Októberben jelenik meg angolul a világhírű japán bestsellerszerző, Murakami Haruki legújabb regénye, amely voltaképpen az író tisztelgése F. Scott Fitzgerald A nagy Gatsby-je előtt. A Killing Commendatore (A parancsnok meggyilkolása) az egész életen át cipelt gyászról, a szerelem okozta sebekről, a háborúról, és a magányról szól. A regény egyik fejezetét már most el lehet olvasni, ugyanis megjelent a New Yorkerben, egy rövid interjúval együtt, amelyben az író többek közt azt is elárulta, hogy milyen művek inspirálták még új könyvét.
A regény egy 36 éves, Tokióban élő portréfestő történetét meséli el, aki – mikor a felesége váratlanul bejelenti, hogy válni szeretne – fogja magát és hosszú utazásra indul. Úgy dönt, hogy sok-sok év után először csak a maga kedvéért fog festeni. A magányos művész egy vidéki, hegy tetején álló házban telepedik le, ahol olvas, főz, klasszikus zenét hallgat, és naphosszat nézi az üres vásznat. Az épület azonban (amelyet egyik barátja ajánlott fel neki) nem átlagos, mert valójában egy híres, tradicionális japán festő, Tomohiko Amada tulajdona. A főszereplő a padláson megtalálja a művész Killing Commendatore című erőszakos gyilkosságot ábrázoló festményét, majd a felfedezés események sorát indítja el.
5 Murakami-könyv, amit el kell olvasnod
Egyes szám első személyű narráció, médiumként tetszelgő főhősnők, elhagyott, vagy állandóan kutató főhősök, elidegenedés, elszigeteltség, és zavarba ejtően lebilincselő szürreál. Ezek Murakami Haruki mágikus realizmusának alkotóelemei. Szerinte az eszményi könyvben egyszerre van jelen Dosztojevszkij és Raymond Chandler, az írás olyan, mintha nyitott szemmel álmodnánk, és az alkotófolyamat leginkább a videojáték tervezéshez hasonlít.
A regény most megjelent fejezete (ami egyébként önálló novellaként is megállná a helyét), a The Wind Cave címet kapta, és az elbeszélő múltjának egyik legnehezebb pillanatáról, tizenhárom éves húgának haláláról szól. A szívbeteg testvér, Komi egy átlagos napon teljesen váratlanul esik össze, amikor a fiú még csak tizenöt éves. A szöveg a gyászról és az emlékezésről szól, illetve arról, hogy vannak olyan veszteségek, amiket soha nem lehet feldolgozni.
A történet kapcsán adott interjúban Murakami arról beszélt, hogy háromféle érzelmi sérülés létezik: ami gyorsan gyógyul, aminek sok idő kell ahhoz, hogy rendbe jöjjön, és ami velünk marad a halálunk napjáig. Szerinte az irodalom egyik fő feladata, hogy minél mélyebben és részletesebben feltárja azokat a sebeket, amik nem múlnak el soha, mert ezek a hegek határozzák meg az ember életét. Azt is elárulta, hogy amikor regényt ír, természetes módon keveredni kezd benne reális és irreális. „Minél inkább próbálok realisztikusan írni a valóságról, annál inkább felbukkan a valóságon túli.” Mint mondta, világnézete szerint a mi világunk mellett van egy másik világ is, amiről semmit sem tudunk, és ami egyidejűleg létezik a miénkkel. Ennek a másik világnak az értelme és rendje nem írható le szavakkal. De ott van, és néha véletlenszerűen felsejlik előttünk. Ezt akarta megmutatni Komi történetével, amit a regényben az Alice Csodaországbannal állított párhuzamba. Elmondása szerint egyébként a regényt eredetileg Ueda Akinari Eső és hold meséi című könyve inspirálta, de régóta tervezte azt is, hogy ír valamit A nagy Gatsby iránti tisztelete jeléül.
Forrás: New Yorker
