Rushdie-ból két év, nyolc hónap, huszonnyolc napon át ömlik a mágikus szó

Kiss Orsi | 2015. november 01. |

het_konyve1_1_14.JPGKontinensek és századok, valóság és mese között szövi sűrűre legújabb regényének szálait Salman Rushdie. A Két év, nyolc hónap, huszonnyolc napban dzsinnek és távoli leszármazottaik vívják mitikus csatájukat a modern kori New Yorkban, miközben a háttérben a Józan Ész és a Fanatikus Hit feszül egymásnak. Ha mindez úgy hangzik, mintha az ősi legendák, a múlt századi képregények, és a kortárs fantasyk olvadnának fel egyetlen műben, akkor nem is járunk annyira messze a valóságtól, Rushdie regénye ugyanis egy tökéletes irodalmi mashup, rengeteg egymásba fonódó történettel, és szerencsére még épp elviselhető mennyiségű parabolisztikus bölcselkedéssel. Rushdie új könyve nem tökéletes, mégis nagyon jól példázza, hogy szerzője a mai napig nagyon tud mesélni. A Két év, nyolc hónap, huszonnyolc nap a hét könyve.

Az utóbbi idők egyik legszimpatikusabb irodalmi hősét Mr. Geronimónak hívják: valójában nem is ez az igazi neve, hiszen indiai bevándorló, amúgy meg egy katolikus pap balkézről született fia, a Geronimo név pedig Amerikában ragadt rá, ahol kertészként dolgozik. Feleségét néhány éve veszítette el, amikor az asszonyba belecsapott a villám, azóta egyedül tengeti életét. Az eseménytelen napok sorát egy furcsa jelenség szakítja meg, Mr. Geronimo ugyanis egy napon azt észleli, hogy lába nem érinti a talajt, és bármit csinál, néhány centivel mindig a föld fölött lebeg. Nem ez az egyetlen bizarr dolog, ami ezekben a napokban a földlakókat sújtja: akad, aki madárra változik, más szarvasbikává. Egy napon a Times Square-en sétálgató emberekről eltűnik minden ruha, egy kisbaba fekélyekkel borítja a rosszakaratú emberek arcát, egy nő kezéből pedig gyilkos villámok lövellnek elő. A „fantasztikum betört a mindennapokba”, a pánik pedig pestisként terjed szét az egész világon.

Salman Rushdie: Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszaka

Fordította: Greskovits Endre, Helikon Kiadó, 2015, 300 oldal, 3490 HUF

 

A furcsaságok kora azonban csak a nyitánya volt annak, ami ezután következett: a világokat elválasztó pecsétek ugyanis összetörtek, a hasadékok megnyíltak, az addig Tündérországban éldegélő és az időt folyamatos promiszkuitásban töltő dzsinnek kiszabadultak, és uralmuk alá akarják hajtani az embereket. Egyetlen komoly ellenfelük van, a szépséges dzsinníjahercegnő, Dunjá, aki a fődzsinnek szeretőiből lett azok legfőbb ellenlábasa. Tulajdonképpen vele, és 12. századi szerelmével, a filozófus Ibn Rusd történetével kezdődik maga a regény, a legfőbb harcot pedig évszázadokkal később az ő leszármazottaik vívják New Yorkban. A dzsinn kontra ember deathmatch hátterében azonban ideák és filozófiák feszülnek egymásnak: míg ugyanis a 12. századi Ibn Rusd gondolkodásának alappillérét az értelem, a logika és a tudomány adja, és kitűzött célja, hogy ezeket az ideákat összebékítse az Isten, hit és Korán szavakkal, addig évtizedekkel korábban elhunyt szellemi ellenfele, a perzsa Ghazáli mindvégig azt bizonygatja, hogy „Isten univerzumában az egyetlen törvény az, amit Isten akar”.

Ibn Rusd alakjában amúgy nem nehéz A sátáni versek miatt a poklok poklát megjárt Rushdie-ra ismerni: a kegyvesztett filozófusnak saját korában írásait betiltották, könyveit elégették, a fanatikusok nyomására pedig száműzték a városból, ahol addig élt. Mint ahogy nem nehéz beazonosítani a regénybeli biflákat, akik „A. távoli országában” a külföldi invázió visszaverése után betiltották a

„festészetet, szobrászatot, zenét, színházat, filmet, újságírást, hasist, szavazást, választást, individualizmust, véleményeltérést, örömöt, boldogságot, biliárdot, borotvált állat (férfiakon), női arcot, női testet, női képzést, női sportot, női jogokat”.

És nem kell nagy asszociációs készség, hogy kitaláljuk, kik vagy mik azok a parazitadzsinnek: a hóhér fajtájúak például „nőket köveznek meg sivatagi helyeken”, az öngyilkos merénylő típusúak „hagyják, hogy gazdatestük katonai támaszpontokon robbanjon fel”, a „tébolyult, paramilitáris, tankokban ülő kelet-európai parazitadzsinnek utasszállító repülőt szednek le az égről”.

Rushdie a kortól, földrésztől, világlátástól, vallástól független fanatizmust állítja szembe a ráció erejével, anélkül ugyanakkor, hogy különösebben állítana bármit is. Könyvében legfeljebb reményének ad hangot, és olyan közhelyekre futja tőle, melyek szerint „minden fontos csata a gyűlölet meg a szeretet konfliktusa”, illetve „ragaszkodnunk ahhoz a gondolathoz, hogy a szeretet erősebb a gyűlöletnél”. Hogy története mégis működik, sodor és visz előre magával, az éppen magának a történetnek, és az azokban megbúvó további sok kicsi történetnek köszönhető. Vitathatatlan, hogy Rushdie még mindig nagyon tud mesélni, és modern kori Seherezádéként pödri és szövi és fonja tucatnyi szálon saját ezeregyéjszaka-meséjét (az 1001 motívuma nem csak a címben, de magában a történetben is többször visszaköszön).

A meseszövetet lehántva azonban a végkifejlet nem több annál, mint amit bármely szuperhősös, a Rossz és a Jó párharcára kiélezett akciófilm prezentálni tud, ráadásul az utópisztikus jövőből visszaemlékezve Rushdie-Seherezádé még bőven a csúcspont előtt lényegében el is spoilerezi a nagy egymásnak feszülés végkimenetelét. Ráadásul, míg a nagy mesélés közben is figyel arra, hogy se az emberi, se a dzsinnek világa ne tűnjön homogén masszának, szereplői között mégis kevés olyan van, aki igazán sokszínű, fejlődésre képes, 3D-s alakként tűnhetne fel. Az igazi kivétel az idősödő kertész, Mr. Geronimo figurája, az „Indiából való indián”, akiről saját apja is sokáig úgy gondolta, hogy nem igazán a család része, és akit később se lehetett egyetlen skatulyába sem begyömöszölni. Talán nem véletlen, hogy – a dzsinnszármazástól és a föld fölött lebegéstől függetlenül – éppen őt színezte a legéletszagúbbra a sikerrel és fatvával sújtott Rushdie.

TERMÉSZETESEN OLVASUNK
...
Zöld

Elszáll az agyad: tudományos, közgazdasági és filozófiai non-fictionok 2024 tavaszán

Hogyan látja az ember képzelőerejét Csányi Vilmos? Hogyan alakul át a világ, ha a politikai és hatalmi játszmák kiterjednek a világűrre? Miért kannibál a kapitalizmus? Hogyan dolgozik az idegsebész? És mit gondol az elidőzésről napjaink sztárfilozófusa, Byung-Chul Han?

...
Zöld

Mikor hasznos az AI az irodalomban, és miért nem cseréli le soha az embert?

A japán Rie Kudan megkapta hazája legjelentősebb irodalmi díját, majd elárulta, hogy a szöveg egy kis részét a ChatGPT nevű chatbottal generálta. Az eset nyomát áttekintjük, hogyan alakult az elmúlt két évben nagy nyelvi modellek és az irodalom viszonya, hogyan látják ezt az írók, valamint hogy mikor lehet hasznos eszköz az AI az írás során.

...
Zöld

Összekapaszkodva zuhanni – Így alakíthatod a klímagyászt felszabadulássá

Jem Bendell Mélyalkalmazkodás című, nagy port kavaró tanulmánya után új könyvében azt ígéri, hogy nemcsak segít szembenézni a klíma, és így a mai társadalom elkerülhetetlen összeomlásával, hanem a szorongás és a gyász megélése után segít új, szilárdabb alapokon újraépíteni az optimizmusunkat, életkedvünket.