Modern nagyvárosi irodalomként jellemezte a Süddeutsche Zeitung kritikusa Térey János Átkelés Budapesten című kötetét, amely augusztusban Budapester Überschreitungen címmel jelent meg Németországban Wilhelm Droste fordításában. Lothar Müller szeptember elején megjelent kritikájában röviden ismertette a júniusban tragikus hirtelenséggel elhunyt alkotó életpályáját, és úgy fogalmazott, hogy a Paulus című verses regénnyel, a színdarabokkal, a fordításokkal, de mindenek előtt a versekkel Térey János a Nádas Pétert és Esterházy Pétert követő irodalmi nemzedék egyik legfontosabb hangjává vált.
Fordítója, Wilhelm Droste a Deutschlandfunknak nyilatkozva úgy vélte, hogy Térey különös szereplője volt a magyar irodalomnak, hiszen debreceni születésűként 1990-ben idegenként érkezett Budapestre, és egy idegen szemével is tekintett a fővárosra. Hasonlóképp fogalmazott egyébként annak idején maga Térey János is a kötet margós bemutatóján, beszámolónkban akkor például ezt írtuk:
Helyszíncentrikus könyv az Átkelés Budapesten, melyben próbált atipikus történeteket is elmesélni, olyanokat, melyeket nem ismer vagy szégyell a város. „Jó is, hogy vidéki fiú vagyok” – meséli a debreceni születésű Térey – hiszen így „mindig külső lesz ez a nézőpont”, még úgy is és akkor is, ha az évek számát tekintve többet élt Budapesten, mint más városokban.
Droste az interjúban felemlegette, hogy Térey 1991-től publikált és 1995-től már egyértelmű volt, hogy „egyike az ország nagyszerű, új lírikus hangjainak”. Térey egyéni hangja amúgy visszatérő eleme a róla szóló német cikkeknek – ahogy a műveiben rendre felbukkanó német mitológiai motívumok is. Fordítója, Wilhelm Droste a Neue Zürcher Zeitungban megjelent nekrológjában megjegyezte azt is, hogy költőként Térey egy olyan korban kezdte a pályát, amikor a magyar irodalomban a próza volt a dominánsabb. Térey ugyanakkor – ami Droste szerint hatalmas dolog volt – nem állt készen arra, hogy a költészetből eredő nyelvezetét a piac kedvéért átigazítsa, és írhatott bármit, színdarabot, regényt vagy esszét, fordíthatott is akár, mindenütt és mindenek előtt költőként definiálta magát.
Az Átkelés Budapesten eredetileg 2014-ben jelent meg, akkor ezt írtuk róla:
Múlt és jelen szétválaszthatatlan itt, a két idősík minduntalan egymásba csúszik. A múlt hibái és bűnei máig hatnak, s így a jelent is valamiféle nyomasztó, letörölhetetlen átok (vagy legalábbis balszerencse) érzése kísérti. A történetek az egyes ember sorsát beszélik el, ám az egyén múltján keresztül a kollektív történelem máig tartó hatása tárul fel.
A Budapester Überschreitungen című kötetből most szerdán a berlini irodalmi fesztivál keretein belül a Collegium Hungaricum Berlinben olvas fel német és magyar nyelven Gryllus Dorka, Fátyol Hermina, Susanne Wolff (övé a 2019-es Német Filmdíj legjobb női alakításért díja) és Stephan Szász, bevezetőt tart Wilhelm Droste – a belépés ingyenes.
