Harminc magyar szerző – van köztük író, zenész, színész, kutató, sportriporter is – írt személyes apatörténetet a brüsszeli születésű Quentin Gréban látványos képeihez, amelyek a legkülönbözőbb élethelyzetekben és korokban ábrázolják az apákat.
Öt évvel azután, hogy Magyarországon is megjelent Quentin Gréban anyakönyve (interjúnk a szerzővel ITT), a mostani Könyvhétre kijött a párja, a Szeretlek, apa! című képeskönyv. A kötet a Manó Könyvek gondozásában jelent meg, jellemzője a történeteket kísérő, egész oldalakat kitöltő, festményszerű illusztráció, az írások a szövegek hangütése miatt ugyanakkor várhatóan kiskamaszkortól felfelé, illetve a felnőtt olvasóknál fognak a legjobban rezonálni. A magyar kiadás különlegessége, akárcsak az előző kötetnél, hogy 30 magyar alkotó, köztük írók, költők, zenészek, irodalmárok írtak a képekhez szöveget: 29 férfi és 1 nő (Szabó T. Anna személyében).
Az apaprózák (néhol versek) nagy többségében Gréban színes, bensőséges élethelyzeteket felvillantó képeire reflektálnak, de akadnak olyanok is, ahol érezhetően a kép csak elrugaszkodási pontot jelentett a szerzőnek, és annak legfeljebb egy-egy motívuma bukkan fel ismét a szövegben.
A vallomásszerű történetek nagy többsége az apa perspektíváját hozza játékba, így az apává válás élménye (Kollár-Klemencz László, Csorba Lóci, Scherer Péter, Steigervald Krisztián, Dragomán György, Pál Marci), az apa-gyerek cinkosság (Péterfy Gergely, Lévai Balázs, Nyáry Krisztián), az elengedés nehézségei (Egressy Zoltán, Linczényi Márkó), a büszkeséggel vegyes féltés (Gálvölgyi János) mellett megjelenik, milyen is az, amikor a valamikori gyerekből lesz a későbbiekben apa (Szél Dávid, Hajdú B. István). Mivel a szerzőgárda heterogén, így a szövegek is nagyon sokfélék: Kiss Tibi történetébe szervesen simul Az altató álma szövegrészlete, és semmi meglepő nincs abban, ha Lackfi János maga is egy mesélő apáról mesél, ahogy Feledy Botond külpolitikai szakértő is a szomszédban zajló konfliktust szövi bele a Gréban háborús képét kísérő szövegbe.
Meglepő ugyanakkor, milyen kevés szöveg idézi meg az apa alakját a gyerek szemszögéből: Beck Zoli a játékosságot, Krusovszky Dénes a csak az apa vállán megélhető biztonságot, Tasnádi István pedig egy olyan közös világot jelenít meg, amelynek megnyitásához csak az apáknak és a gyerekeiknek van kulcsuk. Utóbbi ráadásul egy olyan helyzetet mutat meg, amelyben már megjelenik a szétszakadás, a válás, a különélés tapasztalata is. A hiány több írásnak sajátja (Nagy Zsolt, Nádasdy Ádám, Háy János, Iglódi Csaba, Vámos Miklós, Szabó Tibor Benjámin, Scherer Péter): ez lehet egy elszalasztott pillanat, amikor egy apa nem lehetett ott a gyereke születésénél vagy épp azoknál a hétköznapi pillanatoknál, amikor a gyerekének segítségre, játékra, vagy egészen egyszerűen csak a jelenlétére lett volna szüksége. A kötetben szerepelnek egy apa-fiú páros írásai is (Nógrádi Gábor és Nógrádi Gergely), ahogy az idén elhunyt Morcsányi Géza apaszövege is, amely a saját apa alakját idézi meg:
„Kisember volt az apám. Sosem akart hatalmat mások felett, nem akart vagyont, nem akarta fölforgatni a világot. Amit fölfedezett belőle, azt mind nekünk adta: a szerelmének, a gyerekeinek, a szeretteinek. (…) Nem spórolt az erejével, nem spórolt a szeretetével, nem sajnálta semmiből a lelkét. Fütyörészve adta magát.
Nagy ember volt az apám, mert tudott elégedett és boldog lenni, mert tudott szeretni.
Mert tudott önfeledten fütyörészni.”
A kötet egyetlen női szerzője Szabó T. Anna, akinek kötetkezdő írásában egyszerre jelenik meg az apalét kettőssége – az erőssége és a törékenysége –, és már itt is megvillan az, amit valami módon valamennyi apaszöveg érint: hogy bármilyenek is legyenek ezek az apák, bármilyen sokfélék és felfogásúak, tulajdonképpen csak az a fontos, hogy amikor kell, és igazán kell, akkor odaforduljanak és figyeljenek.
A kötet szerzői: Beck Zoli, Csorba Lóci, Dragomán György, Egressy Zoltán, Feledy Botond, Gálvölgyi János, Hajdú B. István, Háy János, Iglódi Csaba, Kiss Tibi, Kollár-Klemencz László, Krusovszky Dénes, Lévai Balázs, Lackfi János, Linczényi Márkó, Morcsányi Géza, Nagy Zsolt, Nádasdy Ádám, Nógrádi Gábor, Nógrádi Gergely, Nyáry Krisztián, Pál Marci, Péterfy Gergely, Steigervald Krisztián, Szabó T. Anna, Szabó Tibor Benjámin, Scherer Péter, Szél Dávid, Tasnádi István, Vámos Miklós.
A szerzők honoráriumukat felajánlották a Kórház-Sulinak, amely a tartós gyógykezelés alatt álló – ezért az iskolából hosszabb időre kimaradó – gyerekek tanulását segíti.