemben szólal meg, de közös bennük a mély emberi érzések és társadalmi kérdések iránti elkötelezettség.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Meg fogsz lepődni, hogy milyen régi a reggeli kávéd

Biológusok megfejtették, hogy az arabica kávé több százezer évvel ezelőtt, természetes kereszteződés folytán alakult ki. Könyvek hírek (és kávé) mellé.

...
Zöld

A szerzetes, aki megalkotta a középkori Google Earth-öt

Fra Mauro, a velencei laikus testvér az addigi történelem legrészletesebb térképét készítette el az 1450-es években. Csettintenének rá a Google Earth tervezői is.

...
Zöld

Vajon tudod a választ 3 egyszerű kérdésre a pedofíliáról és a gyerekek elleni erőszakról?

A cikkben könyveket is találsz a Hintalovon ajánlásával!