Fenyő D. György, a Magyartanárok Egyesülete alelnökének eduline-os interjúja elég nagyot ment (mi is szemléztük), melyben sok más mellett a kronologikus szemlélet elvetéséről, a kötelezők listájának megváltoztatásáról és az elmélyülő olvasás fontosságáról is beszélt. A szeretlekmagyarorszag.hu megkérte az egyesület elnökét, Arató Lászlót, hogy ugyancsak fejtse ki a véleményét.
Ő elmondta, hogy szerinte az említett interjúból a sajtó és a közvélemény is elsősorban a kötelező olvasmányokra fókuszált, holott ezzel egyidejűleg nagyon fontos annak a kontextusnak a vizsgálata, hogy miért is nem kellene már bizonyos műveket tanítani. Ez pedig nem más – ahogy azt Fenyő D. György is kiemelte –, mint hogy az iskola manapság már nem az információ közvetítésében, hanem annak elrendezésében lehet a diákok segítségére.
„Véleményem szerint azt kellene megtanulniuk az iskolában, hogy elidőzzenek egy olvasmányon. A lassú olvasást. A lelassulásra nincsenek kondicionálva a gyerekek, és erre óriási szükség lenne. A hétköznapi, gyors tempójukból kimozdulva, kevesebb művet, de alaposabban kellene feldolgozniuk”
– vélte Arató László.
Szerinte az iskolák nagy részében nem lenne szabad feladni Jókait, a Csongor és Tündét, Az ember tragédiáját és a Bánk bánt is. Ugyanakkor sikeresen nem is lehet minden középiskolában, minden tanulócsoportnak mindet megtanítani: „Van, ahol és amikor az egyiket, van, ahol és amikor a másikat célszerű tanítani”, ehhez viszont rá kell szánni 4-5 hetet. Hogy kinek mit tanítsanak, azt a tanulócsoportok megismerése döntené el.
„Ha egy csoportban mondjuk a történelem vagy a lélektani dilemmák iránti érdeklődés erősebb, ott helye lehet a Bánk bánnak vagy Az ember tragédiájának. Ahol teszem azt, a csoda, a fantasztikum iránti érdeklődés erős, ott pedig inkább a Csongor és Tünde, és mellé mondjuk a Tragédiából a falanszter-szín”
– mondta Arató László, hozzátéve, hogy szerinte a gyerek javaslatait is figyelembe kell venni, és sokkal több populáris irodalmat kellene olvastatni.
Jókairól elmondta, hogy regényei régen könnyű olvasmányok voltak, ezért is volt meghatározó a pedagógiai-iskolai szerepük: „Csakhogy nagyjából a '80-as évektől ez a szerep lejárt”, és könyvei ma már nem alkalmasak az olvasás megszerettetésére. Szerinte ugyanakkor nem kiirtani kellene Jókait a listáról, hanem ott tanítani, ahol helye van, ahol rá való fogékonyságot fedez fel a tanár.
