(A házasság nem Doris Lessingnek volt kitalálva, az író önzőnek, erkölcstelennek, poligámnak, felelőtlennek, kiegyensúlyozatlannak tartotta magát, olyan embernek, aki egyáltalán nem hasznos tagja a társadalomnak. Legalábbis ez derül azokból a levelekből, amiket 2007 irodalmi Nobel-díjasa küldött egykori szerelmének, egy Leonard Smith nevű pilótának.
A 150 levelet, amit a 24 éves Lessing írt a Brit Királyi Légierő pilótájának, a 19 éves „Smithie”-nek, akivel 1944-ben ismerkedett meg Zimbabwében (akkor még Dél-Rhodézia), a sussex-i egyetem szerezte meg még 1993-ban. 1996-ban elhunyt Smith még egy bevezetőt is írt az archívumhoz, ebben az áll, hogy azonnal beleszeretett a nőbe, épp úgy, mint a légierő többi munkatársa. A leveleket az író és Smith akaratának megfelelően nem hozták nyilvánosságra, ám három évvel Lessing halála után most nyilvánosak lettek.
A több évtizedig tartó levelezés alatt Lessing élt házasságban (1945-1949), és írt Smithie-nek a Szovjetuniótól az apja betegségéig és haláláig mindenről. Apja elvesztése után az írta, legszívesebben egy nagy kalapáccsal zúzná össze a világot. 1946 februárjában írott hosszú levelében első regénye vázlatának elkészültéről számolt be, majd bevallotta a férfinek, hogy gyereket vár második férjétől, Gottfierd Lessingtől. Negatív tulajdonságai felsorolása mellett Lessing arról is írt, hogy ő csak dolgozni szeretne, a gyerekeivel lenni, boldognak (és persze párttagnak) lenni, meg egy szeretőt, anélkül, hogy bele kéne őrülnie a házasságba.
Lessing abban az időben találkozott Smith-szel, amikor John Whitehornnal és Coll MacDonalddal is, és természetesen velük is levelezett. Smith szerint az író róla és a két férfiről mintázta Paul, Jimmy és Ted alakját Az arany jegyzetfüzetben.
A sussex-i egyetem egyik oktatója, dr. Pam Thurschwell szerint a levelek azt mutatják, hogy ahelyett, hogy Lessing egyszerűen eldramatizálta volna a terhességével és a házasságával kapcsolatos érzéseit, megpróbálta közvetíteni ambivalens érzéseit azok felé a férfibarátai felé, akik nem az anyát és a feleséget, hanem az elvtársat, az írót, a szeretőt, az értelmiségit látták benne. Ezek a barátságok nagyon intenzívek és bohémek voltak, és szerelmi viszonyokba is torkollhattak.
A levelekből kiderül, hogy amellett, hogy Lessing leírja, mennyire zaklatottak az érzései a házassággal és a terhességgel kapcsolatban, attól is fél, hogy Smith azt reagálja majd, hogy ez az egész túl konvencionális.
Thurchwell úgy véli, a levelek a bizonyítékok arra, hogy Lessing olyan regényíró volt, aki folyamatosan a saját életanyagát használta a szövegeiben, és képes volt távolságot tartani az érzelmi és történelmi megpróbáltatásoktól.
Forrás: Guardian
