A harmadik híd című regényéért Szilasi László író, irodalomtörténész kapta az idei Mészöly Miklós-díjat.
Az elismerést Szörényi László irodalomtörténész adta át, aki méltatásában kifejtette, hogy a könyvön erőteljes Mészöly-hatás érezhető, az író imitáció, idézet nélkül a "szövegköziség légkörében" alkot. Laudációjában Mészöly Film és Megbocsátás című kisregényeit említette, mint amelyeknek megidézése tökéletesen egyedi Szilasinál. A mű szereplői "a halál, a születés és az üdvösség helyeit járták be."
" Na, most akkor kinek a regénye is ez? A Kanadából hazatántorgott és az érettségi találkozóra hívatlanul beállító mikrofonfrizurás Nosztávszkyé, vagy az egykori osztálytárs Denié, aki egy vizespohár unikum fölött türelmesen szívja magába az elmúlt harminc év összes elvadult történetét? Vagy Foghorné, aki még gimnazistaként egy házibuliban Nosztávszky helyett szeretkezett a szépséges Zsarnótzay Margittal, évekkel később pedig a Dugonics téren hegedülte össze a napi meginnivalót? Vagy Szegedé, ahol ezúttal a melegedők, a ferencesek ingyenkonyhája, a privilegizált kapualjak, a szélfútta hidak és a város által kivetettek bokortanyái között vezet az út?" - kérdeztük a könyvről írt cikkünkben. "Alternatív valóságok egész sora bontakozik ki A harmadik hídban, melyben az egyes elbeszélők mintha újra- meg újrarajzolnák a főbb szereplők kontúrjait. A laza, elnagyolt vonalakból kialakul egy kép, csak azért, hogy aztán jöjjön valaki és durva ceruzájával teljesen más körvonalat rajzoljon neki."
Darvasi László - korábbi Mészöly-díjas- író a műhöz írt ajánlójában "bátor, lesújtó, nyugtalanító, katartikus" könyvként jellemezte a regényt, amelyből azt is megtudhatja az olvasó, hogy "a mondat legfőbb otthona az ember sorsa és esendősége, amiben nyugalmat mégsem lelhet soha".
A díj átvétele után Szilasi felidézte, hogy egyetemi tanulmányai kezdetén Mészöly Miklós korai és Vörösmarty Mihály kései szövegei együttesen vezették be a magyar irodalom olvasásába. Azt tanították, hogy minden igazi poétikai megoldás csak egyetlen egyszer használható fel. Ma, amikor az irodalom funkcióinak jó részét Európában átvette a nemes lektűr, különösen fontos újra és újra visszatérni hozzájuk, hogy részesülhessek az ő felkavaró különös ismereteikből."
A díjat most tizenegyedik alkalommal ítélte oda a Mészöly Miklós irodalmi hagyatékát gondozó egyesület: 2005-től Márton László, Darvasi László, Macsovszky Péter, Cserna-Szabó András, posztumusz Baka István (1948-1995), Péterfy Gergely, Zalán Tibor, Szkárosi Endre és Győrffy Ákos kapott meg. 2014-ben az átvétel után nem sokkal elhunyt Borbély Szilárdot díjazták Nincstelenek című regényéért.
Az egyesület minden évben átadja a Kossuth-díjas író nevét viselő emlékplakettet is, amelyet ezúttal Kis Pál István szekszárdi költőnek ítéltek az életmű gondozásában végzett tevékenységéért.
Az elismerést Szörényi László irodalomtörténész adta át, aki méltatásában kifejtette, hogy a könyvön erőteljes Mészöly-hatás érezhető, az író imitáció, idézet nélkül a "szövegköziség légkörében" alkot. Laudációjában Mészöly Film és Megbocsátás című kisregényeit említette, mint amelyeknek megidézése tökéletesen egyedi Szilasinál. A mű szereplői "a halál, a születés és az üdvösség helyeit járták be."
" Na, most akkor kinek a regénye is ez? A Kanadából hazatántorgott és az érettségi találkozóra hívatlanul beállító mikrofonfrizurás Nosztávszkyé, vagy az egykori osztálytárs Denié, aki egy vizespohár unikum fölött türelmesen szívja magába az elmúlt harminc év összes elvadult történetét? Vagy Foghorné, aki még gimnazistaként egy házibuliban Nosztávszky helyett szeretkezett a szépséges Zsarnótzay Margittal, évekkel később pedig a Dugonics téren hegedülte össze a napi meginnivalót? Vagy Szegedé, ahol ezúttal a melegedők, a ferencesek ingyenkonyhája, a privilegizált kapualjak, a szélfútta hidak és a város által kivetettek bokortanyái között vezet az út?" - kérdeztük a könyvről írt cikkünkben. "Alternatív valóságok egész sora bontakozik ki A harmadik hídban, melyben az egyes elbeszélők mintha újra- meg újrarajzolnák a főbb szereplők kontúrjait. A laza, elnagyolt vonalakból kialakul egy kép, csak azért, hogy aztán jöjjön valaki és durva ceruzájával teljesen más körvonalat rajzoljon neki."
Darvasi László - korábbi Mészöly-díjas- író a műhöz írt ajánlójában "bátor, lesújtó, nyugtalanító, katartikus" könyvként jellemezte a regényt, amelyből azt is megtudhatja az olvasó, hogy "a mondat legfőbb otthona az ember sorsa és esendősége, amiben nyugalmat mégsem lelhet soha".
A díj átvétele után Szilasi felidézte, hogy egyetemi tanulmányai kezdetén Mészöly Miklós korai és Vörösmarty Mihály kései szövegei együttesen vezették be a magyar irodalom olvasásába. Azt tanították, hogy minden igazi poétikai megoldás csak egyetlen egyszer használható fel. Ma, amikor az irodalom funkcióinak jó részét Európában átvette a nemes lektűr, különösen fontos újra és újra visszatérni hozzájuk, hogy részesülhessek az ő felkavaró különös ismereteikből."
A díjat most tizenegyedik alkalommal ítélte oda a Mészöly Miklós irodalmi hagyatékát gondozó egyesület: 2005-től Márton László, Darvasi László, Macsovszky Péter, Cserna-Szabó András, posztumusz Baka István (1948-1995), Péterfy Gergely, Zalán Tibor, Szkárosi Endre és Győrffy Ákos kapott meg. 2014-ben az átvétel után nem sokkal elhunyt Borbély Szilárdot díjazták Nincstelenek című regényéért.
Az egyesület minden évben átadja a Kossuth-díjas író nevét viselő emlékplakettet is, amelyet ezúttal Kis Pál István szekszárdi költőnek ítéltek az életmű gondozásában végzett tevékenységéért.
