Fotó: Emmer László
Az elmúlt hét-nyolc év írásait rendezte novelláskötetbe Tóth Krisztina. A Pillanatragasztó letompult, kóválygó hősei „az otthontalannak érzett világ szűk odúit próbálják belakni”, az erőlködéstől pedig néha leesik a fejük. Tóth Krisztinával groteszk könyvesbolti kirakatokról, földbe taposott kupakokról, az időről és a véletlenről beszélgettünk, és azt is elárulta, hogy miért olyan fontos neki a huszonötös szám.
Az égő menyasszony: A kötet második novellája különböző interjúkban már évekkel korábban felbukkant, ám Tóth Krisztina akkor még készülő könyve címeként emlegette. Időközben új szövegek születtek, ő pedig úgy érezte, a hang, ami ebben a novellában megjelenik, már nem jellemző annyira a kibővített anyag egészére, ezért általánosabb címre van szüksége. Olyanra, mint a Pillanatragasztó, hiszen az írás is a világ pillanatnyi állapotait próbálja meg rögzíteni, és egymásutániságukban megmutatni. „A pillanat maga a mulandóság, az írás pedig valahogy ennek ellenében próbál működni, és éppen az idő és a pillanat megállításáról szól – legalább annyi időre, hogy jól meg tudjuk nézni, hogy mi történt.”
Félreolvasás: Szereti és gyűjti is a félreolvasásokat, amelyek több novellájához is ihletül szolgáltak – Az égő menyasszony Xanax-mámorban lebegő főhőse például éppen egy ilyen félreolvasás miatt nem egy szerelmi történetben kelt életre végül. „Az egyik legszebb félreolvasásom lázasan történt, a Böszörményi úton sétáltam lefelé, és azt látom egy könyvesbolt kirakatában, hogy Pilinszky János életműködése. Két sarokkal arrébb kezdtem gyanakodni, úgyhogy visszamentem, és persze, hogy életműkiadása volt odaírva.” A félreolvasások mellett az érdekes feliratokat is elraktározza, legutóbb egy bevásárlóközpontban olvasott egy különösen szépet: komissiózó rollikocsi.
Könyves magazin 2014/2.
Libri-Shopline, 2014, 96 oldal, 870 HUF/5 pont + 199 HUF
Mit találsz a magazinban? Tíz év után új regénnyel jelentkezett Dragomán György
Kötelezők: Jókai helyett Az éhezők viadalát és a Harry Pottert ajánlják
Interjú Péterfy Gergellyel, Terézia Morával, Darvasi Lászlóval, Lawrence Blockkal
Kiszámíthatóság és véletlen: Plágium című novellájának hősét, Pault, nagyon zavarja a kiszámíthatóság. Tóth Krisztinát magánemberként egyáltalán nem zavarja, sőt azt mondja, szinte kispolgárként él, mert ha az embernek gyerekei vannak, nem nagyon szereti a véletleneket. „Az országban is megnyugtatna a kiszámíthatóság, nem lenne rossz, ha a dolgok nem véletlenszerűen és esetlegesen történnének. A szövegben viszont nagyon sokszor számítok a véletlenre, de az a tapasztalatom, hogy az ajándéknak, amit a véletlen görget elénk, meg kell ágyazni. El kell kezdeni egy történetet, és egyszer csak bele fog írni a véletlen. Onnantól, hogy az ember valóban ráhangolódott egy készülő műre, egész lényével várja a jeleket, és minden, ami történik, az belekerülhet a szövegbe. Semmi mást nem kell csinálnia, mint figyelni, hogy a világ milyen építőelemeket szállít ahhoz, hogy tovább tudjon haladni. Alkotás közben mindig történik valami, az Akváriumba például egy szomszéddal való beszélgetés került bele. Tudtam, hogy ott és akkor bármiről beszél, az a könyvem része lesz.”
A Pillanatragasztónak összegző jellege van, szereplőit pedig sokszor sorsfordító pillanatokban látjuk. Megkértük Tóth Krisztinát, válassza ki a kötet számára legfontosabb novelláit.
Soha, egy szót sem
Melyben egy negyvenes orvoslátogató utazik vissza szülővárosába, és nagyon bízik abban, hogy találkozik élete első szerelmével. Ezért még egy országos táncháztalálkozót is hajlandó végigülni.
„Sok mindent megírtam benne a szerelemről, a szenvedély, a vágy természetéről és arról, hogy milyen erősen él az emberben egy-egy meghatározó korai kapcsolat. Tulajdonképpen egy ilyen kapcsolat az egész életére hatással van, és kódolni tudja a későbbi viselkedését.”
A Pioneer-10 űrszonda
Melyben két francia kamasz életük kalandja helyett a magyar valóságba csöppen.
„Ezt a novellát azért szeretem, mert nagyon sokat elárul a hetvenes évekről. A magját egy festőtől kaptam ajándékba, akivel ez a történet megesett.”
Plágium
Melyben egy korszakalkotó ötlet változik lopott rémálommá. Talán véletlenül.
„Ez a novella azért fontos, mert olyasmivel kísérleteztem, ami eddig nem volt jellemzője a szövegeimnek. Van benne egyfajta különös kettősség, nem tudjuk pontosan, hogy mi történik, valahogy az őrület is felvillan benne.”
Játszódjatok
Melyben csíkszeredai munkások érkeznek Magyarországra, a velük utazó fiú pedig két hét alatt többet tanul a felnőttek világáról, mint egész addigi életében.
„Nagyon sokat dolgoztam ezen a szövegen, és azt hiszem, sokkal többet sikerült megmutatnom egy konkrét utazásnál, mégpedig azt, hogyan is élnek ezek az emberek. Az első verzió szerint az apa megölte a fiút, de aztán ezen változtattam, mert az olvasó szempontjából nem az az érdekes, hogy a főhős hogyan hal meg, hanem hogy hogyan fog élni.”
Tóth Krisztina novelláiban a gyerekek többnyire a felnőttek és a világ áldozataiként jelennek meg. Ők a durva hatalmi viszonyok alárendeltjei, és kicsit hasonló módon jelennek vannak jelen az elbeszélésekben, mint az állatok. „Mindig ők viszik el a balhét – érzékenyen rezonálnak a világra, ezért sokkal mélyebben, maradandóbban élik meg azt, ami velük történik.”
Remény: A Pillanatragasztó hősei tökéletesen belesimulnak Tóth Krisztina prózauniverzumába – kallódó, fásult, szeretetet nélkülöző emberek, akik hiába próbálják otthonossá tenni a világot, nem járnak sikerrel. Számukra már csak a remény maradt, vagy még az sem. „Nem csak a pozitív kicsengésű novella adhat reményt – a tisztánlátás szerintem önmagában reménykeltő. Amíg az az idő. Az idő múlását alkotás közben az író sem érzékeli, írás közben teljesen más időben létezik. „Alkotóként az ember nem távolítja el magától a múltbeli dolgokat – ott van minden egy időben, mint egy raktárban, ahol csak körbe kell járni, hogy bármilyen múltbéli dolgot tetszőleges sorrendben előhalásszunk és alapanyagként használjunk. Munka közben teljesen elveszítem az időérzékemet, a családom viszont szoros időbeosztás szerint működik, úgyhogy magánemberként tudatosan kell strukturálnom az időt. Az ember egyébként nem szántszándékkal ragad bele egy utcán elkapott pillanatba, hanem egyszerűen nyitva hagyja az agyát, majd befogadja és el is raktározza a benyomásokat, párbeszédeket, látványokat.”
Inspiráció: Bár azt mondja, a novella születésére vonatkozó műhelyrészletek nem feltétlenül tartoznak a könyvhöz, és nem is segítik az értelmezést, mégis elárulta néhány gondolatfoszlány és a történeteibe tökéletesen illeszkedő legóelem ihletőjét. A Földlakó című novellát, amelyben egy fiatal nő kénytelen időről-időre megválni a fejétől, Karinthy Frigyes Arabella című történetének abszurd humora inspirálta. Ott a férj alacsonyabb a feleségnél, akinek emiatt időnként le kell vennie a fejét, itt pedig egy szerető bajlódik lépten-nyomon elguruló fejével. A megtévedt feleségről mesélő Ez milyen moziban szépészeti beavatkozásáról, az ánuszfehérítésről egy pszichológustól hallott először egy baráti társaságban. A filmszerű snittekből összevágott Gyűrű ötlete pedig, amelyben egy Magyar Madártani Intézetbe érkezett különös levél mozgatja a szálakat, Finy Petra ornitológus férjétől származik. „Olyan ez, mint a kőleves. Néha egy egészen apró dolog indítja be a szöveg motorját, ami aztán vagy belekerül az elbeszélésbe, vagy nem. A Földlakónál például a kupakok. Láttam egy csomó betonba taposott kupakot, amiről eszembe jutottak a kagylók, amiket a kagylós temetkezéseknél a szemüregbe illesztettek. Ez volt az első vizuális ötlet, végül egészen más irányba alakult a történet.”
Visszhang: Tóth Krisztina 2006 óta publikál prózaköteteket, és ezek egyre nagyobb nemzetközi sikert aratnak. A Vonalkód után, amely számos külföldi megjelenést követően legutóbb franciául kapott lelkes kritikákat, idén elkészült a Pixel lengyel és török fordítása is, az Akváriumot pedig a prágai cseh bemutatkozás után ősszel németül is olvashatjuk.
Huszonöt: Tóth Krisztina épp a rendszerváltás évében, huszonöt évvel ezelőtt publikált először, ezért olyan könyvet szeretett volna, amiben huszonöt novella kap helyet. „A struktúrák megszállottja vagyok. Az első novella szereplője egy rendszerváltás idején huszonöt éves nő, a záró novelláé egy napjainkban huszonöt éves fiú – a két novella között pedig huszonöt év telt el.” Ha elég figyelmesen olvasunk, nem nehéz észrevenni, hogy az eltelt időben nagyjából semmi sem változott.
A cikk eredetileg a KönyvesMagazin őszi számában jelent meg.
