Ki tudna ellenállni ennek a címnek? – teszi fel a kérdést James Wood, a New Yorker szerzője, aki szerint már a Dosztojevszkij Szibériában Hegelt olvassa, és sírva fakad önmagában úgy hangzik, mintha egy Dosztojevszkij-regényben lennénk. Elvégre ki az, aki könnyekben tör ki Hegel olvasása közben? Mint írja, bár azt nem tudhatjuk, hogy Dosztojevszkij vajon tényleg könnyekre fakadt-e miközben Hegelt bújta, azt igen, hogy valóban olvasott Hegelt Szibériában. Az amerikai életrajzírója, Joseph Frank szerint legalábbis 1854-ben a testvérének azért könyörgött egy levélben, hogy küldjön neki Kant, Vico, Ranke könyveket és csúsztasson közéjük Hegelt is, főként a filozófiatörténetét, mert ezen múlik a jövője.
A történethez hozzátartozik, hogy 1849-ben Dosztojevszkijt letartóztatták összeesküvés vádjával és négy év kényszermunkára ítélték, amit Omszkban kellett letöltenie. (I. Miklós nem túlzottan kedvelte az értelmiséget és főként nem a Petrasevszkij-kört, amelynek Dosztojevszij is tagja volt.) 1854-ben aztán az írót besorozták közkatonának egy szemipalatyinszki erődbe, amely szintén egyfajta száműzetést jelentett. James Wood, aki főként a kötet címadó esszéjét járta körbe cikkében, azt írta, Földényi hitelesen írt ennek a helynek a kopráságáról és szokatlanságáról.
Földényi esszéje a Paris Review-ban! - Könyves magazin
Februárban jelent meg angolul Földényi F. László esszékötete Ottilie Mulzet fordításában, melyből most közöltek egy részletet. Februárban jelent meg angolul Földényi F. László Dosztojevszkij Szibériában Hegelt olvassa, és sírva fakad című esszékötete. Utóbbiból most a Paris Review közölt egy részletet ( Sleep and the Dream), melyben az esztéta-műkritikus az alvás és az álom mibenlétét taglalja.
Az újságíró szerint Hegel is hasonlóan látta Szibériát, bár nem érezte szükségét annak, hogy a saját szemével is lássa. Az Előadások a filozófia történetéről című kötetében, amely először 1837-ben jelent meg, azt írta, Szibériát el kell választani Ázsia északi részétől, az nem képezi az érdeklődés tárgyát, mert Szibériát az egész karaktere arra predesztinálja, hogy ne legyen része a világtörténelem folyamának. Wood úgy vélte, Földényi F. Lászlót éppen ez izgatta: vajon milyen lehetett Dosztojevszkijnek ezeket a sorokat olvasni, miközben Szemipalatyinszkban szolgált. A filozófus száműzte Szibériát a történelemből, az írót pedig a saját hazája száműzte Szibériába.
James Wood Földényi kötetét bátornak és provokatívnak nevezte, amely felvázolja a túlzottan racionális felvilágosodás és a racionalitás ellenes romantika (Dosztojevszkij, Heinrich von Kleist, Antonin Artaud, Sade márki, Mary Shelley) közti ellentétet. Földényi Hegelt a felvilágosodás képviselőihez sorolta, aki bár elismerte, hogy a részletek szintjén a történelem nem más, mint véres káosz, vágóhíd, ugyanakkor úgy gondolta, filozófiai magasságból nézve mégiscsak felfedi a célját, amely a szellem beteljesülése, a szabadság univerzális ideája. Dosztojevszkij azonban Szibériában ennek a teljes ellentétébe szeretett bele: a csodák irracionalitásába. A Feljegyzések a holtak házából című írásában (1864) például úgy tűnik , Dosztojevszkij szembe is megy Hegellel, amikor az elbeszélője azt mondja, hogy bármit el lehet mondani a történelem káoszáról és vérfürdőjéről, csak azt nem, hogy racionális lenne.
A cikkben James Wood Földényi írásai mentén értekezik az észről és a hitről, a szabadságról és a transzcendenciáról. Közben nem felejti el megemlíteni Földényi hozzártését és számos eredeti gondolatot is kiemel kötetéből, vagy ahogy ő fogalmaz, Földényi "intellektuális viharából". A teljes írás ITT olvasható.
