Fotó: Margó Irodalmi Fesztivál/Facebook
Az első olvasmányélményekről, meg persze könyvekről, zenéről, színpadról is sok szó esett az őszi Margó Extra-beszélgetésein, ahol Ott Anna kérdezett ismert olvasókat. Ha lemaradtatok volna, semmi vész, hiszen a fesztivál Facebook-oldalán bármikor visszanézhetitek a felvételeket. De most odáig sem kell mennetek, elég ha legörgettek, és megnézhetitek helyben mind a négyet, mi pedig pontokba szedtünk mindegyikről néhány érdekességet.
Szabó Balázs
- gyerekként imádott egyedül játszani („millió álmot gyűjtöttem csokorba”)
- gyerekkori álma volt a maratonfutás is, amit nagyban inspirált A hosszútávfutó magányossága című film
- első szerelme nem verset vagy dalt, hanem egy karatézó plüssmackót kapott ajándékba
- a gimiben rájött, hogy a gitárral jól lehet csajozni, egyúttal pedig arra is, milyen fontos a szöveg; kezdetben Juhász Gyula és Ady Endre verseit választotta ki erre a célra
- versolvasás közben gyakran azon kapja magát, hogy dúdolgat, nagyon bírja a keresztrímes és sorközi rímes verseket, hiszen annál izgalmasabb a munka („annál inkább piszkálja a csőrömet”)
Szabó Balázs és Ott Anna beszélgetéséről bővebben ITT olvashattok!
Fluor Tomi
- gyerekkori olvasmányai a Sicctől az Aladinig íveltek, aminek az lett az eredménye, hogy alapvetően megszerette az olvasást
- „Mindig fontosabb volt, hogy amit ki akarok mondani, azt mondjam ki”, még akkor is, ha azt néha elég nehéz nyolc sorba belecsomagolni
- a szövegírásnál is fontos, hogy az ember a mélyére menjen és megéljen dolgokat
- fesztiválszezonban nincs ideje olvasni, az ágya mellett tornyosulnak a könyvek
- Grecsó regényében (Megyek utánad) az tetszett neki nagyon, hogy megmutatja, mennyire változik az ember a párkapcsolatok útján
Ráskó Eszter
- családjában ő az egyetlen, aki humán beállítottságú, és már gyerekként „abszolút az irodalom iránt” érdeklődött
- az iskolában az irodalomóra volt a kedvence, ahol lehetett vitatkozni, „főleg felnőttekkel és az nagyon jó volt”
- munka- és szervezetpszichológusként, valamint szexuálpszichológusként végzett az egyetemen, de olvasás közben ezt az énjét ki tudja kapcsolni, nem mellékes ugyanakkor, hogy olvasóként kicsit talán megbocsátóbb a karakterekkel szemben
- gimnáziumi évei fontos olvasmánya volt a Mester és Margarita, amiért utóbb viszont kiröhögték
- „Amikor rájöttem, hogy így is lehet könyvet írni, meg ezt megengedheti magának egy komoly író, teljesen le voltam nyűgözve” – mondja most Bulgakov regényéről
Eszenyi Enikő
- gyerekkora színhelyén, Csengeren nem volt könyvesbolt, ezért a szülei a lexikonokat és a könyveket vidéket járó könyvárusoktól rendelték meg
- nagyapja a helyi általános iskola igazgatója volt, rengeteg könyve volt otthon – 1956-ban a nagypapa több könyvet elásott, köztük több Molnár Ferenc-kötetet is – Eszenyit nagyon izgatták ezek az elásott könyvek, így aztán viszonylag korán olvasott Molnárt
- színházzal először Vámosorosziban találkozott, ahol cirkuszba vitték el, egyszer pedig fellépett ott Latabár is („Nem tudtam, hogy ő az, csak nagyon tetszett nekem az a bácsi, aki a nyakkendőjét olyan furán fogja és nagyon megihletett”)
- anyai nagymamája volt az, aki sokat mesélt neki
- egy időben, ha külföldre utazott, mindig az adott ország szerzőitől olvasott valamit – Szentpéterváron például Dosztojevszkijt
