Néhány író bevallottan nem tud elszakadni az internettől, ez azonban gyakran már a napi munkájukban akadályozza őket. Nick Hornby, Dave Eggers és Zadie Smith éppen emiatt olyan szoftverprogramokat használ (például ezt vagy ezt), melyek beállítástól függően bizonyos időre blokkolják az internet-elérhetőséget.
Korábban Jonathan Franzen is azt mondta, hogy nem lehet komoly művet írni olyan gépen, amelynek internetkapcsolata van. És hasonló véleményen van Will Self, aki az első piszkozatokat, vázlatokat írógépen írja, igaz, nem tagadja, hogy sokáig ő is internetfüggő volt. „Hihetetlenül hatékony eszköz, és hülyék lennénk nem használni” – véli Self az internetről, ugyanakkor elismeri azt is, hogy amikor írásra kerül a sor, az internet nagyon el tudja terelni az ember figyelmét.
Az internet azonban nem csak a figyelmünket tereli el, a gondolkodásunkat is megváltoztatja. Pulitzer-díjra jelölt könyvében (The Shallows: What the Internet is Doing to Our Brains) Nicholas Carr azt állítja, hogy az információs technológia befolyással van az emberek gondolkodására, érzelmeire, de még az agy szerkezetére is.
Carr szerint az internetezők nagy része állandó kognitív túlterhelés alatt áll, az emberek ugyanis gyorsan akarnak sok és sokféle információhoz jutni. Ráadásul sokan nehezen tudnak szelektálni a fontos és a kevésbé fontos adatok között.
Az íróknak mindenesetre több lehetőségük is van ma már arra, hogy ha csak egy kis időre is, de kiiktassák az életükből az internetet. A legegyszerűbb (bár talán kevésbé praktikus) tanácsot a fent idézett Will Self adta a kollégáinak: „Kapcsold ki a számítógépet és írj kézzel!”
