Mély fájdalommal és megdöbbenéssel búcsúzunk szerzőnktől, munkatársunktól, barátunktól, Böndör Páltól - írta Facebook-oldalán hétfőn a Forum Könyvkiadó. Böndör Pál 1947-ben született Újvidéken, ugyancsak itt végezte az iskoláit, majd az Újvidéki Egyetemen tanult magyar nyelv és irodalom szakon. 1970 és 1980 között programozóként dolgozott. 1980 és 1999 között az Újvidéki Rádióban dramaturgként, majd 2012-ig irodalmi szerkesztőként működött, akkor nyugdíjba vonult. A középiskola óta írt folyóiratoknak, újságoknak, a Vajdaságban és Magyarországon is. Első verseskötete 1970-ben jelent meg (Eső lesz).
Kiadója az akábi versével búcsúzott tőle:
Megetetem a kutyákat
Nem voltam, és nem leszek.
A kert tetszhalott, de mindent tud.
Tudja a tavaszt, a nyarat,
tudja, hogy én hol vagyok.
Nem voltam, és nem leszek.
Az órák már nem ketyegnek,
némán pulzálva kergetik
a megismételhetetlen pillanatokat.
Nem voltam, és nem leszek.
Keveset tudok, semmit sem mérek.
És ha lemerült bennem a telep,
nincsen, amivel újratöltsenek.
Nem voltam, és nem leszek.
Elültették bennem a reményt,
a szomszéd ágyásba pedig a kételyt.
Elburjánzott még miegyéb más is:
Ez vagyok én e pillanatban.
– Akkor ez egy pillanatfelvétel? –
Megetetem a kutyákat.
Nem fér hozzá kétség: vagyok.
