Mindig építész szeretett volna lenni 2008 Aegon-díjasa, Térey János, de se a matek, se a fizika nem ment neki túlságosan, úgyhogy végül mégis író lett. A gimnáziumi évek az írás szempontjából ennél jobban nem is számítanak, az életrajz egy író, költő esetében irreleváns, a lényeg mindig a műveken van.
Térey János: Asztalizene
Magvető, 2008, 196 oldal, 2490 HUF
Bár értelmiségi körökben külön sport elmagyarázni a másiknak, hogy épp miért nem ér rá, Térey inkább a rövid, egyenes válaszok híve. Alig van olyan ember a nemzedékében, akivel ne futott volna össze a legendás Ráckertben, még a politikusok is megfordultak ott, mielőtt beindult volna a karrierjük. Térey elmeséli, hogy egyetlen olyan írót ismer, aki saját állítása szerint tökéletes miniszterelnöke lenne Magyarországnak, meglátogatja a Jókai kert szőlőtőkéit, és azt is bevallja, hogy ha nyugatosnak lenni annyit jelent, hogy az ember kávéházba jár dolgozni, és ehhez még öltönyt is visel, akkor neki is volt egy nyugatos időszaka.
Asztalizene Az Aegon-díj tízéves történetében eddig egyetlen alkalommal kapta drámai költemény az év könyve elismerést. Tegyük hozzá, nem is sok jelenik meg, bár Térey könyvének sikerét megalapozta Bagossy László rendezése a Radnóti Színházban. Az Asztalizene főszereplői 2007 februárjában találkoznak a White Box nevű budai étteremben. Belsőépítész, étteremtulajdonos, ügyvéd és sebész alkotja többek közt a csapatot, akik folyamatosan mondják a magukét. 2006. augusztus 20. és az őszi zavargások adják a mű társadalmi kontextusát: Térey megragadta az akkori Budapest közhangulatát. Ritka, hogy az irodalom ilyen gyorsan és sikeresen reflektáljon a valóságra/történésekre, és mindezt ilyen szórakoztatóan és okosan tegye.
Térey idén Átkelés Budapesten című novelláskötetével került az Aegon-rövidlistára. Új könyve, A Legkisebb Jégkorszak ősszel jelenik meg.
Spiró György kisfilmjéért IDE, Rakovszky Zsuzsa kisfilmjéért pedig IDE kell kattintani.