„Miénk ez a tér!“ - Kortárs írók a Moszkva térről

„Miénk ez a tér!“ - Kortárs írók a Moszkva térről

iSophie | 2015. február 06. |

moszkvater-9066.jpg

Fotó: Valuska Gábor

Kalef, Moszkva, Széll Kálmán. A tér neve többször változott, de az óra sokáig biztos pont volt. Most azt is elvitték, bár a városvezetés szuper új órát ígér helyette. Sőt, egy szuper új Moszkva térről is volt már szó, de annak a helye egyelőre még ismeretlen. Cikkünkben a régiről, a nem szuperről gyűjtöttünk össze néhány idézetet kortárs íróktól.

Berta Zsolt: Kalef

Berta Zsolt 2014-ben egy egész regényt adott ki a Moszkváról, vagyis a Kalefről, illetve az azonos nevű, elhíresült galeriről. A történet a 2008-es Jancsiszög előzménye.

 A tuja csikorogva bebotorkál a Kalefra. Kisütött a nap, olyan, mintha reggel tél lett volna, most meg tavasz… bár a levegő még elég csípős. Emő elindul a lépcsőn, föl az árbockosárba, a Várfok utca felé. Fönt a korlátokon, a Kalef gödrének szélén már ülnek egy páran. Gyulával mi is arra tartunk Emő nyomában. Csípője hintázik, bokája épp a szemünkkel egy magasságban. Kopp-kopp… odafönt nem áll meg, csak int a bátyjának, Ákosnak, s balra fordul… mi meg jobbra… hátraarcot csinálok menet közben, s hátrafelé gyalogolok Gyula mellett, így kísérem Emőt a szememmel.

   Szotyola mindjárt a kezemben tartott lemezt nézi.

–        Hú! Megjött?! Megnézhetem?

Senki sem hívja Zolinak. A vezetéknevét a legtöbben nem is tudják. Kis... és kicsi tényleg. Ahogy Gyula meg nagy és Nagy. Szotyola vézna felkarja alatt könyv, mint mindig. Jack Londontól a Sárga Sátán. Felé nyújtom a lemezt, elveszem a könyvet.

Pőcze Flóra: A Moszkva tér gyermekei

A fiatal társadalomkutató két hónapokig élt a tér hajléktalanjai között, hogy tanulmányozza életmódjukat. Szépirodalmi igényességgel megírt tanulmánya tökéletesen modellezi a tér néhány évvel ezelőtti világát.

Széll Kálmán Moszkva tér

Csoportba verődött melósok isszák a trafikból vett feleseket és szívják a Goldengate-et. Délelőtt nyit a WC, a Gomba, a butik, majdnem délben a Bisztró. Sorok a fornettisnél, pár lézengő a szendvicsesnél, a Félkarú kiül a kutyájával a Csaba utcai nagylépcsőre. Kiállnak az árusok, „terítőt vegyenek, pedeget.” Hogy micsodát, beteget? Új villanyborotva félárér, százér a Balaton-szelet, a butikosok már teáznak söröskorsóból, embertömeg zsong a téren. Aztán dél, már csak a villamos csikorog, nem megy a bolt, nincs kitől kérni. Délután csúcsforgalom, jönnek a cuccosok, pletykálás, kivel mi történt, kit vitt el a mentő, ki halt meg majdnem, vagy ki halt meg nagyon is. Indul a forgalom, mozdul a Moszkva tér. Aztán lassan pakolnak a butikosok, zár a Gomba, jönnek valami ünneplő fiatalok... Végül csak a csend. Friss levegő áramlik le a hegyekből. Mélyeket lélegzünk. „Miénk ez a tér, drága Moszkva tér.”

Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal

Erdős Virágnak, ahogy sokunknak, a Moszkva tér Széll Kálmán már mindörökre Moszkva marad:

„viszem a tutit
 viszem a gagyit
 viszem az otthonkában
 utcára tett nagyit
 megannyi némán
 átbliccelt évet
 elviszem magammal a
 szentendrei HÉV-et
 viszem a Marcsit
 viszem a Karcsit
 elviszem Kenesétől
 Keszthelyig a Balcsit
 kicsit a nyarat
 kicsit a telet
 viszem a mindörökké-Moszkva-
 Moszkva teret”


 Závada Péter: Pesti sampon 

Az ifjabb Závada verse Budapest tereit veszi sorra, megidézve a babitsi Messze, messzét.

Moszkva-tér. Hétköz. Napsütés.

Dreherrel kever snapszot és

sütőrumot a virradat

egy McDonald’s-boltív alatt.

Parti Nagy Lajos: (A bolha bibircse)

2011-es, azóta a Fülkefor és vidéke című kötetben is megjelent tárcájában Parti Nagy a korengedményes nyugdíjasokról beszél, de azért szentel néhány mondatot az akkor frissen átnevezett Széll Kálmán térnek is:

„Na, béültek, amibe béültek, nem Audi, oszt közterületfelügyelőnek őtözve elindultak a Széll Kálmán térre. Ámbojogtak ottand, nízelődtek, elegyedtek. Aszont az eggik: hej, azér mégescsak gamatság, hogy abba a Moszkvába nincs Széll Kálmán tér! Hát mit képzölnek ezek!? No, majd szólunk a Martonyinak, felelte a másik, de ekkó főtűnt az első elkövető.”

moszkvater-9058.jpg

Lackfi János: Lengyel Eszti hazaszáll

Lackfi versében a Moszkva tér mint nem túl vonzó úti cél jelenik meg. A koszba térés a mostani állapotokat látva nem is lehetne aktuálisabb.

Minek menjek Budapestre?

Minden ház szprével festve!

Hívogat a Moszkva tér?

Ki ott jár, csak koszba tér.

Tóth Krisztina: Moszkva tér 

Tóth Krisztina 2009-es tárcájában költői és kevésbé költői lelkületű emberek találkoznak össze a Moszkván:

- Nem látol a szemedtől, hülye picsa? - erre a meglehetősen durva hangra rezzent fel, és rögtön meg is nézte a hang tulajdonosát. Egy villamosvezető volt, aki, mondjuk így, nehezményezte, hogy a Moszkva téren hátrafelé, fölfelé tartott fejjel áthaladó gyalogos a sín közepén áll meg fényképezni.

A nő felnézett, pontosabban lenézett, és szabadkozva csak annyit mondott a továbbra is csöngető embernek:

- Az ég csak tükör, a drótok pedig mind a sínek édestestvérei.

A villamosvezető megzavarodott az udvarias, ám kissé bonyolult választól, és visszakapaszkodott a fülkébe.

- Hát ennek sincs ki mind a négy kereke - összegezte magában.

A szemüveges nő közben a túloldalra ért, arra a kis szigetre, ahol le lehet ülni az elpiszkolódott padokra. Kicsit elfáradt a nyaka, mert reggel kilenc óta fölfelé tartotta a fejét. Ilyet még a szobafestők se csinálnak, igaz, ők nem küldetésből meszelik a plafont, és nem kell közben járkálniuk se. Ropogtatta a nyakát, és elkezdte visszanézni az aznapi képeket. Kőbányáról indult, és mostanra, délutánra ért át Budára. A szomszéd padon egy hajléktalan aludt, de nem zavarta meg a nő jelenléte, megszokta a jövés-menést. A gépben összesen tizenkét kép volt, némelyiken nem látszott más, csak a szürke ég a vezetékekkel. A legszebb a két társalkodó villanypózna lett: ezen egy kalapos úr tette a szépet egy hosszú nyakú nőnek, aki lesütött villanykörtékkel hallgatta ezt a sok csacsiságot.

Varró Dániel: Éjszakai busz    

Szívdesszert kötetben megjelent versben a Moszkva a régi szerelmek színhelye. A Pesti samponhoz hasonlóan itt is kitüntetett szerep jut a Mekinek. 

A Moszkva téri McDonald's előtt,
ahol a Hold leszáll a 6-os É-ről,
vagy hányasról - ó változó idők!-
zord járókelők járnak le és föl. 

Tűsarkon kopognak ott a nők,
mély csend kíséri őket, ámulat,
amint a koszfoltos aszfalton ők
egymás elé rakják a lábukat.

Egy hang recseg: " A fényes, kopasz úr
igyekezzen a leszállással kérem!"
Hűvös van, s tűnt szerelmek soka szúr
a McDonald's előtt, a Moszkva téren.

Hobo Blues Band: Moszkva tér Blues

Nem vers, az összeállítás végére mégis idekívánkozik a Hobo Blues Band dala a kedves térről, boldogok és rettegők birodalmáról.

 Kihagytunk valamit? Van egy jó irodalomhoz kapcsolódó élményed a Moszkváról? Írd meg kommentben!