Hetvenhét kortárs szépirodalmi művet jelöltek a kiadók a jubileumi tizedik Aegon-díjra. A shortlist, vagyis a szűkített tízes lista a hétfős zsűri szavazatai alapján állt össze. A szakmai zsűri tagjai nem tudnak egymásról, titkos munkatársai annak az előkelő társaságnak – irodalmárok, oktatók, kritikusok és irodalomtörténészek - ami eldöntheti: ki kapja 2015-ben Magyarország legrangosabb, immár tizedik éve megszakítások nélkül létező, független, magánalapítású irodalmi díját és a vele járó nettóhárommillió forintot.
Mire elég tíz év? Például arra, hogy remekművek szülessenek. Épp ennyi idő alatt íródott Péterfy Gergely Kitömött barbár (kritikánk ITT, interjúnk ITT) című regénye, Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman barátságán keresztül mutatja be a felvilágosodás utáni időszakot. És mi történhet huszonöt év alatt? Három, amúgy egymástól nagyon különböző shortlistes műben is fontos az elmúlt negyedszázad. Tóth Krisztina huszonöt évvel ezelőtt adta ki első könyvét, most pedig legújabb, Pillanatragasztó (interjúnk ITT) című kötetében huszonöt pillanatfelvételt mutat meg nekünk a ’89 utáni Magyarországról. Dragomán György Máglya (kritikánk ITT, interjúnk ITT) című regénye huszonöt évvel ezelőtt, a romániai rendszerváltás időszakában játszódik, akkor, amikor „a diktátort fejbe lőtték, rituálisan elégették az elnyomás kellékeit, de a titkokra nem derült fény, a régi reflexek pedig működnek tovább. Bármikor kitörhet újra az erőszak, mert a temetetlen múlt még fájdalmasan eleven.” Kiss Tibor Noé a rendszerváltás veszteseiről írt regényt, a címe, Aludnod kellene (kritikánk ITT). Szereplői egy térképről is lefelejtett peremvidéken élnek, egy régi majorsági épület romjai között, és hagyják, hogy megtörténjen velük az élet: „Este hét lehetett. Vagy nyolc, nem számított. A telepen senki sem hordott órát, nem mérte az időt.”
Az idei Mészöly-díjas mű, Szilasi László regénye, A harmadik híd (kritikánk ITT) is felkerült a tízes listára. A regény szerzője egy harmincéves osztálytalálkozóból bontja ki történetét, hogy egy kanadai emigráns, egyNémetországból hazatért nyomozó és egy utcazenész életét egy teljes napnyi regénybe sűrítse.
Hosszú évtizedekkel ezelőtt, a második világháború időszakában játszódik Esterházy Péter Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat (kritikánk ITT, interjúnk ITT) című regénye, amely a tavaly megjelent, és szintén a legjobb tíz könyv közé jutott „kardozós változat” folytatása. Van benne egy apa és egy anya, két gyerek, egy nagymama és az Isten, illetve leginkább a háta. Egyszerűnek ígérkező történet, de „a rövid mondatok viszont senkit se tévesszenek meg! Egyszerűségről, a cím ellenére szó sincs.” Závada Pál Természetes fény című regénye Békés megyében élő „magyar magyarok, magyar szlovákok és magyar zsidók” sorsáról ír, a második világháború idejében. Azóta „eltelt hét évtized, az okokat és a miérteket elfelejtettük: könnyű szívvel nézegettünk retusált képeket.”
Régmúlt, közelmúlt és közeljövő tűnnek föl Szíjj Ferenc Agyag és kátrány, Térey János Átkelés Budapesten és Havasréti József Űrérzékeny lelkek (kritikánk ITT) című, díjra esélyes műveiben. Szíjj Ferenc verseinek helyszínei ember nélküli, üres és elhagyott ipartelepek, gyárépületek – „Semmi sem biztos, de mindent / le lehet írni pontosan, és együtt az egésznek is van neve”. Térey János Kőbányától Terézvároson át a Svábhegyig járja be verses novelláiban a várost. Havasréti József regénye egy teljes évszázadot ölel fel, „ez az új magyar sci-fi…egyben társadalomrajz is, egy kicsit szerelmes, kicsit ironikus korleírás, kulcsregény.
A 10 éves Aegon Művészeti Díjra esélyes 10 könyv:
Dragomán György: Máglya (Magvető)
Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk változat (Magvető)
Havasréti József: Űrérzékeny lelkek (Magvető)
Kiss Tibor Noé: Aludnod kellene (Magvető)
Péterfy Gergely: Kitömött barbár (Pesti Kalligram)
Szijj Ferenc: Agyag és kátrány (Magvető)
Szilasi László: A harmadik híd (Magvető)
Térey János: Átkelés Budapesten (Libri)
Tóth Krisztina: Pillanatragasztó (Magvető)
Závada Pál: Természetes fény (Magvető)
