J.K. Rowling csak meg akarta írni a könyvet

Fleuriste | 2012. szeptember 25. |

Gondosan felépített, minden ízében megtervezett kampánnyal vezeti be a kiadója J.K. Rowling első felnőtteknek szóló regényét, a The Casual Vacancyt. Először csak a kiadás dátumát jelentették be, még februárban, majd áprilisban a készülő könyv címét, végül júliusban a borítótervet is nyilvánosságra hozták az interneten.

A kiadó kényesen ügyel arra, nehogy idejekorán kikerüljön a kézirat: a Guardian újságírója szerint, mielőtt a Little, Brown and Company londoni irodájában elolvashatta volna a könyvet, annyi hivatalos iratot kellett aláírnia, mint máskülönben egy tisztességes házvásárlásnál. A titkolózás odáig fajult, hogy az újságírónak kötelezettséget kellett vállalnia arra, hogy nem árulja el, hol van Rowling edinburghi irodája, ahová az interjút szervezték.

J.K.Rowling nagy utat tett meg az utóbbi 15 évben: a hét Potter-könyv több mint 450 millió példányban kelt el, ami nem csak a nevét tette ismertté szerte a világon, de anyagilag is igencsak kifizetődő volt: Rowling ugyanis az első valaha élt író, aki 1 milliárd dollárt keresett a műveivel.

Ennek ellenére nagy kérdés, hogy miként fogadják majd az olvasók első, felnőtteknek szóló regényét. Nem meglepő talán ezek után, hogy kitörő örömmel fogadja, amikor a Guardian újságírója elárulja, hogy tetszett neki a The Casual Vacancy: „Ó, Istenem, olyan boldog vagyok! Fantasztikus ezt hallani. Nagyon szépen köszönöm, hihetetlenül boldoggá tett! Ó, Istenem!”

Hiába ugyanis az eddigi példátlan siker, új regényével Rowling egy eddig számára jobbára ismeretlen területre merészkedett be, és nem tudni, hogy jól vagy rosszul fog-e kijönni belőle. Nem nagyon tudják ezt a kereskedők sem: még a nyáron írtunk arról, hogy több kaliforniai könyvkereskedés akkor még egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett, de nem csak ők, hanem az olvasók is. „Nem biztosak abban, hogy a sztori vajon ugyanúgy magával ragadja-e őket, mint annak idején a Harry Potter” – mondta akkor az egyik kereskedés munkatársa.

Az interjúban egyébként Rowling beszélt arról is, hogy a sikert és az azt követő felhajtást kezdetben nagyon nehezen viselte, főleg, mivel senkitől sem tudott tanácsot kérni arra nézve, hogy hogyan kezelje a hirtelen jött figyelmet. Amikor az első Potter-kötetet írta, minden szempontból a padlón volt – akkor a terápia segített. És terapeutához fordult akkor is, amikor az élete egyik pillanatra a másikra éles fordulatot vett, és ez nagyban segített neki abban, hogy egyenesbe jöjjön. Akárcsak az, hogy megismerte későbbi férjét, akivel azóta közös gyerekeik is vannak.

Kiderült az is, hogy a pénz, legyen bármi rengeteg, valóban nem feltétlenül boldogít. Rowling saját bevallása szerint óriási nyomás alá került, a kérelmeknek, kéréseknek se szeri, se száma nem volt. „Azt éreztem, hogy nekem kell megoldást találnom mindenki problémájára” – teszi hozzá. Persze a reklámozók is megtalálták, ám azt mondja, hogy az üzleti tárgyalások untatják, és ha tehetné az üzleti dolgokat, bármennyi pénzt is hoztak neki eddig, szívesen feláldozná néhány olyan óráért, amit csak az írásnak szentelhet.

Az írónő azonban többször is hangsúlyozta, hogy egyáltalán nem akar panaszkodni, hiszen a hírnévnek számtalan előnye is akad. Ezek között említi, hogy találkozhatott Barack Obama amerikai elnökkel vagy a demokraták legendás beszédírójával, Bob Shrummal.

Azt mondja egyébként, hogy nem nagyon izgatja, hogyan fogy majd az új könyve, és saját bevallása szerint a kritikusok esetleges véleményét sem tartotta szem előtt, amikor az új regényét írta. Az ambícióiról vagy azok hiányáról azt mondja, hogy egyszerűen csak arra volt szüksége, hogy megírhassa ezt a könyvet. „Nagyon szeretem, nagyon büszke vagyok rá, és nekem ez számít” – teszi még hozzá.

Miről szól az új könyv? Az alig negyven-egynéhány évesen megboldogult Barry Fairweather halála szó szerint felforgatja Pagford városkát. Pagford színleg maga az angol idill, macskaköves piactérrel, ódon apátsággal, ám az elbájoló homlokzat mögött háború tombol: gazdagok háborúja a szegényekkel, kamaszoké a szülőkkel, feleségeké a férjekkel, tanároké a tanítványokkal... Mert Pagford nem az, aminek látszik, és Barry megüresedett önkormányzati helye a valaha megélt legnagyobb háborút robbantja ki a helységben. Ki fog győzni a szenvedélyektől, köpönyegforgatástól, döbbenetes leleplezésektől viharos választáson?

Felmerült egyébként benne az is, hogy álnév alatt jelentesse meg a könyvet, de végül arra jutott, sokkal bátrabb dolog a saját nevével kiállni. A legrosszabb ugyanis, ami történhet vele, ha azt mondják, hogy ez szörnyű, és jobban tenné, ha visszatérne a gyerekkönyvekhez. Ebben az esetben – mondja – nyilván nem fog ünnepelni: „De élni fogok. Élni fogok”. Végezetül – egyfajta magyarázatként – még hozzáteszi, hogy már nem ugyanaz az ember, aki néhány éve volt. Boldogabb.

A regény szeptember 27-én jelenik meg angolul. A kötet itthon Átmeneti üresedés címen kerül majd a könyvesboltokba, nagy eséllyel decemberben.

Olvass minket e-mailben is!

  • Személyes ajánló a legérdekesebb tartalmainkról!
  • Extra tartalom csak feliratkozóknak!
  • Így biztosan nem maradsz le a legfrissebb könyves hírekről!
  • Nem spammelünk, heti 1-2 levelet küldünk.

Könyves Magazin Hírlevél