Ezekkel a külföldi szerzőkkel találkozhatsz a Margón!

A magyar írók mellett rengeteg izgalmas külföldi szerzővel találkozhattok a Margón, és ha valaki csak rájuk kíváncsi, akkor nem kell tovább bogarásznia a programokat, kigyűjtöttük neki egy helyre. A Margó programjainak ezúttal a Várkert Bazár ad otthont, a részvétel ingyenes.

Abbas Khider

Abbas Khider 1973-ban született Bagdadban. Az irodalom iránti érdeklődése már itt kezdődött, és ebben sógora, Salhe Zamel iraki irodalomkritikus segítette. Politikai okokból bebörtönözték, majd Németországba menekült. 2000 óta él Németországban, ahol irodalmat és filozófiát tanult. Khider németül ír, amellyel esztétikai értelemben újjáépítheti életét. Írásaiban a menekültek világát belülről szeretné megjeleníteni az irodalomban, igen gyakran ez az európai demokratikus társadalom bevándorlás-politikájának kritikájával jár. 2010-től a PEN tagja. 2014-ben írószemináriumot tartott Kairóban, ahol Kafka klausztrofób tereit választották témának. Írói nyelve a konkrét és a metaforikus szintek között mozog, így akkor is kicsit különösnek, orientálisnak hat, ha a valóság, amit leír, elég brutális. Eddig négy regénye jelent meg német nyelven, A pofon című regénye 2017-ben elnyerte az Adelbert-von-Chamisso-díjat.

A pofon – Egy bevándorló Németországban (Noran)

„A pofon egy XXI. századi történet, egy iraki menekült férfi története, monológja. A férfi Párizsba szeretne menekülni, egy rokonához, de mivel az emberkereskedők csak Németországig viszik, így ott kénytelen dekkolni. Megismerjük a könyvből a menekültek zárt világát (nemcsak iraki menekültek, hanem mindenféle náció, de persze főleg a Közel-Kelet térségéből), kitörési lehetőségeiket, illetve: a normális kitörés lehetetlenségét. A férfi tulajdonképpen ügye elbírálására vár (hiszen elfogták Németországban mint illegális bevándorlót), hogy maradhat-e az országban. A könyv a németországi bürokrácia kritikája is, amely lassú, körülményes és egyáltalán nem az együttérzésen alapul.”

Roy Jacobsen

Az 1954-ben Oslóban született Roy Jacobsen egyike a legismertebb és legnagyobb hatású kortárs norvég íróknak. Négy novelláskötetet, tizenegy regényt, egy életrajzot és egy gyermekkönyvet jelentetett meg eddig. A Norvég Irodalmi Akadémia tagja. Műveiben a legkülönfélébb módon mutatja be a norvég táradalom rétegeit, gyakran a generációk mozgásával és vidéki-városi élet ütköztetésében. Börtönélet című novelláskötettel debütált 1982-ben, amellyel megnyerte a Tarjei Vesaas-díjat. Több mint húsz éve tartó pályája során számos elismerésben részesült, többek között kétszer jelölték az Északi Tanács Irodalmi Nagydíjára (A hódítók, 1991; Fagy, 2004), és elnyerte a Norvég Kritikusok Díját (Jöhet valaki, 1989). A nagy áttörést az 1991-es A hódítók hozta meg számára. A 2009-ben írt, magyarul 2012-ben megjelent Szoba kiadó című könyve hatalmas sikert aratott mind a kritikusok, mind az olvasók körében. A legújabb A láthatatlanok című regénye a Guardian kritikusa szerint az „elmosódó idő lenyűgőző portréja, és olyan tiszta és világos, mint a világ egy vihar után”. A regényért a Nemzetközi Dublin-díjra, majd a Nemzetközi Man Booker Díjra is jelölték.

Roy Jacobsen: A láthatatlanok (Scolar)

A sziget dióhéjba zárt kozmosz, ahol a csillagok a hó alatt, a fűben szunnyadnak. A szigetet nem lehet elhagyni. Időről időre mégis mindig megpróbálja valaki… Ingrid Barrøy egész családja – az állatok, a legelők, a remények és az álmok – egy sziget foglya. Apja arról álmodozik, hogy rakpartot épít, ahol majd kiköthetnek a hajók, de a világhoz való közeledésnek ára van. Ingrid anyjának más tervei vannak – még több gyerek egy még kisebb szigeten… A szigetlakók élete kemény: a szemétben turkálva vagy a víz fenekére leengedett hálóból szerzik mindennapi betevőjüket. Így amikor Ingrid elég idős hozzá, elküldik a szárazföldre, hogy egy gazdag családnál szolgáljon. Norvégia is éppen nagy változásokon megy keresztül: az Ingridet fogadó modern világ szeszélyes, és sokszor kegyetlen. Váratlanul tragédia történik, és Ingridnek vissza kell mennie, hogy megvédje azt az otthont, amiről azt hitte, már maga mögött hagyta.

Akos Doma

Akos Doma 1963-ban született Budapesten, gyermekkorát Magyarországon töltötte, szüleivel Olaszországon át Angliába emigrált, majd Németországban telepedett le. Műfordítóként hívta fel magára először a figyelmet, többek között Földényi F. László, Nádas Péter, Márai Sándor, Hamvas Béla és Végel László műveit ültette át német nyelvre. 2001-ben jelent meg első regénye, Der Müßiggänger címmel, majd a Die allgemeine Tauglichkeit (Az általános alkalmasság) című követett, amely utóbbiért a 2012-es Adelbert-von-Chamisso-díjat is elnyerte. A harmadik A vágyak útja című regénye felkerült a Német Könyvdíj (Deutscher Buchpreis) jelöltjei közé. Művében egy magyar családon keresztül mesél az elvándoroltak nehézségekkel teli életéről, amikor az álmok és vágyak beteljesülése helyett a kíméletlen valósággal szembesülnek.

Akos Doma: A vágyak útja (Európa)

A történet egy születésnapi ünnepéllyel indul. Az 1970-es évek elején járunk, az ünneplő rokonságon nyomasztóan ül meg a hetvenes évek "szűk levegője". A főszereplő család, Károly, Teréz és két gyermekük, Bori és Misi egyszobás lakásban szoronganak. Teréznek nincs maradása: a nyugati, szabad világgal kapcsolatban sincsenek illúziói, de a béklyókba szorított magyar létet már képtelen elviselni - a család pedig őt követve kel útra. A hetvenes évek disszidenseire természetesen nem húzható rá az ezernyi felhanggal terhelt "migráns" fogalma, ám a helyzet részben mégis azonos: ahol lehetetlenné vált a méltósággal élhető élet, onnan menekülni kell. Az érkezési oldalon pedig rendszerint nem a mesék eldorádója, csak bizonytalanság, megaláztatás és kiszolgáltatottság várja a menekülőket, miközben a hidak mögöttük már mind felégtek. A kisfiú, a nagylány, az anya és az apa: mind a négyen másként látják viszontagságos vándorútjukat, némelyikük élete megrendül, mindannyiuké örökre megváltozik. 

Catherine Millet

Catherine Millet 1948-ban született Párizs egyik külvárosában, Bois-Colombes-ban. Író, művészettörténész, kurátor, az Art Press képzőművészeti folyóirat alapítója és szerkesztője, számos művészetkritikai kötet szerzője. A 2002-ben megjelent Catherine M. szexuális élete című nagysikerű regényének elbeszélője nyíltan és szabadon beszél a női szexualitásról, miközben hűvös távolságtartással vall saját szerelmi életéről, így a könyv egyszerre olvasható szépirodalomként, vallomásként, esettanulmányként és pornográf írásként. A regénynek 2008-ban érkezett a folytatása A féltékenység (Jour de Souffrance) címmel, és ez már sokkal inkább a párkapcsolatok és a hatalom viszonyát, valamint az intim terek fenntarthatóságát vizsgálta. A Mesés gyerekkor viszont a gyermeki vágyak és álmok mellett a traumák világába is elkalauzol. "Catherine Millet nem úgy néz ki, mint aki lefeküdt az egész világgal" - vezette fel a Guardian a szerzővel készített interjút, a provokatív felütésénél mégis sokkal fontosabb az a tapasztalat, hogy Catherine Millet-t olvasni mindig zavarba ejtő élmény, hiszen miközben szexuális aktusokon testek és testrészek halmain, fülledt éjszakákon vagy éppenséggel nappalokon hatolunk át, valójában a szexualitás legintimebb terébe, önmagunk legmélyére utazunk.

Mesés gyerekkor (Magvető)

A Catherine M. szexuális élete című memoárregénye után ezúttal gyermekkori félelmeiről és kamaszkori kétségeiről írt intim, lírai vallomást Catherine Millet. Párizs külvárosában nőtt fel az ötvenes években, és nagyon hamar rájött, hogy egyetlen dolog képes őt kiszakítani a családi csatározásoktól hangos, túlzsúfolt bérlakásból: a fikció. A kis Catherine tragikus hősök bőrébe képzelte magát, és meghökkentő mesékkel vívta ki társai figyelmét. Történeteiben álmok, vágyak és olvasmányélmények mosódnak egymásba, hogy megteremtsék az irigylésre méltó, mesés gyerekkort, amelyben a valóságban sosem lehetett része.

Maxim Leo

1970-ben született Kelet-Berlinben. Berlinben és Párizsban folytatott politológiai tanulmányokat. 1997 óta a Berliner Zeitung szerkesztője, 2001-től a Seite Drei rovatvezetője. 2002-ben Egon Erwin Kisch-díjra jelölték, ugyanabban az évben megkapta a német–francia újságírók díját, 2006-ban pedig Theodor Wolff-díjjal tüntették ki. Maxim Leo krimiket is ír, valamint forgatókönyveket a tévés Tatort bűnügyi sorozatnak. Családjával Berlinben él. A Volt egyszer egy NDK című könyve elnyerte az Európai Könyvdíjat. A magyarul is megjelent családregény a szülők és a nagyszülők történetén keresztül mesél a német történelemről, az NDK-ról, miközben a Harmadik Birodalom nyomasztó maradványairól is beszél. A kötet egyik szervezőelve az úgynevezett Ostalgia, az egykori keletnémet régió, az NDK és a kommunizmus iránti nosztalgia, ami nem egyszerű múltba révedés, hanem az eltűnt rendszer megértésére tett irodalmi kísérlet.

Maxim Leo: Volt egyszer egy NDK – Egy keletnémet család története (Park)

Leóék családjában sokat vitatkoztak. De csak ritkán személyes okokból, többnyire inkább politikáról, társadalomról, az ügyről. A zsidó Gerhard nagypapa a francia ellenállás harcosa, kém és újságíró, a hatalom vonalas képviselője. Kedvenc leánygyermeke, Anne hozzámegy a művész Wolfhoz, aki zöldre festett hajjal mászkál, és bűnbandának titulálja az NDK államot. Anne, aki tizenhét évesen lép be a pártba, úgy próbálja szeretni rebellis férjét, hogy azért ne árulja el sztálinista apját sem. A gyerek Maxim belenő az egyre jobban kiéleződő konfliktusokba. Maga előtt látja ordibáló apját, titokban a konyhában sírdogáló anyját és számára idegenné váló nagyapját. Tizennyolc évvel a berlini fal leomlása után Maxim Leo gondolatban visszatér az NDK-ba, hogy megrendítően bölcsen megírja, miként és miért bukott meg az antifasiszta atyák által alapított állam.

Susan Faludi

Susan Faludi az egyik legismertebb amerikai feminista újságírónő. A magyar származású Faludi 1959-ben született New Yorkban, a Harvardon végzett, majd többek közt a New York Times, a Miami Herald, és a Wall Street Journal dolgozott újságíróként. 1991-ben kapta meg a Pulitzer-díjat. 1992-ben Blackash című kötetéért elnyerte a Könyvkritikusok díját. Apja, Stefan Faludi (korábban István Friedman) fényképészként dolgozott, majd holokauszttúlélőként emigrált, a kétezres években pedig úgy döntött, nemváltó műtéten esik át. Az Előhívás Susan Faludi eddigi legszemélyesebb műve, egy lenyűgöző és lebilincselő nyomozás az egykori elnyomó, majd nemváltoztató műtéten áteső, 2015-ben elhunyt édesapja múltjában. A könyv rendkívül érzékenyen próbálja megérteni az események mögött húzódó személyes motivációkat, vágyakat és a személy mögött húzódó társadalmi kontextust, végső soron a 20-21. századi magyar történelem eseményeit. "A feminizmusom a gyerekkori élményeimből fakad, abból, ahogyan apám uralkodott a családon, az anyámmal szembeni erőszakból, a patriarchális ellenségeskedésből. Aztán ez az ember hirtelen bejelentette, hogy mostantól nőként definiálja magát, és az erőszaknak csírája sem maradt benne. Sokat kellett dolgoznom ezen, de alapvetően megerősített a feminizmusomban, és abban, hogy a társadalmi nemek között van átjárás" - mesélte korábbi interjúnkban Faludi. A kötet 2016-ban Kirkus-djat kapott, 2017-ben pedig bekerült a Pulitzer-díj legjobbjai közé önéletrajz-életrajz kategóriában.

Susan Faludi: Előhívás - Mindent apámról (Libri)

Susan Faludi 2004-ben emailt kapott hetvenhat éves apjától, akivel addigra már elhidegültek egymástól és alig érintkeztek. Az apa a levél szerint nemrég tért vissza Thaiföldről, ahol férfiból nővé operálták, és ahol Istvánról Stefánie-ra változtatta a nevét. Mint írta, elege lett abból az agresszív macsóból, akinek ismerték, és levelében arra kérte lányát, írja meg nem mindennapi életének történetét. Susan Budapestre utazott, ahová a kiváló fotós-retusőr apa a rendszerváltás idején, 1990-ben költözött vissza. Beszélgetéseik során egymásnak látszólag teljesen ellentmondó elemekből álló, elképesztő élettörténet rajzolódott ki. Susan a múlt emlékeinek felkutatásával, a magyar zsidóság történetének és Magyarország legújabbkori történelmének tanulmányozásával, illetve régi és új benyomásai alapján próbálta megérteni az embert, akit az apjának ismert.

"2004 nyarán nyomozni kezdtem valaki után; alig ismertem az illetőt: az apám volt az. A folyamat gyásszal kezdődött, egy lány gyászával, akinek megszökött az apja. Egy törvényen kívüli, trükkös svindlert hajszoltam, aki meglógott minden, a kötelességek, az érzelmek, a felelősség és a bűnbánat elől. Vádemelésre készültem, és bizonyítékokat gyűjtögettem a vádhoz. De valahol menet közben az ügyészből tanú lett. Az, aminek tanúja voltam, valahogy megfoghatatlan maradt. Élete során apám számtalan átalakulást hajtott végre, és számtalan személyiséget öltött magára. "Magyaaar vagyok", hetvenkedett jellegzetes kiejtéssel, amely minden alakváltozását túlélte."

Laetitia Colombani

Laetitia Colombani 1976-ban született francia rendező, forgatókönyvíró, színésznő. A La tresse (A hajfonat) című regénye 2017 májusában jelent meg Franciaországban, ahol hatalmas sikert aratott, a kiadás jogai pedig már 13 országban keltek el. A Szeretni bolondulásig és a Magyarországon még nem bemutatott Mes stars et moi című filmek rendezője és forgatókönyvírója. A forgatókönyvek mellett színdarabokat is ír. A hajfonat az első regénye.

Laetitia Colombani: A hajfonat (Noran Libro)

Az Indiában élő Smita, a Szicíliában élő Giulia, a Kanadában élő Sarah sorsa úgy fonódik össze, mint tincsek a hajfonatban. Mindhárom nő nemet mond a nekik előre megírt sorsra, és igent mond a szabadságra. A szívszorító, vibráló érzékenységgel megírt regény a reményről és a szabadságról, az emberségről és a bátorságról szól.

Anti Saar - Észt gyerekdélelőtt

Az Így mennek nálunk a dolgok című díjnyertes gyerekkönyv Villuról szól, az ő szemével látjuk családja hétköznapjait: megtudhatjuk, hogyan olvasnak, írnak és rajzolnak, főznek és esznek, mesélnek, autóznak és kerülnek veszélybe, fociznak és felejtenek el dolgokat. Közreműködik: Anti Saar író és játéktervező, Szekeres Nikoletta gyerekirodalmi szakember és Patat Bence fordító. A gyerekeket észt finomságok, a könyv alapján készült flipper és színezők várják.

Eközben egészen máshol - A cseh képregény évszázada

A Cseh Centrum és a Margó közös programja nem egyetlen szerzőre, hanem egy komplett műfajra koncentrál. A cseh képregény elmúlt 100 évét bemutató kiállítás a műfaj sokszínűségét és legjelentősebb alkotásait helyezi középpontba. Témái között megtalálható többek között az első csehszlovák köztársaság, a magyar képregény és Švejk, az europolgár. A kiállítást megnyitja és tárlatvezetést tart: Pavel Kořínek, kurátor.

Bámulatos robotexpedíció

Az emberi populáció már rég a múlté. A robotok még csak nem is sejtik, hogy valaha létezett, mégis akaratlanul a nyomába erednek. Két felderítőt indítanak útnak, hogy térképezzék fel a Falon túli területet. William és Meriwether számos megmérettetésen megy keresztül, átkelnek az egykori Egyesült Államok sivatagain, erdein, hegyein és folyóin. Közben tragikomikusan félreértelmezik az emberi települések maradványait. Hogy boldogulnak a számukra felfoghatatlan leletek értelmezésével? Mikor nem fognak már végre egymás áramköreire menni? A képregényszerű, gyerekek és felnőttek számára egyaránt élvezhető kötetben a robotok hihetetlen könnyedséggel feszegetik a lét alapvető kérdéseit. A kötetről beszélgetnek: Taťána Rubášová író; Jindřich Janíček illusztrátor; Peťovská Flóra kiadóvezető, műfordító.

A Margó összes programját ezen a linken tudjátok elérni!