Igazából a polcom tele van, de csőlátásomnak és a gyakori dekoncentrálságomnak köszönhetően nagyon meg kell szólítania egy könyvnek ahhoz, hogy ne rakjam le, nem egyszerű a kedvemben járni. :)
Három könyv, amit nagyon szerettem a közelmúltban: Potozky László: Éles, Bartis Attila: Nyugalom, Szvoren Edina: Verseim. Most leginkább regényre vágyom. Emberi kapcsolatokról szeretek olvasni leginkább, és 20. századtól felfelé.
Ljudmila Ulickaja Odaadó hívetek, Surik című regényének főhőse, Surik Korn művelt, jó családból való, vonzó fiatalember. Az a fajta, akiből kiváló férj válik majd egyszer. Csinos, udvarias, szolgálatkész fiú, kiváló társ és pár, a nők álma, aki egyre inkább az “ellenszolgálatatás nélküli segítségnyújtásnak” szenteli magát és ahol tud, segít. Már tizenhét éves korában egyedülálló édesanyja egyetlen támasza. Hosszú éveken át hűséges marad az idősebb festőnőhöz, aki kamaszfiúként elcsábítja. Merő jószándékból lefekszik a csúnya évfolyamtársnőjével, mert más nem szánná meg szegényt. Egy másik lánnyal névházasságot köt, hogy legyen apja a lány törvénytelen gyerekének. És így tovább. Ulickaja finom iróniával, az orosz próza hagyományait idéző mesélő kedvvel beszéli el Surik történetét, akinek egyszeriben csak szembesülnie kell azzal, mit is kezdjen életével és az azt behálózó kapcsolatokkal, mikor felbukkan az igazi szerelem.
Barnás Ferenc Aegon és Libri irodalmi díjra is jelölt Életünk végéig című regénye időben és térben is belülről mutatja meg egy nagycsalád működését, ezáltal pedig megismerhetjük az egyes szereplők és a kisebb családok életét is. Miközben lélegzet-visszafojtva követjük a tizenegy tagú család drámáját, a mai Magyarország politikailag és kulturálisan megosztott világa is kirajzolódik előttünk. Az Életünk végéig könyörtelen szembenézés döntéseink és tetteink következményeivel. E felkavaró regény nemcsak szeretetteljes részvéttel, de humorral is ábrázolja az esendőségükben is rokonszenves szereplőket, azzal bíztatva, hogy még a legmélyebb fájdalomra is lehet ellenszer.
Bár azt gondolnánk, hogy az élet és a halál közti határ szigorú választóvonal, a 2019-ben irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett Olga Tokarczuk novellái világossá teszik, hogy élni is lehet úgy, mintha már halottak lennénk, és a holtak sem tűnnek el nyomtalanul. A kortárs lengyel irodalom egyik legfontosabb írójának új novelláskötetében elmosódnak a stabilnak tűnő határok, homályossá válnak a világ működésének megszokott sémái, miközben nyomasztóan ismerős emberi helyzetek tűnnek fel előttünk. A Bizarr történetek a bekorlátozott jövő, a kihagyott lehetőségek és a veszteségek felől megírt életek könyve, amelyben a létre vonatkozó legfontosabb filozófiai kérdések hol tudományos-fantasztikus, hol pedig thrillerbe illő, horrorisztikus vagy szürreális elemekkel keverednek.
