Asimov Alapítvány trilógiáját is fellőtték az űrbe a Teslával

Asimov Alapítvány trilógiáját is fellőtték az űrbe a Teslával

.konyvesblog. | 2018. február 08. |

elon-musk-sending-tesla-car-into-space-with-spacex.jpg

Elon Musk pár napja elterelte a világ figyelmét, és rávette az embereket, hogy egy őrült/zseniális fickóról beszéljenek, aki fellőtt egy autót az űrbe. A Tesla-reptetésnek természetesen irodalmi vonatkozása is van, ugyanis az autóval együtt felküldték Isaac Asimov Alapítvány trilógiáját  is.

Ez a nap a pszichohistória jegyében telik, ugyanis az Alapítvány-történeteknek épp ez a szervezőeleme.  A pszichohistória a matematika, a pszichológia és a szociológia összeolvasztásából létrehozott új tudományág, amit egy Hari Seldon nevű Asimov-hősnek köszönhet az emberiség. Az az emberiség, amely immár elég információval rendelkezik, hogy legyőzze a bizonytalansági tényezőt, és megjósolja és megtervezze a jövőt. Az információ tehát segíthet megváltoztatni a jövőt, Musk pedig bebizonyította, hogy tudja, mit jelent a metafora. Az Inverse azonban feltette a kérdés, valóban a legjobb Asimov-könyveket küldték Mars körüli pályára? Vajon a jövőbeli olvasók élvezni fogják őket? A kérdés persze hipotetikus.

A cikk szerint az Alapítvány-könyvek érdekesek ugyan, de a karakterábrázolásban nem jeleskednek. Némelyik szereplő inkább funkcionál szócsőként bizonyos ötletekhez, mint valódi karakterként. Asimov 1941-ben kezdte el írni a novellákat, amelyeken a könyvek alapulnak, tehát egyes részek azóta már elavulhattak, ráadásul a történetek sincsenek mindig tökéletes összhangban egymással. A trilógia nem tartalmazza az 1988-as előzményregényt, Az Alapítvány előttöt, amiben megismerhetjük a fiatal Hari Seldont, és ami az Inverse szerint sokkal izgalmasabb, mint maga a trilógia, ráadásul összekapcsolja az Alapítvány-univerzumot Asimov nem kevésbé híres robottörténeteivel.

Szerintük Musknak inkább Asimov esszéiből kellett volna válogatnia, például a The Planet that Wasn’t There című 1975-ös kötetben lévőkből, például a Thinking About Thinkinget, amelyben a szerző arról ír, hogy az IQ-tesztek valójában fenntartják az intézményesített rasszizmust. Az istenek is… című regénye, amely az alternatív univerzumok közötti energiacsere koncepcióját vázolja, ugyancsak jó választás lett volna. Sőt, ha már javasolni lehet Musknak könyveket, akkor inkább olyan klasszikusokat mondanának, mint a nemrég elhunyt Ursula K. Le Guin A sötétség balkeze című regénye, vagy Octavia Butler Xenogenesis-regényei. Felmerül a kérdés, hogy ha a műszerfalon a Ne pánikolj! felirat szerepel, akkor miért nem Douglas Adams utazott az űrbe? (Musk egyébként az első Marsra tartó űrhajóját The Heart of Goldnak, vagyis Arany Szívnek nevezi el, a Galaxis útikalauz stopposoknak első könyvének űrhajója alapján.)

A cikk szerzője, Ryan Britt, a Luke Skywalker Can't Read (Luke Skywalker nem tud olvasni) szerzője azt reméli, hogy legközelebb egy olyan sci-fi regény vagy novella is eljuthat a jövőbe, amely az ötvenes évek után íródott.