Közel hatvan, Edgar Allan Poe-hoz kapcsolódó tárgyat adományoztak a napokban a richmondi Poe Múzeumnak. Az adományok között van például az író zsebórája, aminek azért van jelentősége, mert ez már a birtokában volt, amikor Az áruló szív című elbeszélését írta. Ennek narrátora egyfolytában azt bizonygatja, hogy nem őrült, ezzel együtt pedig elárulja, hogyan gyilkolt meg egy idős embert, akinek szíve úgy dobogott, mint „egy vattába csavart óra”. A narrátor egyre hangosabbnak hallja a hangot, ami szép lassan mégis az őrületbe kergeti:

„Föl-alá jártam a padlón, nehéz lépésekkel, mintegy földühödve a látogatók megjegyzésein - de a hang állandóan erősbödött. Istenem! mit tehettem? Tajtékzottam - dühöngtem - káromkodtam! Fölkaptam a széket, amelyiken ültem, és megcsikorgattam a deszkán, de a zaj mindent elnyomott, és folyton erősbödött. Hangosabb lett - hangosabb! S a vendégek még mindig udvariasan csevegtek és mosolyogtak. Lehetséges, hogy ne hallották volna? Mindenható Isten! - nem, nem! Hallották! - sejtették! - tudták! - gúnyt űztek borzalmamból! - gondoltam, és azt gondolom most is. De akármi jobb volt ennél a kínnál! Akármi tűrhetőbb, mint ez a gúny! Nem bírtam tovább képmutató mosolygásukat! Éreztem, hogy kiáltanom kell, vagy belehalok! és most - újra! - figyelem! hangosabb! hangosabb! hangosabb! hangosabb!” (Babits Mihály fordítása - MEK)

Egy ritka felvételen Lugosi Béla olvassa fel angolul Az áruló szív című Poe-művet

Az adományok között van még egy darab Poe koporsójából is: az írót 1849-ben temették el, ám 1875-ben exhumálták, szállítás közben pedig széttört a koporsója, földi maradványai pedig kiestek belőle. Chris Semtner kurátor szerint miután Poe történeteiben rendre előkerül az élve eltemetés témája, ezért helyénvalónak érezték, ha a múzeumban őrzik annak a koporsójának egy darabját, amelyben annak idején eltemették az írót. A múzeum látogatói a tervek szerint április végétől nézhetik meg a kiállítás új darabjait.

Forrás: Guardian