Mihail Solohov (Kép forrása)
A Svéd Királyi Akadémia ötven évre titkosít minden a Nobel-díjjal kapcsolatos információt, az 1965-ös elismeréssel kapcsolatban ugyanakkor most nyitották meg a Nobel-archívumot. A nyilvánosságra került dokumentumokból kiderült, kik voltak még a jelöltek abban az évben, amikor a szovjet Mihail Solohov kapta meg a díjat.
Nabokov, Borges és a magyar Illyés Gyula neve is megtalálható azon a listán, melyet a napokban hozott nyilvánosságra a Svéd Királyi Akadémia. Mindannyian az 1965-ös irodalmi Nobel-díj jelöltjei voltak, ám életükben egyikőjük sem kapta meg az elismerést. A lista természetesen sokkal hosszabb (ITT lehet böngészni a neveket), így mások mellett megtalálható rajta Pablo Neruda (ő 1971-ben kapta meg a díjat), Samuel Beckett (1969-ben kapta meg az elismerést), Friedrich Dürrenmatt és William Somerset Maugham is.
Magyar szempontból a legérdekesebb persze, hogy Illyés Gyula is szerepel a listán, aki a magyar származású, de már Amerikában született Lotz Jánosnak, a Columbia Egyetem nyelvészprofesszorának ajánlására került a jelöltek közé.
Solohov díjazása annak idején nagy port kavart: a szovjet író egyike volt azoknak, akik felemelték szavukat Borisz Paszternak 1958-as díjazása ellen (a botrányos Nobel-díjakról ITT írtunk bővebben). A döntést követően a Zsivago doktor szerzője ellen a Szovjetunióban rágalomhadjárat indult: minden szinten megpróbálták ellehetetleníteni, végül válaszút elé állították, és miután Paszternak nem akarta elhagyni az országot („Hazám elhagyása nekem a halált jelentené”), lemondott a díjról. Az elismerést végül az 1960-ban elhunyt író helyett fia, Jevgenyij, vette át 1989-ben.
Solohovnak hét évvel később, 1965-ben ítélték oda az irodalmi Nobelt, az indoklás szerint „azért az erőért és művészi lelkiismeretességért, amellyel a szerző a Don-vidékről szóló eposzában az orosz nép életének egyik történelmi fázisát leírta”. 1970 későbbi Nobel-díjasa, Alekszandr Szolzsenyicin ugyanakkor több másik szerzővel utóbb azt állította, hogy Solohov leghíresebb művét, a Csendes Dont nem maga írta, hanem egy Fjodor Krjukov nevű, 1920-ban elesett fehérgárdista tiszt kéziratát plagizálta. Solohov rendre visszautasította a vádakat.
A svéd Svenska Dagbladet most arról ír, hogy az Akadémia annak idején egyhangúan Solohov mellett tette le a voksát, igaz, kiderült az is, hogy egy ideig komolyan fontolgatták, hogy megosszák a díjat Solohov és Anna Ahmatova között. Az ötletet végül Anders Österling, a díjat odaítélő bizottság elnöke vetette el, aki rámutatott, hogy a két író kizárólag csak nyelvében közös.
Österling szintén elvetette azt a javaslatot, hogy abban az évben megosztva kapjon díjat Miguel Ángel Asturias és Jorge Luis Borges, illetve Shmuel Joseph Agnon és Nelly Sachs. Utóbbiak végül 1966-ban kapták meg - megosztva - az irodalmi Nobelt.
A guatemalai Asturias 1967-ben kapta meg a díjat „az indián hagyományokra és nemzeti sajátosságokra épült, magas színvonalú műveiért”, Borges ugyanakkor sosem nyert. Az ír Colm Tóibín korábban a London Review of Books-ban azt írta, hogy Borgest minden évben nagyon megviselte „annak lehetősége, hogy elnyerheti a Nobel-díjat”. A bejelentés napján újságírók toporogtak az ajtaja előtt, ami azután ez évről évre megismétlődött. Borges pedig minden alkalommal nagyon elszomorodott, amikor kiderült, hogy végül nem ő nyert.
Forrás: Guardian
