A japán bestsellerszerző, Murakami Haruki áprilisban háromrészes interjút adott a Kyodo News számára, debütáló regénye, a Hallgasd a szél dalát! megjelenésének negyvenedik évfordulója alkalmából. A beszélgetésben legfrissebb könyve, a Killing Commendatore volt a középpontban, de írói stílusának fejlődéséről, és a tudat legmélyebb rétegeinek feltárásáról is sokat mesélt.
Tavaly októberben jelent meg angolul Murakami új regénye, a Killing Commendatore (A parancsnok meggyilkolása), de mivel az író előzetesen nem sokat árult el a regényéről, sokáig alig lehetett tudni róla valamit. Ahogy akkor megírtuk, nagyjából annyit lehetett sejteni a történetről, hogy az egyfajta tisztelgés F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby-je előtt, és hogy az egész életen át cipelt gyászról, a szerelem okozta sebekről, a háborúról és a magányról szól. Most viszont, hogy már jó pár hónap eltelt a megjelenés óta, Murakami szívesen válaszolt a Kyodo Newsnak a történettel kapcsolatos kérdésekre, és sok mindent elárult írói módszereiről is.
A Killing Commendatore egy 36 éves, Tokióban élő portréfestő történetét meséli el, aki – mikor a felesége váratlanul bejelenti, hogy válni szeretne – fogja magát és hosszú utazásra indul. Úgy dönt, hogy sok-sok év után először csak a maga kedvéért fog festeni. A magányos művész egy vidéki, hegy tetején álló házban telepedik le, ahol olvas, főz, klasszikus zenét hallgat, és naphosszat nézi az üres vásznat. Az épület azonban (amelyet egyik barátja ajánlott fel neki) nem átlagos, mert valójában egy híres, tradicionális japán festő, Tomohiko Amada tulajdona. A főszereplő a padláson megtalálja a művész Killing Commendatore című erőszakos gyilkosságot ábrázoló festményét, majd a felfedezés események sorát indítja el, a múlt rejtegetett titkai a felszínre kerülnek.
Az interjúban Murakami többek közt arról mesélt, hogy:
- Körülbelül tízévente el szokott jutni egy fordulóponthoz. Minden ilyen fordulópontnál változik valamelyest az írói stílusa és az is, hogy milyen történeteket talál ki. Az írást sosem unta, mindig volt új célja, ezért szerencsésnek tartja magát.
- A Killing Commendatore esetében először a cím volt meg, Mozart Don Giovanni című operájából származik. Nagyon vonzotta ennek a szókapcsolatnak a nyughatatlan csengése, így arra gondolt, ír egy történetet, amely Japánban játszódik és ez a címe.
- Ugyanez történt anno a Kafka a tengerparton esetében is. Ott is először a cím volt meg, és utána kezdett el a történeten gondolkodni, majd írni. Ezért is kellett hozzá olyan sok idő. A Norvég erdő volt az egyetlen olyan könyv, ahol más volt a helyzet, annak nem volt címe, egészen addig, amíg a végére nem ért.
- A történetei többnyire a tudattalan és a tudatalatti körül forognak, a tudat mélyét igyekszik felderíteni. Úgy hiszi, hogy ha az elme mélyére ásunk, egy groteszk világ sötét lényeire bukkanunk.
- Az új könyvében a Commendatore alakja kicsit olyan, mint egy tükör, minden karakternek más oldalára mutat rá. Ezzel együtt egyfajta történelmi kapocs is, egy hírnök a múltból.
- Ez az első alkalom, hogy a gyilkosság szó feltűnt egy könyvének a címében. A gyilkolás aktusa mitológiai értelemben újjászületés, egy új létező születik valaminek a meggyilkolása által.
- Amióta csak elkezdett regényeket írni, határozottan arra törekedett, hogy fizikai reakciókat váltson ki az olvasókból. Például sokan mondták neki, hogy a Hallgasd a szél dalát! elolvasása után elképesztően vágytak arra, hogy sört ihassanak. Szerzőként ez nagyon boldoggá tette.
- A Norvég erdőben a szex közben átélt fizikai érzésekről írt, olyan realisztikusan és olyan őszintén, amennyire ez csak lehetséges. Sokan kritizálták emiatt, de az a fajta realizmus nagyon fontos neki.
- A Killing Commendatore főszereplője ugyan festő, de Murakami maga még sosem festett olajfestékkel. Úgy írta meg a regényt, hogy festészetről szóló könyveket olvasott közben. Néhány festő, akit megkérdezett később, azt mondta, hogy nincsenek hibák a könyvben. A festményeknek és a történeteknek szerinte ugyanaz az alapelve: létrehozni valamit a nulláról.
- Az új regénye a múlt feltárásról és feltámasztásáról szól. Mert akármilyen mélyre is próbálunk ásni valamit, mindig eljön az idő, amikor elő fog bukkanni. Úgy élünk, hogy próbáljuk elfedni a történelmet, de minél inkább igyekszünk elrejteni, annál nyíltabban jön elő. A történelem kollektív emlékezet, amit muszáj elviselnünk.
- Murakami 1949-ben született, egy olyan időszakban, amikor az embereknek még élénk emlékképei voltak arról, hogy milyen volt megölni egymást a nemzeti érzéstől vezérelve. Szerinte tudatában kell lenni annak, hogy a háború ma sem távoli dolog. Olykor attól fél, hogy a múlt feltámad.
- Csak a regények tudják az emberekkel azt éreztetni, hogy szavak által valós tapasztalatokat éltek meg. Attól függően, hogy az emberek megtapasztalták-e ezeket a történeteket vagy sem, változhat a gondolkodásuk, és az, hogyan látják a világot. Olyan történeteket akar írni, amelyek behatolnak a szívbe.
- A Killing Commendatore történetében feltűnik egy rejtélyes, vagyonos üzletember, Wataru Menshiki is. Menshiki karaktere egyfajta tisztelgés A nagy Gatsby előtt, bár a személyiségük és a karakterük különbözik.
- Ebben a regényben nagyon nagy szerepet kapott a kommunikáció. Eleinte ez nem volt jellemző a könyveire, de az utóbbi időben már egyre fontosabbá váltak számára a szereplők közötti interakciók.
- A fő mondanivalója a regénynek, hogy a főszereplő, miután megjárta a sötétséget, visszatér a kezdetekhez, csakúgy mint a japán vallásban, ahol ezt a tapasztalatot úgy hívják: tainai meguri. Ezt akarta megmutatni az olvasónak. Valójában már az írás kezdetén eldöntötte, hogy ez a könyv az újrakezdésről fog szólni. És arról, hogy anélkül nem lehet helyreállítani a dolgokat, hogy át ne mennénk a lehető legmélyebb sötétségen.
A teljes interjút ITT tudjátok elolvasni. .
