(forrás: Buzzfeed)
Az idegen nyelvből fordított fikció jobban fogy Nagy-Britanniában, mint a már eredetileg is angolul megjelent szépirodalom, köszönhetően az olyan szerzőknek, mint például Murakami, Knausgård vagy Elena Ferrante, derül ki a Nemzetközi Man Booker Díj felméréséből. Bár a lefordított könyvek a brit könyvpiac mindössze 3,5 százalékát teszik ki, a 2015-ös eladások 7 százalékát produkálták.
A Nielsen Book által végzett kutatás a papíralapú könyvek eladási mutatóit vizsgálta 2001 januárja és 2016 áprilisa között. Arra jutott, hogy az elmúlt 15 évben csaknem megduplázódott a fordított fikció eladási mutatója: 1,3 millió példányról 2,5 millióra. Ezzel szemben a teljes fikciós könyvpiacon visszaesés volt tapasztalható, az eladott példányszámok a 2001-es 51,6 millióról 2015-re 49,7 millióra csökkentek.
2001-ben átlagosan 1153 példányban fogyott minden angolul íródott fikció, míg a lefordított fikcióból címenként átlagosan 482 fogyott. 2015-re ez teljesen megváltozott, az angolul íródott könyvek átlagosan mindössze 263, a fordítottak 531 példányban fogytak. A felmérés tehát rámutatott, hogy van növekedési potenciál az idegen nyelvekről lefordított olvasmányok piacán, ez pedig arra ösztönözheti a kiadókat, hogy bátrabban válogassanak címeket külföldről.
A Nemzetközi Man Booker néhány okot is megnevezett, ami szerintük a növekedéshez vezetett: az emberek többet utaznak és több ember utazik, bátrabban lépik át a határokat és megjelent a minőségi külföldi televíziózás.
A Nagy-Britanniában legjobban fogyó címek 2001-ben:
Paulo Coelho: Az alkimista (114,430 eladott példány)
Wei Hui: Shanghai (54,104)
Michel Houllebecq: Elemi részecskék (51,323)
2015-ben:
Elena Ferrante: My Brilliant Friend (108,969)
Joël Dicker: The Truth About the Harry Quebert Affair (87,002)
Timur Vermes: Nézd ki van itt (68,461)
A Nemzetközi Man Booker Díjat idén egyetlen angolra fordított könyvért, és nem egy teljes életműért fogják odaítélni, mint ahogy tették azt bő egy éve Krasznahorkai László esetében. Az egyik shortlistre került mű, Han Kang The Vegetarian című könyvének fordítóját, Deborah Smith-t egyáltalán nem lepte meg a kutatás eredménye. Smith arról is beszélt, hogy épp az volt az egyik oka, hogy fordító lett, hogy az angolszász és az eurocentrikus irodalom gyakran hat provinciálisnak. A The Vegetarian kiadója, a Smith által vezetett Tilted Axis Press is hasonló céllal jött létre, és az ázsiai irodalomra fókuszál.
A Nemzetközi Man Booker hosszú- és rövidlistáját megvizsgálva, amelyen akad japán, dél-koreai, kongói, kínai és indonéz cím is, az látszik, hogy a könyvszakma végre észrevette, hogy az angol nyelven kívül is van élet. Az alulreprezentált országok képviselete ráadásul arra is garancia, hogy a kiadó kitűnjön a zsúfolt piacról, mondta el Smith, mert az emberek felkapják a fejüket arra, ha először jelenik meg Nagy-Britanniában kortárs thai irodalom.
A legnépszerűbb nyelv, amiből fordítanak, a francia: 2001-ben 200 ezer példány angolra fordított francia könyv jelent meg, 2015-ben több mint 400 ezer. A vizsgált időszakban összesen 91 különböző nyelvet találtak az afrikaanstól a jiddisig, a Ferrante-jelenség pedig nagyot lendített az olasz könyvek népszerűségén. Az olaszról fordított fikció eladási mutatója az elmúlt 15 évben 7 ezer példányról 237 ezerre emelkedett, de a koreai könyveknél is jelentős pozitív elmozdulás volt tapasztalható, 88 példányról 10191-re nőtt a számuk. 2001-ben a legnépszerűbb a francia, a brazíliai portugál, a spanyol, az orosz és a mandarin nyelv volt, 2015-ben a francia, az olasz, a japán, a svéd és a német. A kutatás rámutatott, hogy az indiai szubkontinens rendkívül alulreprezentált, csak egy maroknyi könyvet publikáltak kannada nyelvről fordítva, a hindi nyelvről fordított könyvek száma pedig 686-ról 299 címre csökkent.
A Waterstone 20 legjobban fogyó kötetének 25 százaléka lefordított szépirodalom, és a cégnél úgy érzik, ha több ilyen könyv jelenne meg, akkor ez az arány is magasabb lenne, az olvasók ugyanis keresik a lefordított címeket. Szerintük a skandináv krimivel sikerült legyőzni az előítéleteket és a pszichológiai akadályokat az olvasók és a lefordított fikció között. A Larsson- vagy a Nesbo-fordítások bebizonyították, hogy a fordított fikció nem értelemszerűen nehéz olvasmány.
Forrás: Guardian
