Életének 88. évében elhunyt Ursula K. Le Guin, aki irodalmi mélységet adott a sci-finek és a fantasynek, és megismertette a műfajt a feminizmussal. Le Guin egészsége az utóbbi hónapokban megromlott, halálát a családja jelentette be a Twitteren. Fia a Reutersnek elmondta, hogy az édesanyja a végsőkig dolgozott, és saját magát is meglepte azzal, hogy még két hónappal ezelőtt is befejezett novellákat. Fia szerint édesanyjának kis bűntudata is volt, amiért mostanában már csak a saját szórakoztatására írt.
Le Guin 1968-ban jelentette meg első regényét, a Szigetvilág-sorozat első darabját, A szigetvilág varázslója címmel. Ezt követte A sötétség balkeze című regény, amely úttörőnek számított a műfajban, ugyanis egy olyan bolygón játszódott, ahol nem léteznek hagyományos nemi szerepek. A regény Hugó- és Nebula-díjas is lett , csakúgy, mint az 1874-es A kisemmizettek. A Szigetvilág-sorozat harmadik része, A legtávolibb part elnyerte a National Book Awardot gyerekirodalom kategóriában.
Ursula Le Guin szerint a sikeres könyvnek nincs titkos receptje
Nincs recept - üzent a reménybeli íróknak a sci-fi író legenda, Ursula Le Guin, aki azt mondja, már nem érzi magában az erőt, hogy újabb regényt írjon, arra azonban mégis, hogy internetes workshopot indítson másoknak. Hiányzik neki a könyvírás, de már nem érzi magában azt az erőt, ami a regényíráshoz kell, igaz, verseket még mindig ír - közölte Ursula K.
Nemcsak a műveiben, de a való életben is felemelte a szavát a nőkkel szemben elkövetett igazságtalanságok ellen. Híressé vált 1987-es levelében megtagadta, hogy szöveget írjon egy olyan antológia borítójára, amelyben egy női szerző szövege sem szerepelt, mivel úgy érezte, nem tartozik ebbe az exkluzív férfiklubba, fiúöltözőbe. 2014-ben megtámadta a Sci Fi Channel nevű csatorna Szigetvilág-adaptációját, mert Ged szerepére egy fehér férfit kasztingoltak, holott a könyvben szereplője bőrszíne vörösesbarna. Akkor arról írt, hogy a könyvei legtöbb szereplője nem fehér, hanem olyan sokféle, mint a szivárvány. Ez a döntés pedig teljesen tudatos és szándékos már a legelső könyve óta, mert nem tudja, miért kéne a műfajban mindenkit Bobnak, Joe-nak vagy Billnek hívni, és azt sem, hogy miért kéne fehérnek lenniük. Szerinte ennek semmi értelme, ugyanis a fehér ember már most kisebbségben van a Földön, miért ne lenne kisebbségben a jövőben is.
Le Guin hallatta a hangját a Google és az Amazon elleni harcban, és rendszeresen blogolt mindenről, Donald Trumptól - akit egy médiahekknek, médiagólemnek talált, akiből semmi sem marad, ha elveszik előle a kamerát és a mikrofont – egészen a macskájáig, Pardig.
Miután 2015-ben azt nyilatkozta, hogy úgy érzi, nincs több energiája egy új regény megírására, de az irodalmat továbbra is elképesztően fontosnak tartja,online írói workshopot indított ígéretes szerzők számára. „Könyveket olvasunk, hogy rátaláljunk önmagunkra. Amit mások – valójába vagy a képzeletünkben – csinálnak és gondolnak és éreznek (…) az egy lényeges útmutató ahhoz, hogy megértsük, mik vagyunk, és mivé lehetünk.”
Ha Ursula K. Le Guinen múlna, senki sem vásárolna az Amazontól
(Kép forrása) Könyvforgalmazóként és kiadóként az Amazon nem akar versenytársakat, nem vállal felelősséget és kockázatot - vélte friss blogbejegyzésében Ursula K. Le Guin, a legendás sci-fi és fantasyszerző, aki már tavaly, a National Book Awards díjátadóján is nagy figyelmet keltett, amikor beszédében kikelt az irodalom eltárgyiasítása ellen.
2016-ban arról beszélt a Guardiannak, hogy a realizmus egy nagyon gazdag műfaj, ami számos remek irodalmi művet adott az olvasóknak, ám azáltal, hogy a realizmus lett a minőség mércéje, azáltal, hogy erre korlátozták az irodalmat, az olvasó túl sok fontos könyvet veszített szem elől. Szerinte túl sok kritikus és tanár ignorált – és nem is ismert- mindenféle fikciót, ami nem fér bele a realizmus zsánerébe.
Le Guin több mint 50 könyvet jegyez, írt verseket, novellát, kritikát, és lefordított a Tao te Kinget is. Utoljára a Valós és valótlan (Gabo, 2017) című, kétkötetes novellagyűjtemény jelent meg tőle magyarul. Számos kollégája gyászolja, China Miéville például azt írta róla, hogy „egy irodalmi óriás volt, egy radikális, egy úttörő”, Stephen King szerint pedig nemcsak egy sci-fi-író volt, hanem irodalmi ikon.
Forrás: Guardian
