Fotó: Nagy Márton/Margó Irodalmi Fesztivál
Ahogy Horváth Viktor sétál, úgy is ír
– adja meg az este felütését közös sétáikra hivatkozva Garajszki Margit író-műfordító, aki a szerzővel és Fehér Renátó költő-kritikussal beszélgetett a Margó első napján Horváth Tankom című új regényéről. Állítása szemléltetésére Garajszki rögtön a kötet első mondatát idézi, mely így kezdődik: „Szépen mentünk egymás mellett a járdán…” (És így folytatódik: „… de én nagyon féltem, mert a lányt mindig meg kell csókolni, amikor a hazakísérés végén elbúcsúzunk, én viszont még soha nem csókolóztam.”)
Horváth Viktor: Tankom
Magvető, 2017, 276 oldal, 3490 HUF
A Tankom Csehszlovákia 1968-as inváziójáról szól, és a K4 közép-európai könyvsorozat részeként hamarosan megjelenik szlovákul is. Alapötletét tulajdonképpen a Hévíz folyóirat '56-os antológiája adta, és ez gondolkodtatta el Horváth Viktort, hogy míg '56-ról nincsenek személyes emlékei, addig '68-ról, arról, hogy az apukája gyerekként mesélt neki arról, hogy „rendet csináltak” Csehszlovákiában, már igen. Az apa-figura egyébként különösen markáns az egész regényben, de erről majd később. A Tankom hőse egy fiatal katona, aki tolmácsként jelen van a politikai találkozókon – Fehér Renátót épp az fogta meg, ahogy a regény egymásra montírozza a magántörténelmet és a „nagy történelmet”, és az egészet ahhoz az iskolai módszerhez hasonlította, mint amikor az írásvetítőn egymásra helyezték a különböző fóliákat.
A főszereplő erősen infantilizált (miközben zajlik a bevonulás, őt leginkább a játékkatonái foglalkoztatják), és pont az ő infantilizmusa ad a regénynek egy humoros regisztert, de – és ezt Fehér fontosnak tartotta kiemelni – ez nem jelenti azt, hogy a történelmi tragédia is infantilizálódna. A csehszlovákiai bevonulás ugyanis egy szégyentörténet, mely úgy mesél rólunk, hogy abban a felelősök mi vagyunk. Fehér Renátó a főhőst egyenesen egy olyan átlagemberhez hasonlította, aki Forrest Gump-i figuraként csöppen a nagypolitikába (és akkor Fehér Renátó a hallgatóság felé intézett szuper javaslatára ezt a gondolatot be is emeljük a címbe), Horváth pedig hozzátette, hogy a karakter infantilizmusa a saját életéért viselt felelősség elhárítását is jelenti egyben.
A sport szeretete nem ellentétes a marxizmus-leninizmussal
Nem baj, ha vannak játékkatonáim? Lehetek attól még felnőtt? És ha kis tankjaim és repülőim is vannak? Ha háborút indítok a játékkatonáimmal és a játéktankjaimmal, lehetek felnőtt? És ha a katonáim és a tankjaim igaziak?Horváth Viktor: TankomMagvető, 2017, 276 oldal,...
Egy autoriter rezsimben mindenki gyerek
– szögezte le Horváth, hiszen van egy gondoskodó kéz, amely táplálja az embereket, és egy másik, amely megvédi. Utóbbihoz persze új és új ellenségek is kellenek. Az író szerint egy machiavellista diktátorral, ha már mindenképp úgy hozta az élet, jobban jár egy ország, mint egy hívő diktátorral, hiszen előbbi addig tud profitálni, amíg prosperál az ország. Épp ezért, ha már mindenképp úgy kell élnünk, akkor a maga részéről inkább machiavellista diktátort kíván Magyarországnak. Szerinte ez a Kádár-korban kis híján megvalósult, ezért is volt a rezsim életképes. Felidézi azt is, hogy 1968-ban az Új Gazdasági Mechanizmus hazai bevezetése szinte egybeesett Dubček megválasztásával, Kádárnak pedig kapóra jött a csehszlovák reform, mely „akkora zajjal járt”, hogy Moszkva inkább rájuk, mint a magyarokra figyelt.
Fehér Renátó óva intett bárkit is attól, hogy ma bohókás öregurakként tekintsen az akkori kommunista politikusokra, akik rutinosan sokáig vezették országaikat, rengeteg kárt okozva ezzel.
A hidegháborút csak úgy lehet megérteni, ha komolyan vesszük őket
– tette hozzá. Szerinte fontos eleme a könyvnek, hogy a pártfőtitkárok olyan atyáskodó figurákként jelennek meg benne, akik valóban elhiszik, hogy meg tudják védeni és menteni az átlagembert. Végezetül emlékeztetett rá, hogy Horváth Viktor Tankom című regénye Totth Benedek Az utolsó utáni háború és Potozky László Égéstermék című kötetével együtt, trióban jelent meg (utóbbi egy elképzelt közép-európai ország fővárosában zajló forradalomról szól), és ha létezik a kortárs magyar irodalomban military próza, akkor ezek a könyvek mind ide sorolhatók.
