Fotó: Valuska Gábor
Interjút adott a Népszavának Térey János özvegye, miután a múlt héten kihirdetett Térey-ösztöndíj miatt több író is nehezményezését fejezte ki, ketten – Bartók Imre és Csehy Zoltán – pedig úgy döntöttek, nem fogadják el. Harmath Artemisz, aki az elismerést odaítélő kuratórium elnöke, azt nyilatkozta, hogy egy díjat szabad nem elfogadni, a nyilvánosságban tett negatív gesztusokat viszont nem értékeli.
„János neve azt ígéri, hogy lehet pártatlanul, oldaliság nélkül olvasni. Ez szerepelt a kiírásban is, tudom, nem mindenkinek sikerül. Értem a gyanakvást is. János nyitott volt. Egész életében küzdött az ellen, hogy bárhová besorolják, szerintem sikerrel. Vagyis kapott jobbról-balról egyaránt. De tagja volt a szintén állami József Attila-díj zsűrijének, hogy „pár jó nevet bevigyen”, ahogy a naplójában írja. Jó ismerőse volt Prőhle Gergely, a PIM korábbi főigazgatója, aki járt János felolvasóestjeire, és együtt dolgozott Demeter Szilárddal ennek az ösztöndíjnak a koncepcióján. Bízott benne, és az ügyet nézte.”
Harmath Artemisz a fentiek mellett azt is hangsúlyozta, hogy az ösztöndíj célja a minőség és nem a politikai hűség elismerése, a díjazottaktól pedig senki nem vár el semmilyen elköteleződést. A teljes interjú ITT olvasható.
Ahogy arról korábban beszámoltunk, a Petőfi Irodalmi Múzeum tavaly év végén jelentette be, hogy a 2019-ben tragikus hirtelenséggel elhunyt Térey Jánosról ösztöndíjat nevez el, amelyet a középgenerációhoz tartozó (35-65 év közötti) írók, költők, műfordítók kaphatnak meg. Hogy első körben mely írók nyerték el az ösztöndíjat, azt a múlt héten tették közzé: összesen 45 alkotót javasoltak, akiket a tervek szerint 2020-ban havi bruttó 320 ezer forinttal támogatnának.
A jelöltek közül először Bartók Imre jelezte, hogy nem szeretné átvenni az ösztöndíjat. Indokai között azt írta, hogy aggályosnak tartja a díj létrejöttének körülményeit, annak átláthatatlanságát, az azt életre hívó Demeter Szilárd személyét, majd hozzátette: „nem hiszem, hogy itt és most ebben a formában kellene támogatni azt a kultúrát, amelyet egyébként Demeter Szilárd példaképe és főnöke az egész trollapparátusával tudatosan és szisztematikusan rombol körülöttünk". (Az ő helyére végül Bartis Attila került.) Később Csehy Zoltán is úgy döntött, hogy nem fogadja el a pénzt. A felvidéki magyar költő a dunszt.sk-nak fejtette ki, hogy szerinte a győztesek irodalmi tevékenységének eltérő színvonala nem arra utal, hogy a döntéshozókat irodalomesztétikai szempontok vezették. „Se vádaskodni, se olcsó babérokat szerezni nem akarok, csak higgadt maradni és a saját fejem szerint dolgozni tovább” – nyilatkozta.
A Térey-ösztöndíjról több író, köztük Péterfy Gerely is markáns véleményt fogalmazott meg. Ő többek közt azt írta: „A Térey-ösztöndíj máris elért néhány dolgot: sikerült az írótársadalmat még megosztottabbá tenni, sikerült embereket feloldhatatlan erkölcsi válságba lökni és sikerült a kultúrharcban elvérzett és elhasználódott klientúrát végkielégíteni (illetve ez már három volt, bocs). A negyedik cél, hogy gondtalan alkotómunka feltételeit teremtse meg az arra méltó szerzőknél, csak egészen elenyésző arányban sikerült.“
