Fotó: Erdei Gábor
Futaki Attila amerikai sikereiről már írtunk korábban. A rendkívül részletes és realisztikus stílusban alkotó fiatal magyar rajzoló a Spirál című albumának megjelenése után, franciaországi ismertségeken keresztül került be a nemzetközi képregény vérkeringésébe, és a Disney-nél rajzolta meg a Percy Jackson című young adult fantasy sorozat első részének képregényes változatát (a filmre is adaptált Villámtolvaj). A kötet a New York Times bestseller listáján landolt, és onnantól kezdve megnyíltak Futaki előtt az amerikai képregényipar kapui. 2011-ben a harmadik legnagyobb tengerentúli kiadónál, az Image-nél rajzolta Scott Snyder sztáríró (Batman) és Scott Tuft Severed című hétrészes horrorát, tavaly pedig egy másik nagy kiadó, a Dark Horse kérte fel egy ötrészes Conan minisorozathoz (The Phantoms of the Black Coast) – utóbbit, ami egyelőre csak egy kevesek számára hozzáférhető, exkluzív digitális tartalom, de amit idén piacra dobnak gyűjteményes kötetben, nemrég fejezte be. Arról beszélgettünk vele, hogy milyen volt ezeken a projekteken dolgozni, és hogy mit tartogat számára a jövő a képregényiparban – és azon is túl, Hollywoodban.
Min dolgozol éppen?
Most fogom befejezni a Percy Jackson sorozat harmadik kötetét. Az elmúlt pár év nagyon feszes volt, szinte semennyit nem tudtam pihenni. A Severed is belenyúlt a karácsonyba tavalyelőtt, most karácsonykor két órára tudtam elszabadulni, a szilvesztert pedig az ügynökömmel levelezve töltöttem, hogy a Conan elkészüljön a január 5-i határidőre. Öt hónapig dolgoztam rajta, nagyon kevés szabadidővel. Az havi legalább 22 nap, napi minimum 10 óra munka.
Hogyan kerültél az Image-hez, hogyan lettél a Severed rajzolója?
Miután befejeztem az első Percyt, egyszercsak kaptam egy levelet Scott Snydertől – Jeff Lemire író közös barátunk, ő mutatta meg neki a rajzaimat. Snyder megkért, hogy küldjek neki néhány próbaoldalt egy Scott Tufttal közösen tervezett képregényhez, mert szerinte passzolna hozzá a stílusom, ez volt a Severed. Elolvastam a forgatókönyvet, és azonnal megtetszett a sztori. Az a ritka eset volt, amikor nem kellett azon gondolkodnom, hogyan rajzoljam meg, egyből láttam magam előtt az egészet. Éreztem, hogy ez az én projektem. Úgyhogy megcsináltam két próbaoldalt, a kiadónál mindenki odáig volt érte, és le is szerződtünk.
Bevált a projekt?
Nagyon. Nem gondoltam, hogy ennyire népszerű lesz. Aznap, hogy az első füzet megjelent Amerikában, délután már kaptam az e-mailt, hogy pár óra alatt elfogyott az összes, és újra kell nyomni. Már a harmadik résznél tartottunk, amikor a New York Comic-Conon szembesültem vele, hogy tényleg milyen iszonyatosan szeretik. Minden képregényes oldalon dicsérték, folyamatosan kaptam a rajongói leveleket, tonnaszámra, annyit, hogy elolvasni sem tudtam őket. Voltak, akik írták, hogy nem tudták lekapcsolni a villanyt, mert annyira összecsinálták magukat tőle. A végén már egyenesen vártam, ahogy adtuk ki az új részeket, hogy sztároljanak, hogy megint milyen kurvajót csináltunk. Amikor később megjelent a gyűjteményes kötet, írt róla a Publishers Weekly, a New York Times, utóbbi 2011 egyik legfontosabb képregényének titulálta. Azt éreztük akkor, hogy a Severednek hála valami történt a horrorképregény területén – bár ezt nyilván majd az idő dönti el. És azután, hogy ide eljuttattuk a Severedet a nulláról, tehát nem egy már meglévő lóra felülve, hanem teljesen a nulláról, kicsit csalódtunk benne, hogy nem jelölték Eisner-díjra. És nem magam miatt – sokan mondták, hogy milyen fantasztikusak a rajzok, de szarból nem lehet várat építeni. Azért voltak fantasztikusak a rajzok, mert fantasztikus volt a sztori – nagyon inspiráló volt a szkript. 
És hogy vezetett innen az utad a Dark Horse-hoz és a Conanhoz?
Amikor befejeztem a Severedet, egy román rajzoló ismerősömön, Victor Drujiniun keresztül kapcsolatba kerültem egy ügynökkel. Úgy éreztem akkor, hogy megy a szekér, voltak megkereséseim, ezért azt mondtam, hogy ha együtt fogunk dolgozni, annak akkor lesz értelme, ha el tud juttatni engem egy következő szintre. Keressen nekem nagy projekteket! Aláírtuk vele a szerződést, amikor még a Percy második kötetén dolgoztam, aztán pár hónap után mondta, hogy a Dark Horse egyik szerkesztője, Scott Allie (ő csinálta a Hellboyt Mike Mignolával), akivel egy Conon én már találkoztam korábban, nagyon szereti a munkáimat, és éppen egy oldschool Conan sorozatban gondolkodik. Pár karaktervázlatot csináltam csak, aztán egy idő után jelezték, hogy enyém a projekt. Elkezdtem rajzolni, és tonnaszámra kaptam a visszajelzéseket Allie-től, hogy mi nem jó, min kéne változtatni – és szinte mindenben igaza volt. Iszonyú jó szerkesztő, nagyon jó szeme és ízlése van, ami nagyon ritka Amerikában, mert a legtöbb szerkesztő nem ér szart sem, nem kreatívan vesznek részt a munkában, hanem csak betartatják a határidőket, és fizetéseket intéznek. És Allie egyenesen megmondja, ha valami nem jó, na, ez sem jellemző arrafelé. Pl. mondta egyszer, hogy Conannak a feje ezen a képen elég szar lett – és röhögtem rajta, hogy tényleg. Allie lekoptatta a rajzomból azokat a manírokat, amik nem a történet elmesélését szolgálták, rászoktatott, hogy ne azt vegyem alapul, hogy mi néz ki jól, hanem azt, hogy mi szükséges. És ezért mostanra, a Conan befejeztével, jobb rajzoló lettem, és a végére már Allie is alig ellenőrizte a munkámat, annyira bízott bennem. 
És hogy ment a munka az írókkal, velük milyen volt a kapcsolat?
A Severed és a Percy esetében nagyon jó. Robert Vendettivel (Percy) jó barátok is lettünk. Scott Tuft egy baromi tehetséges, de teljesen őrült fazon, egyszer egy hétig nálam lakott Pesten, a rajzolás korai fázisában, és néha konkrétan féltem tőle. Snyder egy rakás másik sorozatot írt közben, úgyhogy emiatt sokszor kimaradt a kreatív folyamatból, de azért beszéltünk. A Conannál nem volt semmi munkakapcsolat Victor Gischlerrel (csak Facebookon dumáltunk kicsit), ott a szerkesztővel intéztünk mindent.
Hogy áll most a Percy Jackson?
Egy-másfél hónapon belül elkészül a harmadik könyv. Egyelőre még bizonytalan, lesz-e folytatás, a második és harmadik kötet sikerétől függ, na meg a második mozifilmtől, amit év végén mutatnak be (akkor jön ki a második képregény is). Én, ha ezt befejezem, egy ideig biztos nem akarok belekezdeni a következőbe, akkor sem, ha a Disney akarja. 
Kicsit unalmassá vált három könyv alatt ugyanazt a világot rajzolni, ugyanazokkal a karakterekkel? Van még ebben lelkesedés egyáltalán?
Már nincs. Én a Percy Jacksonban már megrajzoltam, amit akartam, és már nincs bennem az a késztetés, ami kezdetben volt, nekem ennyi elég belőle. Egyébként sem voltam soha oda a gyerektörténetekért. Persze az elsőnél pont emiatt iszonyú kihívás volt, hogy valami olyasmit csináljak, ami addig eszembe se jutott. Az első kötet kicsit felemás is lett, de a második nagyon jól sikerült, Gáspár Tamás színei fantasztikusak – a harmadikra meg eltűnt belőle a kihívás, onnantól csak ismétlem magam. Már új kihívást keresek, azt hiszem, pont az lenne a szomorú, hogy ha még ma is csak ezzel akarnék foglalkozni. Nem, előre kell lépni, fejlődni kell. 
A Percyhez, a Severedhez vagy akár a Spirálhoz képest, milyen egy Conant rajzolni, egy olyan karaktert, akit már több tucatnyian rajzoltak előtted?
Próbáltam elfelejteni, hogy mennyien rajzolták, és kik rajzolták (nevet). Az, hogy a Conant pl. John Buscema és Frank Frazetta rajzolták, nálam jóval tehetségesebb emberek, elég ijesztő érzés. Mert ilyenkor benned van, hogy nem tudod azt elérni, hogy a te Conanod, ismertebb legyen, mint az övék, bármit csinálhatsz, ez sosem fog megtörténni. Úgyhogy inkább arra törekedtem, hogy ez az öt rész engem szórakoztasson, fejlődjek, kipróbálhassak olyan technikákat, stílusokat, amiket korábban nem tudtam. Szerencsére senki nem kérte tőlem, hogy igazodjak bármilyen korábbi Conan-rajzoló munkáihoz. Abból indultam, hogy számomra milyen a karakter: szögletes, darabos, nyers, brutális, szikár, olyan, mint egy kommunista szobor. Amikor áll Conan, akkor egy tömeget látsz. Kemény, vastag vonásokkal, súlyos tömegekkel, erős fény-árnyék hatásokkal dolgoztam. Nagyon élveztem a hátterek kitalálását is a különböző helyszíneken. Conant rajzolni egyébként kibaszott nehéz, ezután azt érzem, hogy bármit meg tudok csinálni. 
Milyen a munkafolyamat, mennyire terhesek a határidők?
A határidők mocskosul terhesek, nagyon komolyan veszik őket, és bele lehet hülyülni a betartásukba. A kiadók nem csak azt fizetik meg, hogy megrajzold a képregényt, hanem azt is, hogy időben megrajzold, sőt, ez a legfontosabb elvárás. Ha késel, azzal egy csomó ember munkáját hátráltatod. Úgyhogy nem számít mennyire vagy fáradt, csinálni kell, akkor is, ha már 48 órája csinálod egyhuzamban – volt ilyen. Sok támadást kaptam, hogy rajzoló asszisztensem van. Namost, bárki, aki úgy gondolja, hogy egy havi sorozaton dolgozó hivatásos rajzolónak nincs szüksége asszisztensre, az hülye. Nincs olyan, aki ezt egyedül bírja. Aki pl. azt hiszi, hogy Katsuhiro Otomo egyedül rajzolta az Akirát, azt kezeltetni kell – azt a végére egy egész stáb csinálta. Szóval, nekem is van asszisztensem, Farkas Lajos, aki a Conan első két részében nagyon sokat segített. Évekig dolgoztunk együtt, és sokat tanultunk egymástól – most a saját képregényét csinálja Franciaországban, mert a tehetségek előbb-utóbb mindig kinövik magukat. Vele anno rengeteget dolgoztunk azon, hogy a rajzstílusunkat ne lehessen megkülönböztetni. Volt olyan Percy-oldal, aminek az egyik felét én, a másik felét ő húzta ki, és szakmabeliek sem látták a különbséget. Így lehet tartani a határidőket. 
Van beleszólásod a munkába azután, hogy leadtad a rajzokat?
Van, kiharcoltam magamnak, hogy legyen. Mindig kikötöm még az elején, hogy a színező munkáját jóvá kell hagynom, mert a szín a legfontosabb. Az az első, ami szembetűnik, ha kinyitsz egy képregényt, és a rossz színezés tönkretehet mindent. Az olvasó nem választja szét, hogy a rajz jó, a színezés nem, csak azt látja, hogy jól néz ki, vagy nem néz ki jól. Vagyis úgy érzem, jogom van beleszólni, hogy ítélik meg a munkámat. Ha belegondolsz, hogy egy átlag sztorit rajzolsz úgy fél évig, és két munkádat elrontják a színezők, akkor utána ott tartasz, hogy oké, volt egy pocsék évem. Nem éri meg. A Conan első számának az eredeti színezése is pocsék volt, fogalmam sincs, hol talált hozzá a srác pl. olyan undorító bugyikéket. Mondtam a szerkesztőnek, aki egyetértett, és a színező valahogy megtáltosodott, és a második számtól fantasztikus színharmóniákat kreált, pont amilyeneket kellett. De nézd csak mondjuk a Hellboy példáját, mi lenne, ha Mignolának nem lenne beleszólása? Ott nagyon finom árnyalatok vannak, minden hihetetlenül ki van találva, annál tökéletesebben ezt nem lehet csinálni. És tökéletesen el is lehetne baltázni. 
Van valami új projekt kilátásban most, a Percy és a Conan után?
Scott Allie-nek mondtam, hogy a Conannal hol elégedett vagyok, hol nem, mert nagyon szorosak a határidők, és egyébként is, inkább horrorbuzi vagyok. Mondta, hogy ő is, és ez remek, akkor majd csinálunk közösen egy horrort, kényelmesebb határidőkkel. Aztán voltak tervek a Severed folytatásra, a mai napig beszélünk róla – lehet, hogy lesz, lehet, hogy nem lesz. Én nagyon szeretném, mert nekem az a szívem csücske volt, az egyik legérdekesebb dolog, amit eddig rajzoltam. Aztán tavaly nyáron megkeresett Rob Cohen, a Halálos iramban rendezője azzal, hogy a Percy és a Severed óta nagy rajongóm, és a Rocky producerével, Gene Kirkwooddal csinálnak egy filmet Isaac Newtonról, amihez képregényt is ki akarnak adni. Nagyon meglepődtem, mert van egy kör, amit bekalkulálsz magadnak, hogy kb. kik ismerhetik a munkásságodat, aztán jön valaki, aki teljesen kívül van azon a körön, amire gondoltál. Mostanában kaptam a forgatókönyvet, ami baromi jó – és megállapodtunk, hogy nemcsak a képregényt rajzolom hozzá, hanem én csinálom a storyboardot, a karakter- és látványterveket is. Ez egyébként egy detektívtörténet lesz, ami azon a tényen alapul, hogy Newton sokszor nyomozott pénzhamisítók után. Tavasszal megyünk majd Londonba helyszíneket nézni és kutatni, rengeteg információt kell összegyűjteni a korról és az emberről. Nagy film lesz, de még minimum két év mire elkészül.
Most, hogy már megvetetted a lábad odaát, vannak álomprojektjeid?
Persze. Először is, mindenképpen szeretnék a Dark Horse-nál maradni, ha már találtam egy ilyen jó szerkesztőt. De azt nem hiszem, hogy pl. én fogom rajzolni a következő Pókembert a Marvelnél, mert nem érdekel. És nem a Pókemberrel van bajom, csak az olyan lenne, mint Jimmy Hendrix a Beatlesben. Egyszerűen nem az én stílusom, hiteltelen lenne. Esetleg a Megtorlót vagy Rozsomákot el tudnám képzelni, és főleg a Batmant. A DC-nél egyébként is jó kapcsolataim vannak, és a Vertigónál is szívesen rajzolnék, mondjuk valami horrort. Azt még tudom, hogy a Dark Horse-nál John Arcudi szereti a munkámat, ezért a Hellboy kapcsán már felmerült a nevem. Ami egy igazán nagy álmom, hogy Mike Mignola ír valami újat, ami nem Hellboy, és engem kér fel rá. De nagyon szívesen dolgoznék Arcudival, Jason Aaronnal vagy Brian Azzarellóval is, mert ezeknek az embereknek olyan víziói vannak, amiket bármikor szívesen megrajzolnék. 
És Amerikán kívül? Rajzolnál szívesen ismét itthon vagy Franciaországban?
Franciaországban igen, dolgozom is oda egy hipperreális, színes horrorképregényen – pontosabban egy régi kiadatlant dolgozom át, amit még a Spirál után csináltam. A Severed áprilisban jön ki ott, szóval pont jó lesz az időzítés. Itthon nem, semmi esélyt nem látok rá, nincs kiadó, nincs piac. Amit egy egész féléves projektért kapnék itthon, az egy amerikai oldaláramat nem fedné le, és én ebből élek, nem tudok bevállalni jófejségből egy több hónapos ingyenmunkát. Egyébként még Amerikában is csak egy szűk réteg tud megélni ebből. És ha azt vesszük, hogy mennyi munkával jár, meg merem kockáztatni, hogy az egyik legkevésbé jövedelmező üzletág, főleg, mondjuk egy olyanhoz képest, mint a játékipar. 
Az itthoni körülmények javulására látsz bármi esélyt?
Nem. Nem csak a piaci és kiadói háttérrel van baj. Az itthoni alkotók közül egyedül Felvidéki Miklósban látok potenciált. Ő az egyetlen, aki el tudja feledtetni velem, hogy magyar – olvasom és szórakoztat. Az ő látásmódja képregényes, ő tudja, hogy mitől működik egy sztori. A többiek nem. Még talán Csordás Dani egy kivétel ez alól.
Mit tanácsolsz azoknak, akik szintén Amerikában próbálnának szerencsét?
Magabiztosság és kitartás, el kell hinned, hogy kurva jó vagy, és ezt el kell hitetned másokkal is. Be kell lőnöd magadnak egy szintet, és a nagyobb kiadókat kell ostromolnod. Kis megbízásokat felesleges elvállalni, mert azokat úgysem veszik észre, és nem visznek előre. És főleg, ismertséget kell szerezni, jóban kell lenni az írókkal, mert ők viszik be a rajzolókat a kiadókhoz. Időt és pénzt kell áldozni arra, hogy eljárj Conokra, fesztiválokra, vinni, küldeni kell a portfóliódat, be kell kerülni a vérkeringésre. Van olyan, hogy néha valakit kicsípnek a tömegből, de nem Magyarországról, mert ez a piac nem is létezik számukra. És persze kell egy jó adag véletlen, jó helyen kell lenned jó időben – és semmire nincs garancia.
Képek:
Percy Jackson: Sea of Monsters (5-7. képek): Adapted from Rick Riordan's Percy and the Olympians: Sea of Monsters, Written by: Robert Venditti, Art by: Attila Futaki, Colored by: Tamás Gáspár, Publisher: Disney Hyperion books
Conan: The Phantoms of the Black Coast (8-13. képek): Art by: Attila Futaki, Written by: Victor Gischler, Colored by : Space Goat Productions, Publisher: Dark Horse
Severed (2-4. képek): Written by:Scott Snyder and Scott Tuft, Art by: Attila Futaki, Coloredy by: Attila Futaki and Greg Guilhamound, Publisher:Image Comics
